Mandragóra

Mielőtt Japánból a judaizmus földjére érkezünk, nézzünk át néhány alapfogalmat a mitológia világából. A macska számos hagyományban a legfelsőbb istenségek testet öltött alakja. Az egyiptomi mitológiában Básztet az öröm, vidámság istennője volt, akit rendszerint macskafejű nőalaknak ábrázoltak. Halállal bűnhődhetett, aki akaratlanul is ártott a Básztetnek szentelt macskáknak, s még inkább, ha megölte valamelyiket. A japán hagyomány gonosz szándékú és természetfeletti erővel megáldott lényt lát a macskában. Kínában pedig éppen ellenkezőleg, olyan lényt láttak benne, amely képes elűzni a gonosz szellemeket.A madarak a vallási rendszerekben lehetnek istenek, kultúrhősök, átváltozott emberek, avagy istenek, sámánok, hősök hátasállatai. De jelképei lehetnek: az isten istenség voltának, a szabadságnak, a költői ihletnek, a látnoki tudásnak, a léleknek, az élet szellemének is.Madárvonásokkal rendelkezik Pegazus, a szfinx, a szirének, a griffek. Väinämöinent egy sas mentette meg, Zeusz és Dionüszosz sas képét öltötte magára, s Zeusz hattyúvá változott, amikor Lédát elcsábította.Az ókori Egyiptomban hemzsegnek a madárábrázolások, a madár alakú istenek. Hórusz sólyomként, Tot íbiszként, Ízisz galambként jelent meg. A sumer–akkád mitológiában is sok istenség volt madárkülsejű. A szent madarak tisztelete az ókori Kínában is elterjedt. Az ókori görög és az indiai hagyományban számtalan madárszimbólumot találunk. A hiedelmek világában nagy jelentőségük van a madárjelképeknek (lásd: gólya, galamb, róka stb.).A mák és a pipacs az alváshoz és a halálhoz kapcsolódik. A görög mitológiában Hüpnosz, az alvás istene – Thanatosznak, a halál istenének ikertestvére – az alvilágban lakozik, s mákkal altat el mindenkit, ringat édes nyugalomba. A római mitológia szerint Ceres nem leli nyugtát, s az istenek úgy rendezik, hogy léptei nyomán mákvirág fakadjon. Ceres összeszedi a virágot, egész csokorra valót, s végre elalszik. A pipacs a kiontott vér szimbóluma is. A keresztény irodalomban elterjedt felfogás szerint a keresztre feszített Krisztus véréből sarjadt ki a pipacs.A mandragóra vagy nadragulya megkülönböztetett szerepét az magyarázza, hogy ez a növény élénkítő tulajdonságokkal rendelkezik, gyökere pedig hasonlít az ember testéhez. Püthagorasz ember formájú növénynek nevezte. A régi füveskönyvek illusztrációi férfi- vagy nőalaknak rajzolják, amelynek fejéből levelek nőnek ki, lábánál néha leláncolt vagy lelkét kilehelő kutya fekszik. Mélyen élt az a hit, hogy a mandragórának ajzóereje van, s szerepet játszik a fogamzásban. E hiedelem a középkorban valóságos iparágat hozott létre. A mandragórát az őskortól fogva széleskörűen alkalmazták a népi gyógyászatban, illetve a varázslásban.A medve egyik főszereplője az állateposznak, meséknek, történeteknek, daloknak, hiedelmeknek, ráolvasásoknak. Az ókori Keleten az ünnepi menetek „állatkíséretében” a leírások szerint a medvének az „állatok királyával” együtt kitüntetett szerep jutott.Számos hagyományban szerepel a medve meghaló és feltámadó istenként, nemzetségi ősként, kultúrhősként, gyógyító szellemként, az alsó világ uraként, a sámánok segítőtársaként, állatemberként. A görög mitológiában egy nimfa változott nőstény medvévé, később Zeusz fölvitte magához az égbe, s belőle lett a Nagymedve csillagkép.