Két világ csatája

Százhatvannál több felszólalás és közel ezerháromszáz kétperces tárgyi megjegyzés hangzott el a szlovák parlamentben az elmúlt három héten az alkotmánymódosítás tervezetéről tartott vitában, amelyet csütörtökön hajnalban zárt le Jozef Migas házelnök, hogy ma végre szavazhasson róla a törvényhozó testület. Igaz, a felszólalók többsége alig elemezte a tervezetet.A beterjesztők, a kormánykoalíció képviselői ugyan nem fogadták el a Magyar Koalíció Pártja javaslatát az alaptörvény bevezetőjének megváltoztatására, amely szerint az alkotmány nem a „Mi, a szlovák nemzet...”, hanem a „Mi, Szlovákia polgárai...” szavakkal kezdődne, azaz kiiktatódna a nemzetállami elem az alkotmányból, tartalmában azonban olyan módosításokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik a nyitott társadalom és a decentralizált állam építését. Az alkotmánymódosítás lehetővé teszi az államigazgatási jogkörök átadását a helyi önkormányzatoknak, s olyan regionális önkormányzatok létrejöttét feltételezi, amely nyomán egy-egy régió valóban szabadon dönthet – az ott élők javára – a régió legfontosabb ügyeiről, a polgárokat pedig az állami hivatalokkal szemben védheti az emberjogi biztos intézménye, miközben a tervezett változások a bíróságok függetlenségét is garantálnák. Bővülne az alkotmánybíróság jogköre is – vagyis az állam szinte minden olyan eleme megerősödne, amely a demokratikus intézményrendszer szerves részét képezi a fejlett Európában is. Az alkotmánymódosító tervezet a szubszidiaritás elvét hangsúlyozza, s valóban arra törekszik, hogy a közigazgatás, a közélet intézményei és szereplői a lehető legjobban kihasználhassák és élvezhessék az önkormányzatiság elvét.Ezzel a „világgal” – ha úgy tetszik, államépítési filozófiával – szállt szembe közel 150 óra tiszta vitaidőn át az az ellenzék, amely a ma még életben lévő alkotmányt megalkotta, s amely úgy kormányozta az országot Vladimír Meciar vezetésével, hogy szinte a teljes politikai izoláltságba került Szlovákia. A nagyfokú decentralizáció lehetősége, az emberi jogok védelme, a nyitottság a világra és Európára – az alkotmánymódosításban szerepel az is, hogy a Szlovákia által ratifikált nemzetközi dokumentumok előnyt élveznek a hazai törvények előtt, amennyiben azok bővebb politikai és szabadság-, illetve kisebbségi jogokat biztosítanak a polgároknak – azt eredményezte, hogy a „lánglelkű” felszólalásokban „figyelmeztették” a szlovák nemzetet: „veszélybe került Szlovákia szuverenitása és területi épsége”, sőt maga a „szlovák nemzet léte” is. Az már csak hab a tortán, hogy mindezért a magyarok és a csehek, illetve a cigányok a felelősek, na meg a kormánykoalíció politikusai, akik „elfelejtették szlovák voltukat”, s a tervezet kidolgozásával „idegen megrendelésnek tesznek eleget”.A parlamenti vita politikai kultúráját ezek után kár lenne minősíteni, de messzemenő következtetéseket sem kell levonni a történtekből. Ismét bebizonyosodott, hogy a szlovákiai politikai élet két, egymással összeegyeztethetetlen értékek mentén megosztott táborra szakadt. Míg a mai kormánykoalíció képezi az Európa-orientált pártokat és politikusokat, az ellenzék továbbra is csak a vezérelvű és nacionalista választópolgároknak jelent alternatívát.