Tényfeltárásra készülnek

Ők, „akik az önkormányzatoknak nem fizettek, akik alkukat ajánlottak, akik a szükséges okiratokat hamisítják, akik a sikerdíjat megállapítják és bezsebelik, akik a végén a nyomokat eltüntetik és a parlamenti vizsgálatokkor semmire nem emlékeznek, azok ugyanannak a két koalíciós pártnak, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek a tagjai” – írja a tavalyi év legsikeresebb könyvében Tellér Gyula. A Tocsik-ügy eme summázata a Hatalomgyakorlás az MSZP–SZDSZ-koalíció idején című kötetben jelent meg. Az írásmű az 1994 és 1998 közötti korrupciónak seregnyi hátborzongató példáját fölsorolja és taglalja, ám kerek egy esztendeje semmilyen visszhang nem érkezett az érintettektől. Már-már elfelejtődni látszott e fajsúlyos tényfeltárás, ám a hét végén végre fölcsillant a remény: fény derülhet a korrupciók máig homályos hátterére.Történt ugyanis, hogy Demszky Gábort, az SZDSZ elnökét választotta meg alelnökének a Liberális Internacionálé bürója február 10-i ülésén Andorrában. A vezetőség egyben úgy határozott, hogy a jövő esztendei budapesti kongresszus fő témája a korrupció elleni „harc” lesz – derült ki a fejleményekről kiadott pártközleményből. Jobb hírrel aligha örvendeztethette volna meg a hazai közvéleményt a büró: Magyarországon ugyanis a csodás meggazdagodásoknak sok sikertörténetét hozta az előző évtized. Milliárdos vagyonok összpontosultak egy kézben, fővárosi ingatlanbirodalmak keletkeztek – miközben a hajléktalanok hada nőtt –, százmilliók keltek vándorútra egy villamosvonal fejlesztésekor, ködös spekulációknak nyitott szélesebb teret egy világkiállítás váratlan lemondása, és elenyészett a Transparency International súlyos megállapításokat tartalmazó korrupciójelentése a Városházán.Különösen jó vázlatot adhat a jövő esztendei korrupciókonferenciához a bevezetőben idézett Tellér-könyv. Eszerint a tanácskozás egyik legizgalmasabb előadását éppen az egyik hazai liberális párt korábbi vezetője, Kuncze Gábor tarthatja meg. Miként a Tellér-kötetben olvasható: Kuncze „irodájába valamennyi korrupciós, bankcsalásos, áfacsalásos, leszámolásos ügyről pontos információk futottak be”. Ha esetleg nem mentette volna ki följegyzéseit a minisztériumból a választók által 1998-ban menesztett egykori belügyminiszter, pusztán memóriájára hagyatkozva is érdekfeszítő, izgalmas előadással rukkolhat ki az LI fórumán. Különös érdeklődéssel várja a társadalom a Zefirusz-ügyről szóló tájékoztatást: a különös ingatlanszerzésről egy rendőrségi jelentés is keletkezett, ám akkor, 1997-ben valamilyen különleges okból ezt csupán egyetlen újság emelte a nyilvánosság fényébe. Maga a nemzetbiztonsági bizottság tette az aktát a belügyminiszteri asztalra, ám máig megnevezetlen erők hatására a titkos nyomozásról szóló jelentés nem váltott ki hatásokat: a fáradságos rendőri munka a semmibe hullott. A Liberális Internacionálé jövő esztendei kongresszusa a legmegfelelőbb alkalom lesz Kunczénak ahhoz, hogy feltárja 1997-es döntésének okát.Majdani indoklásából kiderülhet: Kuncze akkoriban „ha hivatalának megfelelően cselekszik: az MSZP hatalmi bázisával kerül szembe, amely egyben a pártja és az ő személyes hatalmát is biztosította, esetleg hosszú távon is. Azaz éppen azt az ágat fűrészeli le, amelyen ül. Ha nem cselekszik (mint ahogy láthatólag nem is indított totális háborút az ügyek szereplőivel szemben): önmagáról és egyben pártjáról állítja ki a tehetetlenség és alkalmatlanság bizonyítványát”. Ezt az indoklást egyébként elég lesz felolvasnia Tellér Gyula könyvéből, ott Kuncze-paradoxon cím alatt tanulmányozható: milyen különös spekulációkra késztetett egyes politikusokat a XX. század utolsó évtizede.Hogy mekkora pénzösszegeket érint majd a jövő esztendei konferencia, azt is érzékelteti az itt citált könyv: a klientúra a „belső jövedelemfolyam és vagyonmozgás minden jelentős pontjára rátelepedett, és vélhetően ezermilliárdos nagyságrendű vagyont terelt morálisan és jogilag kétes pénzszerzési ügyek révén saját magán- és pártcsatornáiba”.Senki nem balga ingyen – szól a privatizáció évtizedében keletkezett közmondás. Még nincsenek föltárt tényadatok, de korrupciót sejtet egyebek mellett az energiaszektor külföldi kézre adásának módja is. A fillérekért átengedett stratégiai közvagyon révén új pénzszivattyú indult be, éppen a családok rovására. A korrupció mintaesetének tartják a szakemberek, hogy az állami vagyonértékesítő szervezet két vezetője az ügyletben jól járt külföldi cégek alkalmazottja lett utóbb jó pénzért. Mindezt a baloldali koalíció illetékes politikusa engedélyezte... Már a Tellér-könyv megírása utáni fejlemény, hogy a külföldi cégek lobbistájaként lépnek föl ma egyes ellenzéki országgyűlési képviselők: a polgári kormány ellenében. Magasabb energiaárat követelnek az 1995-ben megkötött, a társadalom számára előnytelen szerződések alapján... Vajon ingyen küzdenek a külföldi cég érdekében? – játszik el a gondolattal a külső szemlélő. És felidéződik az eme bekezdés elején citált új közmondás.Andorrában most napvilágra került: a világ liberálisainak közös tapasztalata, hogy csökken a polgárok bizalma a kormányok iránt. Kétségtelen, hogy a hazai liberálisok egy részének ez közvetlen tapasztalása lehetett 1998-ban, amikor leváltották őket a választók abból a kormánypozícióból, amelyet az állampárt utódjával kötött koalíció révén szereztek meg. Ama baloldali kormányzat iránt valóban megingott a bizalom, többek között éppen a Tellér Gyula-könyvben elemzett korrupciók miatt.Ami a kormányok iránti általános bizalom megingását illeti: ez valóban érdeke lenne a multinacionális vállalatoknak itthon is. Jelenleg ugyanis szerte a világban a kormányok azok, amelyek még valamennyire fékezni tudják a profitérdekek érvényesülését. Ezen multik érdekkijáróivá szegődtek egyébként némely országban egyes pártok is. Azok például, amelyek azt hangoztatják, hogy a nemzeti légiforgalmi vállalatot nem szabad állami kézben tartani, mert olyan az, mint a marokban szorongatott hógolyó: mind kisebbre olvad. Efféle érdekkijárók siettetik a termőföld, az atomerőmű és a Margitsziget „magánosítását” is: minél kisebbre zsugorodik ugyanis egy kormány befolyása a kormányzott országban, annál kisebbre „csökken a polgárok bizalma a kormányok iránt”.Jelenleg azonban „még” nem ez a helyzet. A polgárok még védelmet kérnek a multik profitérdekeinek féktelen érvényesülése ellen. Ne emelkedhessen hatszázalékosnál nagyobb mértékben az áramár, ne tudjanak a magyar családok rovására tízmilliárdokat kivinni az országból a külföldi kézre juttatott áramszolgáltatók – hogy friss példát említsünk.A liberálisok a kormány döntéseinek teljes átláthatóságával, az üzleti titokra hivatkozás eltörlésével, a korrupt politikusok elleni határozott és nyílt fellépéssel akarják visszaállítani a kormányok iránti közbizalmat – derül ki a hét végi pártközleményből. Ezt valóban érvényesíteni kellene, de visszamenőleg is. Miért írhattak alá titokban 1995. december 6-án egy „sajtpapíron” olyan privatizációs paktumot, amely több körülményt foglalt írásba a magyar energiaipar jövőjét illetően, mint a másnap nyilvánosan aláírt 120 oldalas szerződés? S amely miatt utóbb 39 millió dollárt kellett visszafizetnie már a polgári kormányzatnak. Miért nem történt semmi Zefirusz-ügyben 1997 kora tavaszán? – hogy a már taglalt kérdéshez visszanyúljunk.Kérdések, amelyekre válasz érkezhet, legkésőbb a világ liberálisainak jövő esztendei, budapesti kongresszusán.