Az állam szerepe a gazdaságban

Tíz éve tartó dilemmát oldott fel a – Magyarországon már több felsőfokú intézményben oktatási és szemináriumi tárggyá avanzsált – Széchenyi-terv azzal, hogy determinálta az állam szerepét a gazdaságfejlesztésben. A program nyomán körvonalazódott, hogy az államnak akkor célszerű beavatkoznia a gazdaságfejlesztésbe, ha van rá kellő mennyiségű forrása, illetve akkor, ha olyan problémát orvosol, amire a piac önmaga nem képes – ismertette a Magyar Marketing Műhelyek VII. kerekasztal-konferenciáján tegnap Keszthelyen Cséfalvay Zoltán, a Gazdasági Minisztérium (GM) helyettes államtitkára.Gyakorlatilag a rendszerváltás óta vita tárgya Magyarországon, hogy az állam milyen mértékben vállaljon szerepet a gazdaságfejlesztésben. A helyettes államtitkár azt az álláspontot képviseli, hogy az állam nem vonulhat ki erről a területről, hiszen számos olyan kihívással kell szembenéznie a magyar gazdaságnak, amelyeket a piaci szereplők kevésbé tudnának megoldani.Ezek közül a Magyar Nemzet érdeklődésére Cséfalvay Zoltán – egyik legfontosabb tényezőként – a posztprivatizációs időszak tőkevonzási stratégiáját emelte ki. Mint mondta: a Széchenyi-terv ebben a vonatkozásban az Európai Unió gyakorlatához közelít, amikor közvetlen, vissza nem térítendő támogatást és nem adókedvezményeket biztosít a befektetőknek.Azzal, hogy a Széchenyi-terv közvetlen költségvetési támogatással serkenti a gazdaságot (ebben az évben 200 milliárd forintot fordít az állam erre a célra), gyakorlatilag az Európai Unió normáihoz közelít. Erre okvetlenül szükség van – mondta a helyettes államtitkár –, hiszen Magyarország uniós csatlakozása nyomán megszűnnek a befektetőknek nyújtott adókedvezmények, s a tőkeimportot csak direkt támogatással serkenthetik az egyes államok.