Hogyan nem lettem könyvtáros

Hát úgy, hogy kiírtam magam belőle. Regényt írtam az ott történtekből, de nincs olyan regény, amelybe minden részlet beleférne. Hogy is írjam körül?, mondta volt Józsi bá’, néhai kosáredzőm: lehetetlen. Ha regényt ír az ember, azt hiszi, Istennel beszélget. Pedig csak az üzenetrögzítője van bekapcsolva az Öregnek. Az ima vagy az írás különben se arra való, hogy befolyásolja Istent, hanem hogy megváltoztassa azt, aki ír, vagyis imádkozik.Én mindent a könyvtáraknak köszönhetek, mint azok a szegény sorsú gyerekek, akik korán falni kezdték a könyveket. A „HA NEM TUD OLVASNI, HÍVJA EZT A SZÁMOT” típusú feliratokkal is jól elboldogultam. Aztán forradalmian új dologgal találkoztam a technológiában: nincs vezeték, kábel, áramkör, tartós elem, semmit se kell bekapcsolni sehová. Egy gyerek is elboldogul vele. Praktikus, tömör, hordozható. A Körültekintően Összesűrített Nyelvanyag Választék, vagyis a KÖNYV, egymást követő, számozott, újrahasznosítható papír mindkét oldalára nyomtatott, olcsó információhordozó. Minden oldal egyenesen az agyba jut. Egyszerűen kinyitjuk, ha használni akarjuk. A tallózási lehetőség megengedi, hogy azonnal bárhova eljussunk a könyvben, előre vagy hátra, kívánalom szerint. A könyvjelző választható felszerelése a könyvnek, minden univerzális dizájn sztenderdnek megfelel. Hogy ÚGY mondjam. Tartós, megfizethető, a jövő új szórakoztató eszköze. Tudom az ellenérveket is: nem tűzálló (a számítógép se az), rovarok, könyvmolyok, egerek cincálhatják, nedvesség, gombásodás is végezhet vele. Azután a könyvtárban, ha keresel valamit:11. ki van kölcsönözve12. elveszett13. ellopták az olvasók14. a könyvtárosok lopták el15. rossz polcon van16. nincs is a polcon17. a kötészeten van18. a tanár, aki kötelezővé tette, elküldte tűzföldi barátnőjének az egyetlen példányt19. valamilyen agykárosító szervezet betiltotta10. éppen fotóznak belőle egy nagykutyának11. erre járt Omar kalifa (ld. T. F.: Híd).Énfelém viszont P. járt mostanában, akinek élete egy könyv alapja, melyet éppen írok. (Az ő szíves és önzetlen segítsége nélkül feleannyi idő alatt elkészült volna e dolgozat.) Már az ősei is infonauták voltak, Savonarolánál szortíroztak. Két kategóriába kellett sorolni a könyveket: ELÉGETENDŐ, illetve ELÉGETENDŐ A SZERZŐVEL EGYÜTT. Szóval a vérében volt a könyvtárosság. Amikor a műegyetemről menekülőben volt, beszerveztem egy bibliotékába. Elmondtam neki, hogy a bölcsészkaron két dolgot lehet megtanulni: mit és hol keressünk. És te már a felvételi előtt tudni fogod!, mondtam neki.Talán emiatt is maradt meg mellettem: sose kímélt, ha Pesten járt. Szerettem őt, de most a könyv miatt idegesített. Zavaromban elmentem vele egy Rigoletto nevű helyre, amelyben olyan sötét volt, hogy egymást alig láttuk. Sajnos az itallap árait se. Mellettünk egy pasi ivott magában. Először három, aztán kettő, végül egy 72%-os rumot rendelt.Minél kevesebbet iszok, annál részegebb vagyok, motyogta.Akkor P. belevágott a tequilámba és végtelen könyvtári történeteibe, amit szerinte kihagytam a regényből. Hiába, ő tájékoztatásnál, magyarul az információnál dolgozott.Emlékszel a telefonosra?Melyikre?Amikor egy fazon azt kérdezte, mennyi a hörcsög vemhességi ideje! Egy pillanat, mondtam, és egy kézikönyv után néztem. Köszönöm szépen, mondta, és letette. P. egyik cigiről a másikra gyújtott, ami azért volt meglepő, mert azt mondta, leszokott. És az a másik madár, aki már év elején jött a nyári kötelezőkért? Odaadtam neki az Ábelt, de ő a vékonyabb „Pert” választotta Kafkától. Már másnap jött, és azt mondta: Nem lehet egy könyvet a mérete alapján megítélni.Hát ez nem valami nagy történet. Kimaradt, hát kimaradt.Na és az a kampó, aki azzal jött, hogy: Maguknak vannak itt könyveik? És úgy folytatta, hogy: Megvan maguknak a lista azokról a könyvekről, melyeket én olvastam?És aki színes fényképet kért Árpád apánkról?Az semmi. Egyszer jön egy kuncsaft és aszongya: Egy könyvet keresek. Jó helyen jár, mondom, és majdnem a kezébe nyomtam egyet. Nem tudna egy kicsit közelebbit mondani? De, aszongya, piros volt és olyan nagy és a polc tetején volt. Sajnos elfelejtettem a címét. Meg tudná mondani, merre is kereste először?Mondjuk, ez beleférhetett volna a regénybe. De például az is kimaradt, amikor egy srác azt kérdi, hogy vannak itt 1848–49-ről könyvek? Kétoldalas dogát kell írnom róla. És melyik részéről?, kérdem én. Mire ő: Úgy gondoltam, megírom az egészet.Igyunk Szent Minutiára, a katalóguskészítők védőszentjére!Klikk.Emlékszel még a könyvtolvajok elleni átokra?, kérdém.Saját szememmel láttam a barcelonai San Pedro-kolostorban: Aki könyvet lopand ebből a könyvtárból, változzon az ő kezében kígyóvá és marja meg őt. Bénuljon meg és legyen átkozott minden tagja. Hervadjon el fájdalmában kegyelemért könyörögve, és ne legyen vége agóniájának, míg egészen föl nem olvad a megsemmisülésben. Könyvmolyok rágják a beleit, el nem pusztuló férgek, amíg a végső büntetését meg nem kapja, és fogadja bé a pokol mindörökkön örökké.Ammen.Ez sincs a regényben, mondtam.Meg az sincs, amit egyszer annak a nőnek mondtam, aki megkérdezte: Van valami olvasnivalójuk? Nem asszonyom, csupán hetvenötezer könyvünk van, de mind ócska, szemét.A másik telefonos, az majdnem belekerült, mondtam a barátom füstködében. A szomszéd asztalhoz odajött a fizető.Hogy lehet, hogy minden kocsmában maga dolgozik?, kérdezte a hapek, akiben sokk volt már a cucc.Melyik telefonos?, kérdezte P.Amikor fölhívott a csajod, hogy hánykor nyit a könyvtár. Nyolckor, mondtad neki. Nyolc előtt nem?, kérdezte az észgyanta. Nem. De miért akarsz nyolc előtt bemenni?! Én kijönni akarok, mondta a csajka.Tulajdonképpen te miért is nem lettél könyvtáros?Amiért Richard Brautigan néhai barátom, aki nem volt biztos benne, hogy egy könyvéért érdemes-e kivágni egy egész erdőt. Mi is fizetünk! Na jó, elmondom. Ortega szerint a könyvtáros feladata nem az volna, hogy átadja a könyvet, mint valami tárgyat, hanem úgy kéne ismernie (mise au point), mint életfunkciót.Én azt hittem, a tündérek miatt, mondta P., akiről meglehetősen sokat írtam abban a regényben.Milyen tündér?Hát amelyik megjelenik a könyvtárosnak egy értekezleten és azt mondja, hogy az emberek alázatos szolgálata miatt hármat választhat: jólétet, bölcsességet és szépséget.Nem ismerem.A könyvtáros a végtelen bölcsességet választja habozás nélkül. Teljesítve, mondja az angyal. A kollégák látják könyvtáros feje körül a glóriát és kérik: Mondj valamit!A pénzt kellett volna választanom, mondta a könyvtáros.Te piszok viccgyilkos, nem vagy a barátom többé, mondta P.A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv, mondta Groucho Marx. A kutyán belül nem, mert ott túl sötét van az olvasáshoz.Akkor megláttuk a számlát az új öngyújtóm fényénél, és menten kijózanodtunk.