Részleteiben azonban nagyon is beszédes – ilyen értelemben kicsit mást jelent, de úgyszintén találó a sorozat elnevezése, ami latinul annyit tesz, hogy „rész az egész helyett”. A szóképolvasás közben is rengetegszer felsejlett bennem, például Giambattista Vico megállapításai kapcsán, akit a bölcselkedők egyik első ellenfelvilágosodási alakjaként tart számon a történelem. Az olasz gondolkodó szerint az emberi tudás célja voltaképpen nem a természet ismerete, hanem az önismeret.
„Ha a filozófia nem elégszik meg ezzel, és isteni, avagy abszolút tudást kíván, akkor ezzel átlépi a határait, és veszélyes tévútra csábul. […] A természet Isten műve, ennek megfelelően csak azon isteni értelem számára áthatolható teljesen, amely létrehozta”
– olvasható az olasz gondolkodó eszmefuttatása Cassirer könyvében. A szerző szerint a matematika is ennek a körülménynek köszönheti evidenciáját és bizonyosságát, mert nem azokra a fizikailag valós tárgyakra vonatkozik, amelyeket le akar képezni, hanem olyan ideális tárgyakra, amelyeket a gondolkodás szabad tervezéssel hozott létre, ami azonban kijelöli azt a határt is, amin nem léphet túl. Vico szerint ezért szükséges túllépni a matematikai és a természet empirikus megismerésén, mivel egyedül az emberi kultúra művei egyesítik magukban azt a két feltételt, amelyen a tökéletes megismerés alapul: a mítosz, a nyelv, a vallás és a költészet nemcsak fogalmilag elgondolt, hanem meghatározott, egyéni és történelmi léttel rendelkezik, amihez azonban már hozzáférünk, mivel mi alkottuk meg őket. Jóllehet ez csak egy tetszőlegesen kiválasztott részlet, mégis elárulja Cassirer gondolatiságának egészét. Pars pro toto!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!