Hol fedezte föl Kolumbusz...?

Nem újdonság talán, hogy Amerika fölfedezése körül sem volt minden rendben annak idején, 1492. október 12-én. A Nagy Hajós ugyan naplójába mindent följegyzett, de az időpont és a hely ugyancsak vitatott, nem említvén Amerigo Vespuccit, akiről végül... de ne is bántsuk az érzékeny spanyolokat vagy olaszokat (?), akik igazán büszkék lehetnek a hajósra – hiszen azért mindenki a világon úgy tanulta, hogy Kolumbusz Kristóf volt az első, aki a fentebb megnevezett napon: „Föld! Föld!” kiáltásra megnyitotta nekünk az új kort, s a szerencsés bennszülöttek fel lettek fedezve arrafelé. Watling-sziget (vagyis 1926 óta: San Salvador), esetleg Samana Cay, édes mindegy most már, s ha már itt tartunk, szót ejthetünk arról is, hogy tulajdonképpen nem október 12-ét kellene ünnepelnünk, hanem 21-ét, a kiigazított Gergely-naptár szerint. Tudták?De hisz miért lenne épp ezzel a fölfedezéssel minden „all right”?! A komputerek átírták ezt az ünnepet is, ahogyan mostanában minden másba is beleütik az orrukat. Tapasztalom, hogy a gépek használata józanságra szoktatja az embert, feltéve persze, ha nincs vírus vagy egyéb kellemetlen mellékzönge-közjáték, bekapcs és kikapcs közben, mikor is a hajósok jutnak eszünkbe, és a fedélzeten mosdatlan kiszólásokkal illetjük a „felfedezőket”, talán szegény Neumann Jánost is éri...Mi sakkozók áldjuk a gépet (?) – no nem mindenki –, ami azért érthető, a győztes vagy vesztes alapállásból kiindulva. Nyerni vagy elbukni? Hibásan navigálni vagy egyenesen hajótörést szenvedni? Hajónaplót hamisítani vagy győzelmi tirádákat zengeni, mint Marco Polo vagy Cook kapitány például?Sajnos be kell sorolnunk a szerény tömegbe, Karinthy fiatalembere mellé, aki oly csúnyán viselkedett a nagy íróval szemben, szemére vetvén a repülés felfedezésének elmulasztását. Szabadkozzunk mi is, hogy: Te! Mások találták föl... Egész jó.Ahogyan ez a szerénység indokolt is, ha álmainkra és sakktáblás bolyongásainkra gondolunk, most már több mint ötven esztendeje. Hol is szálltunk be a hajóba és hol tartunk mostanság?!Hát igen, Fischer és Kaszparov. Tal, Bronstein: egész jó játékosok, becsszóra.Ja, és hogy Captain Scott sem volt túl szerencsés ember, szomorodik el révedezve a gondolkodó ember. Amundsen. Igen, ő igen. Cyrano sem ugrálhatott örömében, mikor ezt mondta: Szép volt Christián és lángész Moliére.Mikor csak egyetlen lépésre van az igazi nagyszerűség, a pompás esztétika a mi leosztásunk szerint, és akkor jövünk turáni bal kezünkkel, s az eredmény, ahogy alább következik:Gallagher, J. (2470) – Bilek I. (2395)Kecskemét (4), 1990Bakonyi–Szicíliai [B27]1. e4 c5 2. Hf3 g6 3. d4 Fg7 4. Hc3 Va5* 5. Fe3 Hf6 6. Vd2 Hc6 7. d5 Hb4 8. e5 Hg4 9. Ff4 f6 10. exf6 Hxf6 11. Fc4 b5 12. Hxb5 He4*A Bakonyi-féle „halálvari” hívei egész életükben várnak az ilyen lépésekre. Több száz játszma – köztük jó néhány hajótörés is –, elemzések, tanulságok meg minden: s most jöhet az aratás.13. Ve2 0-0???Baj van a számokkal. Ez a tizenharmadik húzás azért is elfelejthetetlen, mert már egyszer egy könnyű játszmámban – vagy negyven évvel ezelőtt – előfordult, és akkor, fiatalabban, szerencsésebben így fejeztem be a kirándulást: 13. – Hd3+ 14. Kf1 Hxf4 15. Vxe4 0-0 16. d6+ e6 17. Vxa8 Fa6 18. Vxa7 Vb4 19. Vxa6 Vxc4+ 20. Kg1 He2+ 21. Kf1 Hg3++ 22. Kg1 Vf1+! 23. Bxf1 He2 matt. (Gönczy–Bilek, 1950) Diagram II.És az ismétlés, tényekkel szaporítva a tanulságokat, eléggé fatális. Egyfajta büntetés is lustaságom miatt, mert ha akkoriban rohanvást megírtam volna mindenhová a partit. (Persze hová? Kinek??) Nem is tudom, hogy egykori ellenfelem tudja-e, hogy aláaknázott területen mászkált, s hogy majdhogynem robbant is a tábla?! Majdcsak eljut hozzá ez a feljegyzés, s beleborzong..14. Fc7!! Hxc2+ 15. Kf1 Va4 16. d6+ e6 17. Vxe4 Hd4 18. b3 Vb4 19. Hbxd4 cxd4 20. a3 Vb7 21. Vxb7 Fxb7 22. Fd3 Bf4 23. Hd2 Baf8 24. f3 Fh6 25. Ke2 Bh4 26. He4 Fe3 27. Baf1 1:0.Hogy Kolumbuszt és másokat is belekevertem ebbe a „gyászjelentésbe” – remélem, elég vidámra sikeredett –, jobb szeretném, ha kedves olvasóim is inkább a mellékváltozattal azonosítanák a partraszállásomat. Komputerem most pirosan villog, mi az ördögöt – pardon – akarhat. Hajnal fél hatkor csak nem valami makrovírust jelez nekem, Anasztázia? Hát akkor nézzünk csak utána, mi van itten: még csak ez kellett. Karinthy: a peches Blumfeld.Na, kösz, Öreg.