Energetikai válság a láthatáron?

Tél Vlagyivosztokban Stier GáborMáig élénken él emlékezetemben az a húsz évvel ezelőtti január, amikor a 36 fokos moszkvai télben addig soha nem tapasztalt módon fájt a hideg. A fagy szinte késként szurkálta a bőrt, nehéz volt a lélegzés, az orrot és a fület pedig ajánlott volt jól elrejteni. Nem is nagyon merészkedtünk abban a két-három hétben az utcára, még kenyérért is csak fölváltva mentünk. Meghúztuk magunkat a melegben, s érezhetően megkönnyebbültünk, mikor valamelyest enyhült, mínusz 20-25 fokra „melegedett” az idő. Igazán átérzem hát az orosz Tengermellék lakóinak november óta tartó szenvedését. A mínusz 50 fok ugyanis tartósan önmagában is katasztrófa – bár a szibériai hideg elviselhetőbb a moszkvainál –, hát még ha a fűtőtestek is hidegek!Vlagyivosztok utcáin rosszkedvű, kipirult arcú emberek melegednek az itt-ott gyújtott tüzek mellett, autók alig járnak, a helyzetet kihasználva a taxisok két-háromszorosára emelték a tarifát. A fűtőtestekről hajnalonta jégcsapok lógnak, a konyhaszekrények alatt megfagyott csótánytetemek hevernek. Még ők sem bírják a megpróbáltatásokat. Ismét nagy kincs a „burzsujka”, a legendás dobkályha Oroszország távol-keleti területein, ahol a különösen kemény telet súlyos energiakimaradások kísérik. A lakásokban időről időre kikapcsolják az áramot és a fűtést. Sok helyütt megkésve indították be a hőszolgáltatást, emiatt már a tél elején szétfagytak a csövek, másutt meghibásodtak az elavult berendezések, s ahol működik a fűtés, ott sem mérnek a lakásokban 15 foknál melegebbet. A hideg lakásokban ráadásul esténként gyakran sötétben vagy félhomályban gubbasztanak az emberek, hiszen a villamos hálózat nem bírja a többletterhelést.A csendes-óceáni partvidék energiaválsága ezúttal már politikai hullámokat is vert. Először csak Vlagyivosztokban követelték a kormányzó, Jevgenyij Nazdratyenko lemondását az elégedetlenkedők, majd a Kremlben is elkezdték firtatni, ki a felelős mindezért. Viktor Hrisztyenko miniszterelnök-helyettes az év végén még azzal utasította el a rendkívüli állapot kihirdetését és a fejeket követelőket, hogy „a személycseréktől még nem lesz meleg a lakásokban”. A probléma gyökerét az illetékesek először a rekordhideggel igyekeztek magyarázni, a tél előrehaladtával és a helyzet rosszabbodásával azonban megkezdődött az egymásra mutogatás. Nazdratyenkóék először az Összoroszországi Egyesített Energiarendszer, a JeESZ vezetőit nevezték „energetikai terroristáknak”, majd Moszkvára igyekeztek hárítani a felelősséget, mondván, az nem fizette ki a katonai létesítmények és a szövetségi szervek által használt épületek energiaszámláit. Az elnök helyi megbízottja, Konsztantyin Pulikovszkij ugyanakkor a kormányzót okolta a bajokért.Nazdratyenko azonban megszokta a támadásokat, s az elmúlt évek tapasztalataiból ítélve sokáig állta az ostromot, most azonban könnyen elérheti a vég, ugyanis már Vlagyimir Putyin is megelégelte a tengermelléki válságot, s elnökké választása óta az első minisztert áldozta fel Alekszandr Gavrin személyében, aki az energiaügyekért felelt. A leendő bűnbakok között emlegeti a sajtó a JeESZ vezetőjét, Anatolij Csubajsz egykori miniszterelnök-helyettest is. Távozásának előjele, hogy a részvényesek döntése értelmében a vezérigazgató immár egyszerű többséggel is elmozdítható. Putyin telefonon beszélt a lemondani készülő Nazdratyenkóval is, rá azonban alighanem csak akkor kerül sor, ha a szociális elégedetlenség még magasabbra csap. Addig a szelepek időnkénti kinyitásával igyekszik a Kreml enyhíteni a feszültséget. Januárban 800 millió rubelt utalt ki a központ a Tengermelléknek, s a téllel sikeresebben megbirkózó Habarovszkból, Irkutszkból vagy Csitából ide irányították át a tartalékokat, és küldtek repülőgépen radiátorokat, csöveket, sőt fűtésszerelőket is. A gondok megoldására külön kormánybizottság alakult a rendkívüli ügyek és a polgári védelem miniszterével, Szergej Sojguval az élen. Sokat azonban ő sem tudott tenni. December elején még azt ígérte, hogy a hónap közepére rendet teremt, legutóbbi helyszíni szemléjén pedig február elsejét jelölte meg ennek dátumául. Azóta már eltelt egy hét, de nyilvánvaló, hogy megoldást csak a tavasz hoz majd.A tengermellékieknek azonban nem ez az első hasonló körülmények között kihúzott telük, így nem csoda, ha azon kevesek közé tartoznak, akik nem tartanak a globális felmelegedéstől. A hideg beköszöntével a híradókban évek óta ismétlődnek a mostanihoz hasonló képek, megmutatva az időnként újra az erejét fitogtató Oroszország másik arcát, gyengeségét. A mostanihoz hasonló katasztrófák egyúttal azt is jelzik, milyen veszélyt hordoz magában az, ha egy országban évtizedekig elmarad a technikai rendszerek karbantartása, modernizálása.