A félelem bére

A bíróság bizonyítékként fogadta el, ami a szakértők szerint csakvalószínű: a rákkeltő anyag rákot okozott.Most, hogy az egri nővérek pert nyertek, nehéz megérteni, miért nagy dolog ez, miért tartott mindez ilyen sokáig. Miért kellett újabb és újabb vizsgálatokkal igazolni azt, ami evidencia: a rákkeltő anyagok rákot okoznak. Miért ijedtek meg a szakértők saját eredményeiktől, miért visszakoztak, mondván, ez még csak valószínűsít, de nem igazol semmit. Talán mert az elmúlt évtizedek legnagyobb munkaügyi pere egy lavina kezdete lehet, könnyen kiderülhet, hogy a világbajnoki helyezésünk a rákhalálozásban nemcsak a végzet következménye, sok esetben emberi könnyelműség és mulasztás áll a háttérben. De kezdjük az elején.A sterilizáló a nővérek szerint úgy nézett ki, mint egy orosz gyártmányú mikrohullámú sütő. 1972-ben került az egri kórház csecsemő- és koraszülöttosztályára. Fogalmuk sem volt róla, hogy a gép alattomosan mérgezi őket. A sterilizáló ugyanis nem hővel, hanem kémiai úton, az etilén-oxid nevű gázzal fertőtlenít. S mivel a gáz színtelen és szagtalan, a berendezést nem lehetett volna emberi tartózkodásra használt helyiségben elhelyezni, a kórház mégis a nővérpihenőbe tette. A nővérek erről nem tudtak semmit, elfelejtették figyelmeztetni őket, hogy az etilén-oxid veszélyes anyag, és jelenlétét csak az egészségügyi határérték kilencszázszorosánál lehet megérezni. Ezek után nem csodálkozhatunk, ha az osztályon különös dolgok történtek.– Halmozódtak a betegségek. Gyanús volt, úgy éreztük, itt valaminek lennie kell. A gázsterilre a köjálosok hívták fel a figyelmet – meséli az egyik nővér.Az ártalmatlannak tetsző készülékről szörnyű dolgok derültek ki. A sterilizálandó eszközöket – szondákat, cumikat – előbb kis műanyag tasakokba csomagolták, majd behelyezték a gépbe. Az előírás szerint fertőtlenítés után egy legalább 40 négyzetméteres külön helyiségben kellett volna az eszközöket legkevesebb 96 órán keresztül szellőztetni, ám ez a művelet is a nővérpihenőben történt. A szocialista ipar remekműve ráadásul több elképesztő dolgot produkált. Gyakran előfordult például, hogy az etilén-oxidot tartalmazó palackot még az előtt kilyukasztotta az erre szolgáló tű, hogy az ajtót becsukhatták volna. A tömörítőgumi hibája miatt az ajtó nyomásfokozódásra egyszerűen kinyílt, a szellőzőcső, amelyen a gáznak a külvilágba kellett volna távoznia, nem működött, az etilén-oxid az ajtó kinyitása után a munkatérbe került. 1992-ben méréseket végeztek, és azt tapasztalták, hogy a nővérszobában az engedélyezettnél esetenként 260-szor nagyobb mennyiségben volt jelen a gáz. A korábbi rendszeres ellenőrzéseken a tisztiorvosi hivatal mégis mindent rendben talált. A betegségek sorozatossá váltak, a halálesetek is egymást követték.– A temetéseken csak az ápolási igazgató jelent meg. A kórház részvétlenséget mutatott – meséli az egyik nővér. – Pedig az osztályon mi olyanok voltunk, mint egy nagy család. Nemcsak arról volt szó, hogy meghalt nyolc kolléganőnk, végignéztük azt a borzalmat, amin keresztülmentek, hiszen itt haltak meg a kezünk között, a harmadik emeleten ápolták őket.Hédit említi, aki a legszebb nő volt Egerben.– Látni, hogyan ment tönkre, hogyan könyörgött a jóistenhez, hogy bárcsak meghalna, mert annyit szenvedett.És ott volt Lili, akinek nem ez volt az eredeti neve, csak ők nevezték így egymás között, mert mint egy bárónőnek, olyan tartása volt.Sorba jöttek a főnővérek, és rövidesen jelentkeztek a tünetek, daganat, daganat, daganat. Egyik a másik után betegedett meg. 1988 őszén két főnővért is elveszítettek. Ez volt az a pont, amikor azt mondták az egriek, elég.De pereskedni nem egyszerű. Nyomorúságos kis nővérbérekből élnek, és nem egyszerűen csak a munkáltatójukat kellett beperelniük, azzal is szembe kellett nézniük, hogy megbetegedésük esetén csak erre az intézményre számíthatnak. Hova vigye őket a család? Miskolcra vagy Debrecenbe? A döntéssel járó feszültséget jól érzékelteti, hogy az ügyüket azért nem tárgyalhatták Egerben, mert a bírónő elfogultságot jelentett be, az egri kórházban szült, és mindennel elégedett volt. Hiába, a kórház nagyhatalom, a nővérek még most is csak név nélkül mernek nyilatkozni.Végül az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete karolta fel az ügyüket, biztosítva a jogi képviselet és a per költségeit. Harmincnyolcan vágtak bele, közülük egyiküket csak a fia tudta képviselni, mert az anya rosszindulatú daganatban meghalt. Az akkor már nyolc halálos áldozat hozzátartozói közül egyedül ez a fiú vállalta a pert.Addigra vastag köteteket tettek ki az egriek ügyével foglalkozó szakértői anyagok. Okolták az egri radonos vizet, a kórház épületét, a röntgenkészülékeket, megvizsgálták a kromoszómáikat, összevetették az eredményeket az ország más területén élő egészségügyiekkel is. A szakértők mintha megijedtek volna saját szakértelmüktől, nemegyszer előfordult, hogy a rákkeltő anyag rákkeltő hatásáról kezdtek vitázni. A helyzetet valóban nehezítette, hogy az etilén-oxiddal emberen nem lehet kísérleteket végezni, ezért csak olyan szakirodalmi adatok álltak rendelkezésre, ahol véletlenül kerültek kapcsolatba emberek a rákkeltő gázzal. A fejlett országok egyikében sem találtak olyan esetet, ahol – mint Egerben – több mint 15 éven keresztül nők pihenőszobájában használtak volna rákkeltő gázzal hibásan működő készüléket, ráadásul a szellőztetést is ugyanabban a helyiségben végezték. Sehol másutt nem volt jele annak, hogy az etilén-oxid éppen melldaganatot okozna, csak Egerben, ott viszont sorozatosan.– Túl kellett lépnünk a tudomány mai állásán. Az orvosi valószínűség nálunk bizonyossággá vált – mondja dr. Tománé Szabó Rita, a Miskolci Munkaügyi Bíróság elnöke.A nővérek sorban nyerik a munkajogi pereket. Azokban az esetekben, amikor a rosszindulatú daganat kialakult, a bíróság a kórház teljes felelősségét és a vagyoni, valamint nem vagyoni kártérítés jogalapját is megállapította. (A pontos összegről majd ezt követően dönt a bíróság.) Akiknél rosszindulatú betegség nem jelentkezett, az átélt szorongásos tüneteket okozó kórképért nem vagyoni kártérítést kapnak.– Diadal? – kérdez vissza dr. Pál András, a nővérek ügyvédje. – Talán az lenne, ha mindent megnyernénk. Ez egy csata, amiben sok részgyőzelmet arattunk, vereségeink pedig nincsenek. Amit eddig nem nyertünk meg, azt ezután fogjuk megnyerni.Nincs osztatlan öröm a nővérek között sem. A szakszervezet annak idején azt ígérte nekik, ha pert indítanak, csak hátra kell dőlniük a székben, és meg fogják nyerni, minden költségüket fedezik. Ehhez képest a miskolci bíróság a közös keresetből 38 ügyet csinált, ennek költségeit már nem tudta fizetni a szakszervezet. A bíróság elnöke szerint ez semmivel sem növelte a kiadásokat, a nővérek személyiségi jogainak védelmében és az eljárás gyorsításáért választották szét az ügyeket. A szakszervezet mindenesetre azt kérte, egyetlen nővért válasszanak ki, neki biztosítják a jogi képviseletét. Csak nyolcan léptek vissza, a többiek vállalták a kiadásokat, miközben sokuknak már az is gondot okoz, hogy egyáltalán a tárgyalásra elutazzanak. Van olyan nővér, aki két héttel perének megnyerése után még nem tudja, végül is mekkora a „félelem bére”, mert csak az újságokból értesült róla, hogy a nővérek 200–700 ezer forint közötti összeget kapnak.– A fővárosban egy elrontott mellplasztikáért kilencmillió forintot ítélt meg kártérítésként a bíróság – érzékelteti a nővérek keserűségét az ügyvéd.A bíróság elnöke azonban nem tartja alacsonynak az összeget, sőt példa nélkülinek nevezi, hogy a pszichés terhekért kártérítést kapnak az egészségügyiek.– Aki tíz évig nem volt bent a kórházban, mert gyesen volt, az kétszázezer forintot, aki ott dolgozott tizenvalahány évig, az hétszázezer forintot kap, ez nem alacsony összeg – mondja dr. Tománé Szabó Rita. De az ügyvéd másként értékel:– Egyrészt örülünk, mert bebizonyosodott, hogy nem véletlen halmozódás, nem a radonos víz, nem az épület, hanem a sterilizáló okozta a megbetegedéseket, ez fontos számukra, másrészt dühítő, hogy nagyon kevés a kártérítési összeg. Nem kell ahhoz jogásznak lenni, hogy meglássuk az ellentétet: a betegségtől és a haláltól való félelem összefüggésben van a bíróság szerint az etilén-oxiddal. Ám az nincs, hogy fájt a torka, ki kellett venni a méhét, jóindulatú daganata volt? – érvel Pál András. – El lehet képzelni, hogy egy ilyen tragédiasorozat után milyen gyakran vizsgáltatták meg magukat, így sokuknál már a rákelőállapotot is felfedezték, időben léptek, ezért nem alakulhatott ki rosszindulatú daganat. Emiatt most nem kaphatnak anyagi kártérítést?Az egri nővérek leginkább munkáltatójuk közönyösségét fájlalják.– Keserű vagyok, mert még mindig nem érzékelem, hogy az emberi felelősséget felvállalnák – panaszolja az egyik nővér, aki tudja, visszafordíthatatlan az állapota. Halkan beszél, azt mondja, nem akar ő senkit bántani, de mélyen fáj neki, hogy a kórház vezetése alkudozni próbál. – Nem a személyi felelősöket keressük, pedig azt is lehetne, nem is azt várjuk, hogy tapsoljanak, lezárult a per, vége, de egy kis együttérzést elvárnánk.Miközben hallgatom, mintha Krivánnénak, az azóta elhunyt főnővérnek a szavait hallanám:– Az egészségügy kiszolgáltatottja vagyok, éhbérért dolgozom, és ez a közömbösség, ez a szemlélet mélyen, nagyon fáj. Átnéznek a dolgokon, kész, meghalt egy ember, kiteszik egy napra a fekete zászlót.– Ha valakit megsértenek egy szóval, kap egymilliót – érzékelteti a sérelmüket egy másik nővér. – Itt pedig ez a nemtörődömség, a közönyösség, ami emberek halálához vezetett, enynyit ér, maximum 700 ezer forintot. Kilencven százalékunknál kimutatták a genetikai károsodást, senki sem tudhatja, melyikünk lesz a következő.S mindez nem légből kapott, az Egészségügyi Tudományos Tanács jelentése szerint közöttük hatszor-hétszer gyakoribb a rákhalálozás, mint az országos átlag. Ráadásul a három abszolút pernyertesnél is csak köztes ítéletet hoztak, tehát egyelőre nem kapnak pénzt, arról külön eljárásban dönt a bíróság.– Nekem még a vége hátravan – mondja a nagybeteg nővér, és mindketten tudjuk, hogy nem a perre gondol. – Nincs annyi időm, hogy megvárjam a következő ítélethirdetést. Tudnak egy bizonyos ideig tartani, de nagyon kevés az esély, hogy végig tudjam csinálni.Az ember persze elgondolkozhat, vajon áttörést hoz-e a miskolci bíróság ítélete? Azok az egészségügyiek, akik másutt dolgoztak etilén-oxidos sterilizálóval és rákban megbetegedtek – a vizsgálatok szerint körükben is szignifikánsan magasabb a rosszindulatú daganatban szenvedők aránya –, mernek-e bírósághoz fordulni az egriek győzelme után? S mások, akik nem egészségügyiek, csak éveken keresztül mérgezték, felelőtlenül veszélynek tették ki őket a munkahelyükön, bírósághoz fordulnak-e kártérítésért? Az egri kórházban meghalt másik hét orvos, nővér hozzátartozói is felbátorodnak-e, benyújtják-e a keresetet? Az egri kórház mindenesetre egyezkedni akar, ha a nővérek nem fellebbeznek, akkor a bíróság által megítélt összeget kifizetik nekik. S peren kívüli egyezséget kínálnak a két daganatos betegnek és az elhunyt nővér fiának is, ám Szabó Zsolt megbízott főigazgató érzékelteti, erre csak akkor kerülhet sor, ha nem kérnek túl sokat. Egy esztendő híján harminc évvel a sterilizálókészülék nővérszobába telepítése után így állunk.Csak veszteségek vannak, a diadal elmaradt.