Korok – istenek

A finnugor népek, a mai finnek, karélok, észtek ősei háromezer évvel ezelőtt elvándoroltak az Urál és a Volga vidékéről, és egészen a Baltikumig széttelepültek. A lappok eljutottak a Skandináv-félsziget északi felére. A merják, muromok, csudok elfoglalták Kelet-Európa erdős övezetét, a magyarok Közép-Európába költöztek. Ekkortájt alakult ki a balti finn, a lapp, a mordvin, a mari, az udmurt, a komi és a magyar mitológia, de jelentős volt az iráni, a török, a szláv és a balti hagyomány, a kései szakaszban pedig az iszlám és a keresztény mitológia hatása.Őseink istenpanteonjának fő alakja a többféleképpen megnevezett Teremtő: az Úristen, Öregisten, Jóisten. Ő a világ ura, a legfőbb irányító, aki kezében tartja az ember és minden élőlény sorsát. Sorsirányító szerepére utalnak az istencsapása, istennyila, mennykő kifejezések.A magyar néphit szellemlényekkel népesíti be a természetet. Az erdő titokzatos alakok lakhelye. Népmesék, mondák, ősi népi imák, ráolvasások árulkodnak víziemberekről, Boldogasszonyról, lidércről, manókról, törpékről, óriásokról, tündérekről, boszorkányokról. A régészet tanúsága szerint a lovas temetkezés és a lóáldozat szokása alakult ki, a krónikák totemisztikus mítoszokat említenek. Hatalmas, sashoz hasonló madár a turul: az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja egy turulmadártól esett teherbe. Ismert Hunor és Magor, a csodaszarvast üldöző testvérpár története. Fontos szerep jutott a sámánoknak. Népmesékből rekonstruálható a világfa, amely összeköti az eget és a földet, vagyis az istenek felső világát és az emberek életének színterét, gyökerei pedig a föld alatti világba nyúlnak. A naphoz fűződő népi vallási gyakorlat egy hajdani naptisztelet feltehető emlékét őrzi. A holdnak a népi gyógyításban volt szerepe: hittek a holdvilágnál végzett ráolvasás varázserejében.Kaszás férfinak képzelték el a halált, az Isten pedig jóindulatú öregemberként jelenik meg. A lidérc csodás lény, az elbeszélések szerint mozgó fényjelenség vagy ember-, állat-, szellemalakban jelenhet meg. A manó alacsony növésű, furfangos mesebeli emberke. A markoláb égitestevő szellemlény. Régen vízen túlra temették a halottakat. A sárkány félelmetes lény: kígyószerű teste, szárnya és több feje van. Női lények a sellők, a zuhatagok, kis hegyi folyók szellemei. A szél barlangból fúj, amely egy nagy hegyen van valahol a világ végén, s bejáratát öregasszony őrzi: a szélanya. Csodás szépségű, jó szándékú női lény a tündér. Valamennyien képesek bármikor átváltozni, eltűnni. A víziember hiedelemlény: valószínűleg a vízbefúltak lelkének továbbélését jelképezi.