1956 évfordulói és az utódok

Új évszázadot kezdenek a múlt század magyar forradalmárai és szabadságharcosai. Mindjárt 1956 évfordulóira is készülődnek. Jól tudják, hogy 2001-ben és 2006-ban fogyó életükben talán az utolsó szót mondják el. Elítéltként sokan beszéltek már közülük az utolsó szó jogán. Most azonban felelős történelmi számvetést követel tőlük az alkalom.Elégedettség és keserűség vegyül ebben a számvetésben. Szerencsére több és mélyebb az elégedettség. Maga a történelem szolgáltatott igazságot 1956 demokratikus forradalmának és nemzeti szabadságharcának azzal, hogy a kommunizmus erőszakhatalma és birodalma megbukott. A romok alól azonban túlélő érdekcsoportok burjánzanak ki. Ezek az érdekcsoportok az újjászülető alkotószellemtől, nemzeti önrendelkezéstől, demokráciától foglalnak el erőforrást és cselekvési teret. Magyarországon éppenséggel az ezer- éves európai nemzet helyreállítását akadályozzák – saját folytonosságukat érvényesítve mindennel és mindenkivel szemben.Ez a folytonosság tölti el az ötvenhatosokat keserűséggel. De elszántsággal is. Még mindig, még most is kénytelenek elszenvedni ezen érdekcsoport régi és új tagjainak a hatalmi folytonosságát?A felettük aratott győzelem évfordulóit ezért kell a végső győzelemnek szentelniük. Történelmi joguk és felelősségük ez az ötvenhatosoknak. Eszközként főleg a nyíltságot és a nyilvánosságot használják. Nyílt választási felhívás hangzott el ez ügyben a Pofosz, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége májusi küldöttgyűlésén is. A hazai ötvenhatosok többségét ez a szervezet tömöríti. A Kommunizmus Áldozatainak Nemzetközi Szövetségét is innen irányítják. Az itt elhangzott szónak széles alapja és hitele van. A küldöttek pedig úgy határoztak, mindent megtesznek a túlélő érdekcsoport hatalmi folytonosságának megtöréséért, vagyis 2002-ben a jobboldali kormányzás fenntartásáért. Ebben látják az európai nemzeti önrendelkezés helyreállításának biztosítékát. Számukra ez jelenti 1956 törekvéseinek teljesedését.Nem a baloldali eszméknek és értékeknek üzennek hadat ezzel. Nem jobboldaliként vállalták valamennyien a demokratikus forradalmat és a nemzeti szabadságharcot 1956-ban sem. Aki az érdekcsoport hatalmi folytonosságával szembeszáll, nem baloldali eszmékkel és értékekkel ütközik meg. Máshol és másfajta határok húzódnak itt. Ez az érdekcsoport a kommunista erőszakhatalomból és birodalomból eredt. Folytonossága a nemzeti önrendelkezés kisajátításában állt és áll. Ezt az érdekcsoportot kezdetben a kommunista erőszakhatalom és birodalom kiszolgálói alkották, ma már a haszonelvű világtőke kiszolgálói alkotják. Hatalmi magatartásuk idegen mind a nemzeti önrendelkezéstől, mind a társadalmi igazságosságtól, mind az európai eszmekörtől. Magyarországon a baloldali eszmék és értékek helyét is kisajátították. Csak a helyét, hogy ezzel a térfoglalással is a maguk folytonosságát védjék. Ezzel az érdekcsoporttal szemben az eszmei és a politikai küzdelmet így egyedül a demokratikus nemzeti jobboldal bírja erővel. Az ötvenhatosok jelen többsége ezért ezt az erőt támogatja. Nyíltan és nyilvánosan teszi.Szükség van a nyílt és nyilvános szembesítésre. Az említett érdekcsoport ugyanis rejtőzködéssel és megtévesztéssel szerzi, őrzi, védi, újítja folytonosságát. Már az első lépést így tette. Sztálin 1944 decemberében politikai alakoskodásra, megtévesztő térfoglalásra intette magyarországi helytartóit: „Az ideiglenes kormányba nem kell bevenni a kicserélteket. Őket olyan embereknek fogják tekinteni, akik Moszkvától függnek. Otthon, az már más. Hadd válassza meg őket a nép”. Ami a népet illeti, az érdekcsoport politikusait csak egypártrendszerben, pártállami keretben, a megszálló birodalmi hadsereg kényszerítésére tűrte el. Ha esetleg azonosult velük, a megtévesztő szerepükkel azonosult.A birodalmi pártállam széthullása után újabb megtévesztés következett. Az MSZMP 1989-ben nevet cserélt. De az új nevű párt első és második elnöke a hazai proletárdiktatúra, majd az 1956-os hadüzenet nélküli háború és törvénytelen megtorlás kiszolgálói közül került elő. Az MSZP érdekcsoportja nem sokat törődött azzal, amit korábban szocializmusnak neveztek. „Baloldali érzelmű tőkésosztályt kell létrehozni” – mutatott utat 1995-ben a pártelnök-miniszterelnök. Baloldaliságon biztosan a korábbi megtévesztést, az eredetet értette. Maradt a folytonosság, új tőkésosztály alakjában. Napjainkban az érdekcsoport újabb miniszterelnök-jelöltje újabb megtévesztéssel áll elő. Ő, aki a pártállam utolsó három kormányában és az állampárt központi bizottságában vezető tisztségeket töltött be – 2002-ben „párton kívüli szakértőként” óhajtja képviselni régi-új érdekcsoportját. Az érdekcsoport gazdasági hatalomszerzését, az 1988–90-es privatizációt is megtévesztő érveléssel magyarázza: „Ezen utólag lehet bölcselkedni, ám tény: azok, akik ismerték a cégeket, benne voltak, ott dolgoztak, pozícióban voltak, könnyebben kihasználhatták a lehetőségeket. Ezek helyzeti előnyök”.Csakhogy a „helyzeti előnyök” haszonélvezői a magyar nemzeti vagyon nagy részét külföldi tulajdonba engedték át. Cserealkut kötöttek, külföldi tőkéért nemzeti vagyontulajdont adtak – majd ebből részesedtek. A tőkebehozatalt nemzeti gazdasági szükséglet indokolja. A külföldi tulajdonlási jog korlátlan érvényesítésével azonban a nemzeti önrendelkezés csorbul. A hazai érdekcsoport hatalmi folytonossága ebben gyökerezik. A külföldi tőkével gazdálkodó bankvezér-miniszterelnök-jelölt ebben volt és marad „szakértő”.Kit érdekelnek itt régies vagy újszerű baloldali eszmék, értékek? Fel is hánytorgatja ezt a „baloldali érzelmű tőkésosztály” pártjának az egykori állampárt torzó utóda, a Munkáspárt: „Komolyan gondoljátok azt, amit a népnek ígértek, vagy csak a hatalom kell? (...) Mi nem akartuk a rendszerváltást, de ami fontosabb, sok millió ember ma megszenvedi a rendszerváltást (...) Jön az MSZP kongresszusa. Döntsetek, mi hajlandók vagyunk tárgyalni”. Mit jelent ez az ajánlkozás? Világosan kirajzol bizonyos határokat. A rendszerváltozás gazdasági haszonélvezőit és politikai veszteseit egyesítheti a közös akarat a nemzeti önrendelkezés visszaszorítására. Az érdekcsoport mindkét szintje hasznot húzhat ebből a folytonosságból, ennek a meghosszabbításából.Ha ők győznek, az ötvenhatosok mindent elveszítenek. Nemcsak fogyó életük, hanem eddigi áldozatuk értelmét is elveszítik. Az érdekcsoporttal ezért nem békülnek. Nem békülnek, nem alkusznak, nem hallgatnak, nem nyugszanak. Az ötvenhatosok 1956 évfordulóit elsősorban a nemzeti önrendelkezés erőinek további népszerűsítésére és támogatására fordítják. Ez a májusi küldöttgyűlés az ötvenhatosok történelmi felelősségének folytonosságát fejezte ki. Az érdekcsoport folytonosságára most is a nemzetszeretet folytonosságával válaszolnak. Meglehet, közben panaszkodnak egymásnak, hogy a nemzet mintha nem egészen viszonozná ezt a szeretetet. Belátják persze, hogy a nemzet sem talált még egészen magára. Az ötvenhatosok ritkuló soraiban így mégsem a panaszé az utolsó szó.A szerző 1956-ban a debreceni egyetemi és városi forradalmi bizottság tagja volt