Kossuth izenete eljött...

Tavaly ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját a magyarországi népzenei együttesek között különleges helyet elfoglaló Jánosi-együttes, amelynek legutóbb megjelent kompaktlemezén, a Kossuth izenete eljött... címűn válogatás hallható az 1848–49-es szabadságharc korának dallamaiból. Jánosiék több mint két és fél évszázados hangszeres hagyomány folytatói, amelynek legfontosabb jelemzői: az egyéni előadásmód, a rögtönzés. Ezt a XVIII–XIX. századi hagyományt ma már csak helyenként folytatják falusi zenészek, akiktől az együttes tagjai sokat tanultak. Martin György és Kallós Zoltán munkássága inspirálta őket arra, hogy a hetvenes évektől kezdve maguk is gyűjtőutakra induljanak, amit a mai napig folytatnak. Rendkívüli érzékenységgel kutatják a népzene és a műzene kapcsolatát, és az elmúlt évtizedekben számos meglepő felfedezést tettek, például a Liszt-rapszódiák népzenei vonatkozásait és Bartók néhány népzenei témájú művének forrásait kutatva. A közönség lemezekről és hangversenyeken ismerhette meg a kitartó kutatások erdményét.Jánosi András az együttes alapítója, vezetője. Fő kutatási területe a XVIII. századi magyar tánc, régi gyűjteményekből keres elő s hasonlítja össze a „felfedezettjeit” a még élő népzenével. A hegedűművész-népzenetanár Jánosi szerint igazolható, hogy az Erdélyben megmaradt falusi népi muzsika nem más, mint a régi, XVIII. századi, általánosan elterjedt zenei stílus. Ez a stílus a XVIII. század végén egy nemesi táncdivatnak köszönhetően kezdett el virágozni. Az ellenállási mozgalom része lett, hiszen a nemesség azért akarta megtanulni ezeket a táncokat a néptől, hogy kinyilvánítsa függetlenségi vágyát. Uradalmi zenészek szolgálták ezt a táncdivatot – véli Jánosi András –, máskülönben nem maradhatott volna ránk annyi kéziratos gyűjtemény.A szabadságharc bukását követően nem lehetett folytatni e nemesi divatot, ekkor kétfelé ágazott ez a zenei hagyomány: a Bécstől messze eső helyeken megőrződött, a város közelében áttértek a Bécset nem bántó, szórakoztató repertoárra.A Jánosi-együttes a ’48-as idők zenéjét bemutató millenniumi lemezén azt a zenei anyagot rögzíti, amely még egységes. A ma Székelyföldön még hallható dallamok egykori kéziratos anyagokban bizonyítottan megtalálhatók. Jánosi András több száz dallam átvizsgálása nyomán jött erre rá. Ebből az általánosan ismert dallamkincsből válogattak a Kossuth izenete eljött című albumba. A hangszeres dallamok mind XVIII. századiak, olyanok, amelyekről tudható, hogy a reformkorban is ismerték őket. A dalok szövegei többnyire népies műköltői szövegek. Egy-egy jól sikerült szöveg évszázadokon át végigkísérte a hagyományos magyar zenei és irodalmi életet. Nyomon követhető bennük a kor közhangulata, a történelmi események a reformkortól a kiegyezésig. A későbbi gyűjtésekből előkerült darabok arról tanúskodnak, hogy hogyan őrizte meg a magyar nép a szabadságharc emlékét. Csak egy példa a számos érdekesség közül: a Mi piroslik ott a síkon távolba...? című szám hiteles tudósítás egy honvéd tüzér temetéséről. Dallama egy Erdély-szerte ismert és kedvelt népdal korai változata. A lemez anyagát az együttes rendszeresen műsorán tartja, koncerteken játssza. Legközelebb Keszthelyen, ma pedig az Óbudai Társaskörben lépnek fel és adják elő a programot – március 15-e tiszteletére.