Nagy markolás, nagy kaszálás

Kiváló kapcsolatokkal rendelkező menedzserek, nagypénzű kiadók, arculat- és ruhatervezők, filmesek és zenészek működnek közre abban, hogy megteremtsék a popcsillagot. Kis ország, kicsi a kereslet, ám sokan szeretnének a szakmában talpon maradni.A könnyűzenei élet szereplői jól tudják, milyen fontos feladata van dalaik népszerűsítésében a médiának. Nem csoda tehát, ha háttérbe szorítottnak, kisemmizettnek érzi magát az a zenész, akinek nem sikerül elérnie, hogy a nagy slágergyártók, a kereskedelmi adók repertoárjukba vegyék új lemezét. Ugyanakkor némi ellentét látszik feszülni a rádiók által kínált zene és a lemezeladási statisztikák között. Éppen Zámbó Jimmy kapcsán merült fel, hogy dalait ugyan a kereskedelmi adók soha nem játszották, mégis sztárrá tudott válni.A közelmúltban a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége elkészítette a tavalyi év legkelendőbb albumainak a listáját. Első helyre került a gyulafirátóti Sub Bass Monster, őt követi az eladási listán Michael Flattley, Santana, Sting, a V. Tech, a Venus (mindkettő magyar formáció). Majd két külföldi énekesnő, Natalia Oreiro és Britney Spears után ismét a magyarok: Ganxsta Zolee, a TNT, a Jazz+Az és a Fekete Vonat alkotja a top tizenkettőt. Zámbó Jimmy e kimutatás szerint csupán a tizenkilencedik, és Balázs Pali megelőzi Madonnát.Így fest tehát az a minden bizonnyal sajátos ízlésű magyar vásárlói világ, amelyre vállalkozások és sztárok építhetők. Az építkezésben fontos alkotóelem az is, hogy a termék eljusson a fogyasztóhoz. Ahhoz, hogy egy dalból sláger legyen, legalább naponta háromszor-négyszer le kell játszania valamelyik fontos kereskedelmi adónak, vélik a zenészek. Ilyen mértékadó orgánum kevés van Magyarországon. A közszolgálati rádión kívül, amely nem tekinti elsődleges feladatának, hogy minden zenei közönségízlést kiszolgáljon, csupán két országos sugárzású kereskedelmi adó működik: a Danubius és a Sláger. (Ugyanakkor egyre több regionális rádió terjeszkedik a piacon úgy, hogy érdekeltséget szerez helyi adókban. A network-rendszer építését a törvény nem tiltja, és ügyeskedéssel, lobbizással, befektetésekkel épülnek az új hálózatok.)A Sláger Rádió indulásával maga vállalta speciális helyzetét. A hatvanas–hetvenes évek dalait játssza, és a törvényi előírások értelmében nem is sugározhat új slágereket. A Danubius a nyolcvanas–kilencvenes évek zenéjének a rádiója. Érthető, hogy ennek a programjában szeretne tehát megjelenni mindenki, aki új albummal, dallal jelentkezik. Sokuknak csalódniuk kell.Buza Sándor, a Danubius zenei igazgatója tavaly karácsonykor azon gondolkodott, hogy saját arcmását ábrázoló dartsszal lepi meg üzletfeleit. Tisztában van azzal, hogy sok a haragosa. Nem azért, mert gonosz ember, hanem mert kötik az angol tulajdonosok által megjelölt üzleti szabályok.A Danubius Rádió eredetileg a Magyar Rádió üzleti vállalkozásaként működött, magyarázza Buza, és három esztendeje került magánkézbe. Az ország területének hetven százalékán fogható az adása, amelyet csúcsidőben több mint egymillióan hallgatnak. Ezzel a felmérések szerint piacvezetőnek számít. A piaci elsőség persze örökös vita a vetélytársak között. A két országos rádiónak ugyanis más a hallgatói célcsoportja, és a Danubius friss, új zenéket bemutató programjával éppen a reklámozók számára is kívánatos húsz és negyvenkilenc év közötti hallgatóságot vonzza.Amikor a Danubius nyert a frekvenciapályázaton, és országos kereskedelmi adó lett, a tulajdonosai felmérték a magyar lakossági igényeket. Ebből világosan kiderült, hogy a többség a populáris, könnyen fogyasztható zenét, tehát a popot és a popdance-et szereti. A rádiónak a tulajdonosi döntés értelmében ezt kell képviselnie. Úgy lehetne ezt megfogalmazni, véli Buza, hogy a rádió letette a voksát a sok szín közül a kék mellett, és nem akar sem a zölddel, sem a feketével foglalkozni. Nem fér bele tehát a zenei kínálatba sem a hipp-hopp, sem a techno, sem a rock, sem a dzsessz, mert ez nem az ő közönségük ízlésvilága. Stratégiai cél volt az is, hogy az emberek agyában határozottan szétválasszák a két országos kereskedelmi rádió karakterét. Ez az oka, hogy nem játsszák a Danubiusban például Szandi dalait, aki az ötvenes–hatvanas évek érzésvilágát tükrözi. Ez olyan zene, amelyet a vetélytárs játszik.Így fordulhat elő, hogy bizonyos előadók kiszorulnak az országos kereskedelmi rádióból, hisz a Sláger Rádió új dalokat nem játszhat, a Danubius pedig bizonyos irányzatokat nem vállal fel. Buza Sándor egy példával illusztrálja ezt a helyzetet. Az angol tulajdonos az indulásnál nem értette, miért akarja a Danubius a Dolly Roll és a Hungária dalait játszani, amikor azok az ötvenes évek zenéjét idézik. A szerkesztők hiába magyarázták, hogy ezek a nyolcvanas években született, tehát a rádió profiljába illő, nagy sikerű dalok.A zenei igazgató szerint az eltelt három év még nem volt elég arra, hogy a nyugati szisztéma nálunk is érvényre jusson, és hogy a producerek egy-egy új termék bemutatása előtt átgondolják, melyik rádióhoz is érdemes fordulniuk. Ha pedig valakinek fontos, hogy a Danubiusban játsszák a dalait, akkor olyan zenét kell írnia, amilyet ez a rádió játszik. Arra a felvetésre, amely szerint egy-egy előadó úgy érzi, elfordul tőle a közönség, ha műfajt, hangnemet vált, ha eltér a megszokottól, Buza azt felelte, ők sem változhatnak, mert akkor a közönség őket is elhagyja.Régóta beszélik, hogy a kereskedelmi adók zenei szerkesztőit meg kell fizetni. Az kerülhet be a slágergyárakba, aki hajlandó áldozni is az ügyért. A privatizáció előtti Danubius Rádióban valóban érvényben volt az a szabály, hogy bizonyos összeg befizetése után játszottak dalokat. Tehát meg lehetett venni a műsort. Így kerülhettek be a programba például Bodnár Attila számai. Az új tulajdonos három évvel ezelőtt azonban ezt a rendszert megszüntette. Úgy döntött, a zenét nem szerkeszthetik kívülről. Az a lehetőség megmaradt, hogy valaki reklámot vásároljon az új albumának, de ez nem kötelezi a zenei szerkesztőket semmire. Meglehet tehát, hogy nem éri meg egy olyan rádióban reklámidőt fizetni, amelyik amúgy semmit nem tesz a dal vagy a nagylemez népszerűsítéséért. A kereskedelmi rádiók között vannak irányadó és követő adók, magyarázza a zenei igazgató. A Danubius magát követő rádiónak vallaná, legalábbis ami a külföldi zenéket illeti, de a magyar piaci sajátosságok miatt irányadóak is kénytelenek lenni. A slágergyártásban nem érdekeltek, de azzal, hogy friss zenéket karolnak fel, akaratlanul is vállalják ezt a szerepet. A zenei piac is sokat alakult. Ez nem a nagylemezek ideje, egy albumról ugyanis jó, ha egy dalt be lehet futtatni. A kiadó tehát kiválaszt egyet a dalok közül, azt felteszi különböző változatokban egy hanghordozóra, így minden rádió megtalálja a maga ízlésének valót. A slágergyártók tudják, hogy versenyt kell futniuk a hallgatók tűrőképességével. A refrén például nem következhet túl későn, mert akkor a dal unalmassá válik. A zeneszerző tehát szinte tudományos paraméterek szerint dolgozik.Nem könnyű bejutnia egy új dalnak a topkategóriába, mondja Buza Sándor. Ez azt jelenti, hogy a slágert naponta háromszor, négyszer is eljátsszák. A kategóriákról, miként a beérkező új zenei anyag sorsáról is, a Danubius négytagú slágerbizottsága dönt. Döntéseikben szerepet kap a kéthetente végzett közönségteszt eredménye. A közvélemény-kutató cég, figyelembe véve a kereskedelmi adó hallgatóságának az összetételét, telefonos felméréseket végez. Azt vizsgálják, szívesen hallgatnának-e egy-egy új zenét, de arról is érdeklődnek, hogy meddig sláger egy sláger. Buza szerint baj, hogy túlságosan lassan futnak ki a dalok. Amit a közönség megszeret, azt nagyon sokáig szereti.A kívülálló nehezen talál magyarázatot arra, miért azok a sztárok, a sokat játszottak, akiknek koncertjeire alig kíváncsiak. Ugyanakkor a kereskedelmi adókból kiszoruló előadók egyike-másika megtölti a Népstadiont is. Buza Sándor szerint Magyarországon a fiatal zenekarok péntek délutántól hétfő hajnalig végighaknizzák a hét végét. Eljutnak a legkisebb falusi diszkókba, tehát a rajongók nem is igénylik a nagy koncerteket. Tudják, hogy hamarosan megjelenik náluk az énekes. Ezzel szemben Ákos, Zorán vagy Demjén Ferenc, aki nem járja örökösen az országot, ezzel ki is éhezteti a közönségét. A nagy markolás és nagy kaszálás elve érvényesül ma a popéletben, véli Buza Sándor. Feltámadt a klasszikus hakni. Furcsa piac működik furcsa helyzetben, méghozzá magyar valósággal nyakon öntve.