Leszorítja az árat az atomerőmű

A Paksi Atomerőmű állami tulajdonának megőrzése felel meg legjobban a társadalom érdekeinek – vallja Mészáros György, a vállalat igazgatósági elnöke. Noha a nyugati áramlobbi fizetett emberei „közérdeknek” tüntetik fel cégeik üzleti törekvéseit, a magyar szakembergárda biztos hátteret nyújt a helyes állami döntésekhez. Paks olcsó árama a jövőben is fékezi a villanydíjak emelkedését.Nagy örömmel hallotta a társadalom, hogy az értékes nemzeti létesítmény, a paksi erőmű 15-20 évvel az eredetileg tervezettnél tovább működhet. Miért épp most kellett erről dönteni?– Hazánkban az infláció leszorítása az egyik legfontosabb gazdasági cél, s ebben kulcskérdés a villamos energia ára. Paks termeli a legolcsóbban az áramot: kilowattóránként hat forint körüli áron, a következő legolcsóbb már 11 forint körüli. Alaperőmű, folyamatosan, megbízhatóan, a környezetet legkevésbé terhelő módon elégíti ki az igények több mint negyven százalékát. Ha szenes erőművel váltanánk fel Paksot, Magyarország összes erdeje ehhez termelné az oxigént. Ha vízerőművekben gondolkodnánk: jó néhány Bős–Nagymarost kellene építeni. Az élettartam meghosszabbítása húszmilliárd forintba kerül, minden más megoldás ennek sokszorosát emésztené föl.– Hatalmas áremelések, tömeges elbocsátások várhatók, ha a nyugati kézben lévő cégek agresszív lobbija áterőlteti az energiaágazat úgynevezett liberalizációját. Ez esetben tud-e enyhíteni a katasztrófán az atomerőmű?– Az áramot kilowattóránként hat forintért adja Paks, ezt a Magyar Villamos Művek kilenc forintért adja tovább a szolgáltatóknak, miközben egyes erőművektől drágábban veszi. Ez a következménye az 1995-ben, 96-ban kötött, akkor „sikeresnek” minősített privatizációs szerződéseknek. Azaz kódolva veszteséges az MVM e pillanatban. Idén csak hat százalékkal emelte az áram árát a kormány, s ez az MVM nehézségeit fokozza. Az állam várhatóan kisegíti az MVM-et...– Az adófizetők pénzéből!– Igen, de ez a befektetés hoszszabb távon megtérül. Az áram ára így nem szabadul el, és az embereknek most nem kell mélyebben a pénztárcájukba nyúlniuk.– Jelent-e műszaki kockázatot az atomerőmű hosszabb üzemben tartása?– A paksi erőmű a magyar és a világ nukleáris hatóságai által is folyamatosan kontrollált üzem. Tavaly a földkerekség több mint négyszáz blokkjából a mi egységünk három blokkja a legjobb 25 közé került, a negyedik blokkunk pedig a 26. volt. Tehát igen előkelő helyen végeztünk. Az erőmű működése az ott felhalmozott rutin, szakmai tudás és jó műszaki paraméterek függvénye. E tekintetben adottságaink kiválóak. A kényes reaktorberendezések nagy része az ötven évnél is hosszabb időtartamot is kibírná egy friss vizsgálat szerint. „Csak” politikai döntést kellett hozni, s ez megszületett.– Hivatalosan kockázati tényező az atomerőművekben a vezetők és a beosztottak közötti viszony. A Horn–Kuncze-kormány idején ez a mutató mélypontra süllyedt. Elhárítható-e a veszély?– Bízom ebben. Amikor nemrég az új vezérigazgató, Baji Csaba belépett, s megtartotta az első vállalati fórumot, akkor erre is utalt. Jelezte, hogy bizonyos változtatásokat kíván végrehajtani a vezetői személyi állományban, ám ehhez időt kért. Egyébként eme humán tényezőt vizsgálva: a cégnek most – hosszú várakozás után – kirajzolódott a jövőképe. Már most érzékelhetően jobb az emberek hangulata: nem a centimétert kell vágniuk, s töprengeni, mit csinálnak néhány év múlva. Nekik is, gyermekeiknek is van perspektívájuk. A belső kommunikáción biztosan sokat kell javítani: még él az „én igazgatóságom, én váram” hangulat. Ezt oldanunk kell, és enyhíteni kell a bürokráciát is.– „Miért féltik, a külföldi tulajdonosok sem fogják kitolni az országból” – ezzel a gyerekes „érvvel” akarta megnyugtatni a társadalmat a Horn-kormány privatizációs minisztere, amikor Paks elkótyavetyélése is terveik közé került. Ez fenyeget-e még?– Az erőmű még 1997-ben privatizációs körbe sorolódott át. Az aranyrészvény degradációjával általában az aranyrészvényes joga legfeljebb az asszisztensi szerepkört engedi meg, hiszen lényeges információkhoz nem juttat hozzá, így nem enged ráhatást a lényegi gazdasági történések nagy részére sem.– Mindamellett a nukleáris hulladék elhelyezésének gondját az állam nyakán hagyta volna a Horn-féle privatizációs elképzelés.– Már ezért is: kinevezésem előtt az első kérdésem az volt, hogy privatizációról egyáltalán beszélünk-e. Mondták, hogy nem, ezek után vállaltam a feladatot. Alaperőmű- és atomerőmű-privatizációhoz ugyanis én nem asszisztálnék.– Akkoriban fölmerült: jó is, hogy megindult egyfajta spontán privatizáció az erőműben, mert amit az MSZP közeli vállalatvezetők kiszerveznek a cégből, az legalább nemzeti tulajdonban marad.– Sajnos ezt aligha lehet helyeselni. A kiszervezés ugyanis nagyon ügyes, jogszerű, de véleményem szerint egyben erkölcstelen munkajogi lépés volt. Koncepciójuk az volt, hogy a korábbi ötezres vállalati létszámból kétezernyolcszáz fős állományt kreáljanak. A dolgozók egy részét elkezdték „kiszervezni” különféle társaságokba. Ezek az emberek ugyanazon a helyen dolgoztak tovább, de nincs fizetésük az erőműtől, nincs kollektív biztonságuk. Most hétszáz-nyolcszáz ember az, aki – ha nem is épp rabszolga, de – erősen kiszolgáltatott helyzetben van. Ők frusztráltak, helyzetüket rendezni kell. Tollvonással nem, de okos lépésekkel kezelhető a probléma, ám ez hosszabb időt vesz igénybe. Újabb nagyarányú „kiszervezések”, amíg én elnök vagyok, nem lesznek. Azt hiszem, az eddigi ilyen akciók Pakson általában nem a köz érdekét szolgálták.– Furcsa mendemondák szállongnak egyes kiszervezési akciókról.– Ezeket, mihelyt lesz egy szusszanásnyi időnk, retrospektíve fel fogjuk deríteni. A fuvarozócég, az Atomtransz Kft. ügye már eljutott a rendőrségi vizsgálat stádiumáig. A kár összegét jellemezheti, hogy a nyomozás a városiról a megyei kapitányságra került át.– Odafigyel-e a paksi vezetőség azokra az aktivistákra, akik életükben nem jártak sem szenes, sem atomerőműben, de harsányan hirdetik, hogy az atomerőmű környezetromboló?– A világpiaci kőolajár-emelkedéseknek, a földgáz drágulásának és a környezetvédelmi gondoknak minden józanul gondolkodó embert bölcs belátásra kell téríteniük. Ha szükség van az energiára, kompromisszumokat kell hozni. Az atomerőmű a legkevésbé környezetterhelő módon állítja elő az energiát. A környezetvédő szervezetekkel is jó viszonyra törekszünk, hiszen a célunk közös: biztonságos és lakható Magyarországot unokáinknak is! Remélem, hogy jóakarattal, a realitások elfogadásával, előbb vagy utóbb – sok tekintetben – teljes konszenzusra jutunk egymással. A világon az atomerőművek reneszánsza jövendölhető, egyesek szerint már meg is kezdődött, hiszen több ország új blokkok építését fontolgatja. A biztonsági feltételek olyanok, hogy a balesetek és az üzemzavarok gyakorlatilag kizárhatók. Számtalan a kontrollmechanizmus, az egymást ellenőrző műszaki és irányító rendszer. Magas fokú biztonsági szisztémák vannak egymásra építve. Az erőmű néhány év alatt csaknem hatvanmilliárd forintot költött a biztonságnövelő intézkedésekre. Sajnos Csernobil sokat rontott az atomerőművek imázsán, s emellett tudatos antinukleáris propaganda is zajlik.– Kiknek áll érdekében ilyet szervezni?– Vélelmeim szerint arra kell odafigyelni, hogy a hazai fogyasztás negyven százalékát Paks elégíti ki, a többi erőmű ötven százalékot ad, és az import tíz százalék. Ez utóbbi is 11 forintba kerül kilowattóránként. „Szürke áramot” lehetne venni nyolc forintért, tehát még az is drágább lenne, mint Paks. Ha én olyan ember lennék, aki áramot akar Magyarországra importálni, vagy például itt, lehetőleg extraprofittal eladni, akkor nem bánkódnék különösebben azon, ha az olcsón termelő céget pluszkiadások érnék, és ezzel áremelésre kényszerülne.– Ezért korbácsolódnak fel néha az indulatok az atomhulladék elhelyezése körül?– Időről időre fölerősödnek azok a hangok, amelyek siettetik, hogy Oroszországba vigyük ki a kiégett fűtőelemeket. Ennek az ötletnek két „aprócska” hátulütőjét általában gondosan elhallgatják. Az egyik, hogy a hazai ideiglenes tárolás háromszáz-négyszáz dollárba kerül kilónként, míg a kiszállítás legalább ezeregyszáz dollárt emésztene föl. S ami emellett végképp nem hangzik el: az orosz környezetvédelem is erősödött annyit, hogy a hulladékot majd vissza kellene hozni, ők csak feldolgoznák ezt, kivonnák belőle például a plutóniumot. Tehát a problémát nem oldanánk meg, de háromszoros pénzbe kerülne. Mindez a gazdasági ellehetetlenítést jobban fokozná, esetleg szolgálná.– Nemcsak a hulladék elhelyezésének, hanem az egész erőmű majdani lebontásának is óriási a költsége. Ennek gondját is a jövő nemzedékére hagyjuk, miként a pártállam tette az államadósság felhalmozásával?– Az erőmű majdani lebontása mai számítások szerint ötszáz-hétszáz milliárd forint. E pénzalap felhalmozása – az Európai Uniónak fölöttébb tetsző módon – megkezdődött. Ezt Paks fizeti be, s ez a tényező is emeli az áram árát.– Ami a villanydíjat illeti: önök hat forintért adják az áramot, ám ha odahaza megnézzük a számlát, azt látjuk, hogy nekünk a külföldi tulajdonban lévő áramszolgáltatók több mint húsz forintért adják el. Kik zsebelik be a különbözetet?– A haszon nem a termelőnél, hanem a közbeeső úton realizálódik. S ezzel nem az MVM-et ostorozom, mert az kilenc forintért adja tovább azt az áramot, amit – Paksot kivéve – minden más erőműtől drágábban kap. Tehát az MVM idén veszteségesen osztja el a villamos energiát: ez a következménye az 1995-ben és 96-ban kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseknek.– A nemrég lezajlott vezérigazgató-váltást utóbb élcelődve nyugtázta a sajtó egy része. Önök szakmai vagy üzleti megfontolások alapján döntöttek?– Ez leginkább üzleti kérdés volt. A céget idáig műszakiak vezették, ezért bizonyos gazdasági kihívásoknak nem vagy kevéssé felelt meg. Ezek a kihívások most még élesebben vetődtek fel. Áramliberalizáció, változó piac, verseny. Megsokasodtak a menedzseri feladatok. Az ideális egy nagyon jó mérnök és nagyon jó menedzser lenne egy személyben. Mivel a polihisztorok kora lejárt, ilyen embert az igazgatóság tagjai közt nem találtunk, ezért a feladatot megosztottuk. Választottunk egy jó menedzsert, neki lesz egy rutinos, kitűnő műszaki helyettese. Paks biztonságát nem egy ember szavatolja, hanem az ott dolgozó nyolcszáz mérnök és csaknem kétezer műszaki szakember!– Noha a felelősen gondolkodó magyar energetikusok elvetik az úgynevezett liberalizációt – amelynek következményeként ugrásszerűen drágulna az áram, és tömeges elbocsátások lennének a hazai erőművekben –, a nyugati áramlobbi erőteljesen „nyomul” ezért. Ez aggasztja-e a paksi vezérkart?– Nem, hiszen Paks alaperőmű, ez az üzem garantálja az áramellátást. Emellett a környező országokban enyhe áramhiány mutatkozik: ezt onnan is látjuk, hogy a magyar importált áram megvásárlására is érkeztek megkeresések. Tehát az áramnak ma egyre inkább keresleti, s nem kínálati piaca van.– Furcsa, hogy ennek ellenére Budapesten az egyik áramszolgáltató a fogyasztás növelésére biztatja a családokat.– Ez a pillanatnyi helyzet, de a gazdaság fejlődése azt mutatja, hogy évente egy-másfél százalékkal több villamos energiára van igény. Ráadásul Európában a prognózisok kissé borúsabbak. A szárazsággal a vízerőművek teljesítménye csökken. A kőolaj- és a gázár emelkedésével a termelési költségek nőnek. A nyugati politikusok egy részét aggasztja az abszolút kiszolgáltatottság, hiszen importált gázzal dolgoznak, s ez politikai kockázatot jelent. Így a paksi árnak legfeljebb időlegesen tudnának „alákínálni” egyesek, de sem a termelés biztonságában, sem mennyiségben nem lehetnek konkurenseink.