Gallföldi megpróbáltatások

Sokat tudunk a háborúkról; mi lehet hát az üzenete egy újabb könyvnek, amely a XX. század, de talán az emberiség egész történelmének eleddig legszörnyűbb és legvéresebb háborúját megörökítő könyvtárnyi irodalmat hivatott kiegészíteni? Esetleg az, hogy a háborúkról nagyon keveset tudunk. Tudjuk, hogy a második világháború sok mindenben különbözött az elsőtől, tudjuk, hogy a történelemkönyvek olvasói a második világégés kapcsán találkozhatnak először olyan fogalmakkal, mint holokauszt, gulág, kollektív bűnösség.Az 1944 októberében hatalomra került Szálasi Ferenc egyik ostobán kétségbeesett intézkedésének köszönhetően tízezreket telepítettek a biztonságosnak vélt Németországba. Egy egész generációnyi fiatalt, a leventekorúakat gyűjtötték össze és terelték táborokba, hogy a rögtönzött kiképzés után a német hadsereg segédszolgálatosaiként kockáztassák életüket megannyi nehezen meghatározható eszme nevében. Az egyik ilyen fiatalember Harsányi László volt, aki a Mundus Emlékiratok sorozatában Gallföldön, rabságban címmel megjelent könyvének lapjain számol be a maga és huszonhat Pápa környéki fiú megpróbáltatásairól. A történelemkönyvek minden jelentős eseményt ismertetnek, a tudomány szempontjából minden fontos tényt megemlítenek. Csak a háború igazi arcának bemutatásával maradnak adósak: nem tudják érzékeltetni – persze nem is ez a tisztük –, hogyan élte át a borzalmakat egy, a világra éppen rácsodálkozó fiatalember.(Harsányi László: Gallföldön, rabságban. Mundus Kiadó, Budapest, 2000. Ármegjelölés nélkül)