Elkészült a leltár

Véget ért a privatizáció, semmilyen kényszer nem vezet bennünket arra, hogy állami vagyont adjunk el – jelentette be a sokak által várt elhatározást tegnap a kormányfő. Orbán Viktor a közrádiónak adott reggeli nyilatkozatában Gansperger Gyula lemondását kommentálta a bejelentéssel, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnök-vezérigazgatója ugyanis elhagyja a szervezetet, miután a feladat mára elfogyott.Gansperger ugyan a nap folyamán tartott tájékoztatón még fölvetette, hogy az Antenna Hungária tulajdonrészét utódjának kell piacra dobni, sőt Malévvel kapcsolatos feladatokat is említett, a társadalom felelősen gondolkodó része azonban e kérdésekben inkább hisz a kormányfőnek, mint a távozó vagyonkezelőnek.A valaha nagy reményekkel várt magánosítás mára érzékelteti valós hatását, s az illúziók szertefoszlottak. Amit a „rossz tulajdonosnak” kikiáltott állam nem mert megtenni, végrehajtották azt a külországból jött magántulajdonosok. Elbocsátások, gyárbezárások érzékeltették a társadalommal, hogy a profitérdek meglehetősen könyörtelen. Elsüllyedt hajógyártás, elpárolgott növényolajipar, zárlatos áramágazat, porfelhős cementipar, megkeseredett cukoripar, elszállt frekvenciavagyon jellemzi jórészt a magánosított gazdaságot. Friss példa: Egerben pedig a Makovecz-uszodával üzletelnek. Igaz, akadnak példák a fejlődésre, a sikeres magánosításra is.A „liberalizált piacgazdaság” populistái ugyan még a nyolcvanas évek végén divatos jelszavakat ismételgetik: erdőt, földet, atomerőművet külföldi kézre játszanának, ám akik felelősséget viselnek, már megfontoltabbak. Épp lapunkban nyilatkozta Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium akkori politikai államtitkára, azóta minisztere tavaly szeptember 25-én: „A minimális állami szerepvállalás mint alapelv már nem időszerű. Ma már nagyobb állami szerepvállalásra van szükség az egykori szocialista államokban is. A konzervatív kormányok nem mondhatnak le a szociális gondoskodásról, másrészt meg kell próbálniuk a piaci szereplők közötti szabályozással aktívabb állami szerepvállalást végrehajtani. A tiszta piaci érdekkel gyakran szemben álló közérdeket szintén érvényesíteni kell.”A gazdaság teljes privatizálása megbukott: Kaliforniában, a világ egyik legfejlettebb régiójában jól mutatják ezt az energiagondok, Nagy-Britanniában a sokasodó vasúti balesetek. Franciaországban pedig az, hogy az államnak esze ágában sincs kiadni a kezéből az energiaszektort. A hibás privatizációs döntések miatt rossz lelkiismeretű baloldali párt tegnap már ködös nyilatkozatban reagált az ÁPV Rt. vezetőjének távozására. Hirtelen aggódni kezdett „több tízezer család sorsáért” a stratégiai közvagyont fillérekért, rossz privatizációs szerződésekkel külföldi kézre adó MSZP. Az a párt, amely az áramár féktelen emeléséért a legfőbb politikai felelősséget viseli, s amely foglalkoztatási garanciák nélkül kótyavetyélt el üzemeket. Vajon kiknek az érdekében kelt feszültséget a párt a személyi döntés ürügyén, kiknek a kedvéért sugalmazza, hogy a távozó vagyonkezelő „bűnbak” lett?... Ezt még csupán sejthetjük.Az ellenben már egyértelmű, hogy az állam elkezdte védeni a társadalmat a multik féktelen vagyonéhségétől. És talán még nem késő.