Az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) adatai szerint világszerte mintegy 65 millió 15–24 éves fiatal munkanélküli, ami körülbelül 13 százalékos arányt jelent. Ez a szám bár kismértékben csökkent az elmúlt években, még mindig jóval magasabb, mint a felnőtt korosztály munkanélküliségi rátája. Magyarország a nemzetközi összehasonlításban viszonylag kedvező helyzetben van, de a fiatalkori munkanélküliség, a 15–29 éves korosztály munkanélküliségi rátája még mindig magasabb az országos átlagnál. Ezért fontosak a fiatalok foglalkoztatását ösztönző programok, mint az Ifjúsági garancia vagy az Otthon start program – írja tanulmányában az Oeconomus Gazdaságkutató.

Fotó: Shutterstock
Globális probléma a fiatalok munkanélkülisége
A probléma különösen súlyos a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Dél-Európában, ahol a fiatalok munkanélkülisége tartósan 20 százalék felett alakul. Riasztó adat, hogy a világ fiataljainak több mint egyötöde sem nem tanul, sem nem dolgozik – szaknyelven az ún. NEET-csoport (Not in Education, Employment or Training) tagja –, ami a társadalmi leszakadás és a kirekesztettség fokozott kockázatát hordozza.
A tanulmány kiemeli: a jelenség mögött számos tényező áll. Az egyik legfontosabb az oktatási rendszerek és a munkaerőpiac elvárásai közötti szakadék.
Sok országban az oktatás túlságosan elméleti jellegű, kevés hangsúlyt fektet a gyakorlati, alkalmazható készségekre. Eközben a gazdaságban a digitalizáció, a mesterséges intelligencia és a zöldátállás teljesen új kompetenciákat követel meg, amelyekre a jelenlegi képzési rendszerek csak lassan reagálnak.
Szintén nehezíti a fiatalok elhelyezkedését az első munkatapasztalat hiánya: a munkaadók gyakran előnyben részesítik a már tapasztalt jelentkezőket, így a pályakezdők ördögi körbe kerülnek – tapasztalat nélkül nehéz álláshoz jutni, állás nélkül pedig nem lehet tapasztalatot szerezni.
Gazdasági és strukturális tényezők is súlyosbítják a helyzetet. A válságok, mint a 2008-as pénzügyi összeomlás vagy a Covid–19 járvány, aránytalanul sújtották a fiatalokat. A gazdaság lassú talpra állása sok országban nem képes felszívni az újonnan belépő generációkat. A rugalmatlan munkaerőpiacok, a merev munkajogi szabályozás és a magas adminisztratív terhek tovább nehezítik a fiatalok belépését a munkavilágba. Sokan kényszerülnek határozott idejű, részmunkaidős vagy informális foglalkoztatási formákra, amelyek nem biztosítanak hosszú távú egzisztenciát.
A következmények messze túlmutatnak az egyéni anyagi nehézségeken. A tartós munkanélküliség vagy inaktivitás önállósodási problémákhoz vezet:
- később költöznek el a szülői házból,
- halasztják a családalapítást,
- a mentális problémák – depresszió, szorongás, kiégés – is gyakoribbak ebben a csoportban.
Gazdaságilag hatalmas veszteséget jelent a kihasználatlan humán tőke: elmarad az innováció, csökken a termelékenység és a GDP-növekedés. Nemzetközi szinten számos válasz született a problémára. Az Európai Unió 2013-ban indította el az Ifjúsági Garancia programot, amelynek célja, hogy minden 15–29 év közötti fiatal négy hónapon belül munkát, képzést vagy gyakornoki lehetőséget kapjon. Több ország – például Németország és Ausztria – sikeresen alkalmazza a duális szakképzési rendszert, amely egyszerre biztosít elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot. Finnországban komplex tanácsadóközpontok segítik a fiatalokat pályaorientációval, továbbképzéssel és mentális egészségügyi támogatással.