Költő és botanikus. 1804-ben Készült el fő műve, a Lúdas Matyi című elbeszélő költemény, melyben életszerűen ábrázolta a magyar társadalom fő kérdését, a nemesség és a parasztság ellentétét. Diószegi Sámuellel 1807-ben adta ki a Magyar Fűvész Könyvet. A költő előszava „Hajdan ütlekkel magyarázták a mi atyáink,Hogy mi az alsó rend törvénye? kinél az igazság? --Aki erősebb vólt, ugyan az kényére bitangolt. --A lepocsékolt nép dühös indúlatja kanóccalAdta jelét olykor bosszújának; de oroszlánySzíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi visszapofozza,Ami goromba csapást vett a zabolátlan erőtől. Elmúlt a vad idő; ki van ennek szabva határaSzintúgy, mint annak; szent a törvény; s az igazságFennyen hordja fejét, mert van bizodalma HazánknakBölcs fejedelmeiben. Bátran eleresztem azért énDöbrögi Mátyássát, mint medvét, mely vadonábólEmberi kézre kerűlt, és már gazdája dudájánÚgy illeg-billeg, hogy rajta akárki nevethet,Senki fiának sem lévén oka tőle szepegni. Bécsbe ugyan hírem nélkűl szöke pőre gatyábanÉs boglyas fővel: most én csimbókba kötözveFürtjeit és e kis kacagánkát vetve nyakába,A korhelyt, fogadott apjának visszabocsátom. „
Szijjártó Péter: a labdarúgás történelem, szenvedély, nemzeti önazonosság
