Taktikaváltás Csecsenföldön

A katonák helyett a KGB utódának, a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnak (FSZB) igazgatójára, Nyikolaj Patrusevre bízta a minap az orosz elnök a csecsenföldi akció irányítását. Putyin egyúttal – aligha véletlenül az Európa Tanács ülésszaka előttre időzítve – egy húszezres kontingens kivonását is bejelentette a köztársaság területéről, ahol moszkvai adatok szerint ma mintegy 80 ezer szövetségi katona állomásozik.E két hír mögött elsősorban az áll, hogy a Kreml érezhetően taktikát vált Csecsenföldön. Nagyobb hangsúlyt fektet a csecsen osztagparancsnokok elleni kommandóakciókra, így próbálva megtörni az elszigetelten harcoló, a becslések szerint mintegy ezerötszáz–ötezer főnyire tehető szakadár fegyveres ellenállását. Ez a harcmodorváltás magyarázható azzal is, hogy jó ideje már a csecsenek is a partizánakciókra, főleg a nagyobb városokban végrehajtott merényletekre tértek át, amelyek ellen a belbiztonsági szolgálat hathatós segítsége az átfogó hadműveleteknél több eredményt hozhat. Az nem lehet kétséges, hogy a csecsenföldi helyzet normalizálását presztízskérdésként kezelő Putyin döntésével elsősorban a szövetségi erők hatékonyságát kívánja növelni. Az azonban, hogy a hadjárat irányítását kivette a hadsereg kezéből, mást is jelez. Mindenekelőtt azt, hogy egy várható, nagyszabású tavaszi offenzíva előtt inkább bízik az egyébként is elsődleges hatalmi bázisának tekintett titkosszolgálatokban. A tábornokok ugyanis, mint azt megfigyelők megjegyzik, inkább a harcok elhúzódásában látják befolyásuk növelésének lehetőségét, míg az elnök az ellenállás mielőbbi megtörésében érdekelt.E döntésekkel párhuzamosan Putyin átrendezte a köztársasági adminisztráció irányítását is. A változás lényege az, hogy a Moszkva-párti vezető, Ahmed-Hadzsi Kadirov mufti érezhetően elveszítette a Kreml bizalmát. Putyin annak reményében nevezte ki a köztársaság élére a második háború kezdetéig Maszhadov mellett kitartó Kadirovot, hogy kapcsolatait latba vetve segít majd meggyorsítani a csecsen harcosok lefegyverzését. Cserébe, mint azt a Kommerszant Vlaszty megjegyzi, Moszkva azt ígérte, támogatni fogja a muftit a rendezés utáni csecsen elnökválasztáson. Az események azonban korántsem Kadirov komoly befolyását igazolták, s hamar bebizonyosodott, hogy erősen túlértékeltek voltak a közvetítés eredményességébe vetett remények. A mufti ráadásul, több jelből sejthetően, korántsem elégedett meg a neki szánt szerény szereppel. A Kreml viszonylag gyorsan reagált e helyzetre. Először a csecsenföldi helyreállításért felelős minisztert nevezett ki a volt orenburgi kormányzó, Vlagyimir Jelagin személyében, majd kormányfői teendőkkel bízta meg a szomszédos szaratovi terület kormányzóválasztásán egyébként elbukott, a Kreml emberének számító Sztanyiszlav Iljaszovot. Rajtuk kívül továbbra is a kegyvesztett Kadirov előtt van a sorban az észak-kaukázusi körzet elnöki megbízottja, Viktor Kazancev. S mivel a baj nem jár egyedül, a muftinak mind sűrűbben kell szembesülnie volt harcostársainak gyűlöletével, akik már több merényletet kísérelték meg ellene.