Jászapáti népmese

Jó éjszakát gyerekek, remélem, ágyban vagytok már! Ha igen, akkor most biztosan ki fogtok kelni onnét, olyat mesélek nektek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szeméttelep a messzi Jászapátiban, Budapesttől úgy száz kilométernyire. Még a boldogult kommunizmusban, úgy hetvennyolc táján nyitották meg a regionális lerakót, amely aztán rövid pillanatok alatt tele lett mindenféle galvániszappal, nikkelhulladékkal, akkumulátorokkal, festék- és gyógyszermaradványokkal, autógumikkal, sezlonokkal, vécéülőkékkel és elhunyt kanmacskákkal. Ha van fantáziátok, gyerekek, el tudjátok képzelni azt az irdatlan bűzt, ami csakhamar körülvette a szeméttelepet, meg a rengeteg patkányt, legyet, csótányt, akik az átadást követően ünnepélyesen megjelentek a környéken, majd ott is maradtak.Minden és mindenki eljött a központi lerakóhoz, éppen csak az önkormányzat (akkor még tanácsnak hívták) illetékese nem, amit a maga részéről meg is lehetett érteni, ugyanis valószínűleg őt magát is belehajította volna a lavórmaradványok közé a feldúlt helyi lakosság. Ja, mert azt elfelejtettem mondani, hogy lakosság is él a vidéken, nem is kis számban, mondhatnám azt, a népesség körülöleli a förtelmes dagonyát – ha nem is így, szó szerint, de házaik föltétlenül.Telnek-múlnak az évek, a lakosság szószólói egyre-másra beadványokat írnak az önkormányzatnak, tisztiorvosnak, kábeltelevíziónak és Jóistennek, de nem történik semmi sem. Ekkor lép a színre Szekeres Imre szocialista képviselő, aki éppen a jászapáti nép jóindulatából került a parlamentbe. Elsőre nagyon rendes bácsinak nézett ki ez a Szekeres bácsi, gyerekek, azt mondta – még megelőzően –, ha a lakosság beszavazza őt az Országgyűlésbe, akkor ő egykettőre elintézi a pöcetémát, eltűnik innét a galvániszap, a vécéülőke, a kanmacska meg minden. Szép, virágzó településsé varázsolja Jászapátit.Na most, a varázslat azóta is tart, csak nem sikerült. Szekeres bácsi ugyan változatlanul ott nevetgél a magyar parlamentben, viszont a fent említett vécéülőkék és sezlonok ott úszkálnak a bűzös galvániszap tetején, mindjárt az állattetemek mellett. Hát ennyit egyelőre, gyerekek, aludjatok jól, álmodjatok szépeket. Ha mégsem tudnátok, megértem...