Oroszország kifosztása

Paul Klebnyikov, a Forbes magazin orosz származású újságírója hatalmas nyomozómunkával felderítette és megírta a kilencvenes évek oroszországi üzleti maffiájának ténykedését, a hírhedt orosz tudós mágnás, Borisz Berezovszkij felemelkedésének és ezzel párhuzamosan Oroszország kifosztásának történetét. A Keresztapa a Kremlben című könyv e héten megjelent magyar változatát Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő, egyetemi adjunktus mutatta be, akivel az orosz gengsztervilág hátteréről beszélgettünk.Az orosz maffiavilág ilyen sokkoló, tömör, dokumentum jellegű leírásával először találkozik a magyar közvélemény: gyilkosságok, véres leszámolások, a nép teljes elszegényedése, ugyanakkor gátlástalan iparmágnások meggazdagodása, összefonódása a politikával. Miért lett az orosz „demokratikus átmenet” ilyen torz és véres?– Úgy gondolom, elsősorban azért, mert az átmenetet irányító politikai elit képtelen volt megegyezni bizonyos alapvető kérdésekben. Például abban, hogy legyen-e magánosítás vagy sem, kell-e magánföldtulajdon vagy sem, milyen legyen az orosz külpolitika jellege, nyugatos vagy inkább elkülönülő, milyen legyen a „politikai design” stb. Egymással szöges ellentétben álló elit csoportok éles vitái folyamatosan akadályozták a megegyezést. Az elitben jelentős csoportok maradtak meg az előző korszakból, és azt akarták, hogy bizonyos eszmék tovább éljenek. Például nem a magán-, hanem a közös tulajdonban látták a felemelkedés lehetőségét. Ezért viszont azok a csoportok, amelyek radikális változásokat igényeltek, szinte hisztérikusan követelték az átalakításokat. A magánosítási döntéseket nem gazdaságossági szempontok – tőkebevonás, szakszerűség, a menedzsment kiválósága, új munkahelyek teremtése – döntötték el, hanem ez a politikai szempont: „Mindegy, hogy kié, csak osszunk ki mindent gyorsan, hogy ez politikailag számunkra kedvezőbb helyzetet teremtsen.”– És ezt használták ki a gátlástalan üzletemberek?– Bizonyos értelemben igen. Nagyon pontosan felismerték, hogy ha a gazdasági átalakítást elsősorban politikai motívum vezérli, akkor közel kell kerülni a politikához. És az a kapcsolatrendszer gyorsan tőkésíthető.– Mikor kezdődött a politika és a gazdaság erőteljes összefonódása?– 1993–94-től, amikor sokan megérezték, hogy most van a „helyosztás” időszaka a társadalmi hierarchiában. Elsősorban akkor, amikor a kuponos magánosítás után készpénzessé vált a privatizáció.– Úgy tűnik, hogy azok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, nagymértékben befolyásolták az oroszországi fejlődést. A könyv hőse például Berezovszkij, aki szinte minden fontosabb pontnál, fordulatnál jelen volt, és hatalmas befolyásra tett szert az iparban és a médiában egyaránt. Ő valójában milyen ember?– Különös értelmiségi figura. Ha csak tévészerepléseit látjuk, ott is feltűnik, milyen hallatlanul intelligens, értelmes. Egyébként a matematikai tudományok doktora, és 1989-ig kutatómunkát végzett, csak azután lépett az üzleti világba. Stratégiai tekintetben kiváló, a döntéseinél feltehetőleg mindig előbbre járt néhány lépéssel a környezeténél és ellenfeleinél. Berezovszkijnak valóban komoly szerepe lehetett az események befolyásolásában. Láthatóan szinte vágyik arra, hogy mindig, mindenütt érezni lehessen a jelenlétét és befolyását, ahol fontos dolgok történnek. Időnként viszont egy-egy funkció megszerzéséért is lépéseket tett, például ő volt egy időben a nemzetbiztonsági tanács helyettes titkára, illetve a Független Államok Közösségének ügyvezető titkára, tehát időnként nyilvános közhatalmi szerepet kapott, ami elképesztő. Sőt gyanúba keveredett néhány véres üggyel, gyilkossággal kapcsolatban. Ám soha semmit nem bizonyítottak rá. Berezovszkij nyilván nemcsak pénzt akart – meggazdagodni kevesebb közéleti szerepvállalással is lehetett –, de ő rettenetesen élvezte ezt az exkluzív szerepet, azt, hogy a sajtó egy része démonikus képességgel ruházta fel. Tény, hogy alkalmas volt a dolgok teljes, komplex felmérésére és megkomponálására, de mindenért felelős sátánnak tartani azt hiszem, túlzás. Oroszország sorsát azért mégsem néhány gátlástalan gengszter határozza meg.– Hát ki? Gorbacsov? Jelcin? Putyin? Az Egyesült Államok és a nyugati világ helyzetének alakulása, reagálása?– Gorbacsov elindította a változásokat, de inkább csak az eszmék szintjén. A szavakba volt szerelmes, és szinte idealista módon hitt abban, hogy ha az emberek megjavulnak, nem isznak többé vodkát, mindenki kimondja, amit akar, ha a munkapadoknál szorgalmasabbak lesznek, és ha az állam bizonyos technikai-technológiai és szervezeti változásokat hajt végre, minden megváltozik, megoldódnak a gondok. Nem így történt. Az ország gazdasága stagnált, visszaesett, nem tudott lépést tartani az amerikai csillagháborús program kihívásaival. És Gorbacsov ’89 nyarára elveszítette az ellenőrzést az egyre hangosabb politikai csoportosulások felett. Jelcin azért tudta legyőzni, mert az emberek azt várták, hogy jobb életet teremt számukra. De az orosz nemzetre rászabadított sokkterápia, vagyis a monopóliumok egy részének felszámolása, a kereskedelem liberalizálása, a privatizáció elindítása a jogrendszer bizonytalanságai és az intézmények hiányos működése következtében nemhogy jobb életet nem hozott, inkább lehetőséget adott az ügyeskedőknek arra, hogy kirabolják Oroszországot. Fillérekért jutottak hatalmas kölcsönökhöz, nagy vagyonokhoz, az első évben 2700 százalékos lett az infláció, az évtizedben 150 milliárd dolláros tőkét vittek ki az országból, és mindössze 15 milliárd értékűt hoztak be. Talán a jövőben várható, hogy Putyin fokozatosan megtisztítja a gazdasági életet az oligarchiától, bár ma is tapasztalható, hogy egyes üzletemberekkel kíméletesebben, míg másokkal szigorúbban bánnak. Még az is előfordulhat, hogy az egyik legnagyobb „hal”, Berezovszkij eltűnik külföldön, büntetlen marad, ha azonban kintről „üzenget” és próbálja továbbra is befolyásolni Oroszországot, feltehetően „utánanyúlnak”.– Csakhogy feltehetően Putyin is bizonyos alkuknak és stratégiának az eredményeképpen került hatalomra. Pozíciónyerésének az volt az ára, hogy menlevelet adott Jelcinnek, aki büntetlenül távozhatott a közéletből, pedig a családja is belekeveredett kétes gazdasági ügyletekbe.– Ez morálisan elítélendő, az oroszok néhány esztendő múlva, ha a helyzet eléggé érett és konszolidált lesz, nyilván visszatérnek majd a tisztázására. De ebben a helyzetben, amikor ennyire mélyponton van az ország, talán bölcsebb, békésebb átmenetet jelentett ez a megoldás mind bel-, mind külpolitikai szempontból.– E könyv elképesztő adatainak ismeretében még félelmetesebb, hogy a világ egyik legnagyobb országában, amely tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik, így alakulhatott a helyzet.– Ma már feltehetően nincs ok aggodalomra. Oroszország nincs fenyegető pozícióban, és látható szándéka, hogy a Nyugatnak minél konszolidáltabb képet mutasson, bár ez a megoldatlan csecsen háború miatt egyelőre nem minden tekintetben sikerül. Az oroszok elsőrendű érdeke, hogy a leszerelési tárgyalások előbb-utóbb folytatódjanak. Bár a gengsztervilágnak látszólag vége, arra azonban számítani lehet, hogy Oroszország feltehetően növelni akarja gazdasági befolyását, főképpen a környező országokban. Ha valamely ország meg akarja védeni gazdaságának tisztaságát bizonyos, nem egészen tisztázott múltú orosz cégek befolyásától, meg kell tanulnia előre felkészülni az ilyen akciókra.