Száz éve történt

Van, aki csodálkozva tekint millenniumunk filmünnepére, s nehezen tudja öszszekapcsolni elméjében az ezeréves keresztény államiságot az egyik legifjabb művészeti ág, a száz esztendőnél alig öregebb film történetével. Nekik ajánlható megtekintésre a mától – egyelőre – tizenhárom alkalommal jelentkező sorozat a Duna Televízióban, a 100 éve történt című animációs mű, a Kecskemétfilm Kft. millenniumi „ajándéka”, a nemzetközi hírű művész, Szoboszlay Péter tizenháromszor öt perces remeklése. A régi plakátokból, vicclapokból, fotográfiákból, iskolai tankönyvekből, kézimunkákból, ipartörténeti érdekességekből az animáció hatásos kötőanyagával fölépített mozgóképes „emlékmű” ugyanis igen tanulságosan és mulatságosan szemlélteti, hogy a magyar múlt folyamatossága nagy történelmi tettekben és kis hétköznapi eseményekben egyaránt érzékelhető, s ennek a máig – és remélhetőleg még nagyon sokáig – tartó folyamatnak tán nincs is jobb és meggyőzőbb krónikása, mint a film maga. Szoboszlay Péter „ötpercesei” a világvárossá épülő Budapestet, a szórakozás édes, régi formáit, az elemi iskolai oktatást, a hírközlést, a közlekedést, a divatot veszik sorra, tárgyalják ki, kedvesen, ötletesen, a képzettársítások, összevetések és felismerések gazdag tárházát nyújtva át általuk a publikumnak. A mában, de még a holnapban is eligazítanak ezek a bájos történelmi (és művelődéstörténeti) leckék, mert, bár a rendező meglepetten hallgatta, hogy művének első nézői – a „lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle” szólás felidézésével – a jelennek szóló intelemnek is érzik e sorozatot, nem lehet nem felfedeznünk e hatvanpercnyi animációs futamban a figyelmeztetést: volt, amit már száz esztendővel ezelőtt is tudtak, gyakoroltak és szorgalmaztak eleink, érdemes hát emlékeznünk rájuk. Legalább a millennium idején, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával megrendezett millenniumi filmszemle programját követve.