Varga László szellemi öröksége

Nemrégiben emlékezhettünk meg a magyar és a nemzetközi kereszténydemokrata mozgalmak egyik kiemelkedő alakja, Varga László ügyvéd, író, országgyűlési képviselő, pártelnök születésének száztizenötödik évfordulójáról. A keresztény elkötelezettségű polgári politikus – aki első parlamenti fölszólalásában a korabeli kommunista keresztényüldözésre hívta föl a figyelmet – közéleti tevékenysége mind a nyilasoknak, mind a kommunistáknak szúrta a szemét. Emigrációba kényszerült, ahol a magyar menekültek ügyeivel éppúgy foglalkozott, mint az európai kereszténydemokrata szervezetekkel való kapcsolatokkal, később ügyvédként dolgozott, de színműveit is bemutatták. A rendszerváltozás idején tért haza, három alkalommal is a parlament korelnöke lett, élete végéig a Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként szolgálta a polgári politikai közösséget.

Varga László az 1947-es országgyűlési választásokon a Demokrata Néppárt nagy-budapesti listájáról került a törvényhozásba. Első parlamenti interpellációját 1947. október 8-án Debreczeni Sixtus ügyében tartotta, akit a kommunista párt rendező gárdájának tagjai (a hírhedt R-gárdisták) a vasárnapi mise után a nyílt utcán megvertek. „Nagykarácsonyszálláson folyó évi szeptember 7-én a nagymise után egy előre megszervezett csoport a plébánost felelősségre vonta, hogy a kántori tisztségre miért nevezett ki egy olyan egyént, kinek kinevezéséhez ők nem járultak hozzá. A plébános közölte velük, hogy ez az egyházközségi demokratikus iskolaszék elé tartozik, azt vonják felelősségre és kérdezzék meg. A csoport azt kérte a plébánostól, hogy menjen velük a nagygyűlésre és ott adjon számot erről. A plébános ezekután békésen megindult lakása felé, mire hátulról belerúgtak, letiporták a földre, segítségére siető nővérét megverték, majd megrugdosták, leköpdösték és otthagyták. […] Kezeim közé került ma reggel egy további híradás arról, hogy nem álltak meg a rendbontók és az önbíráskodók ennél, hiszen talán még felelősségre sem vonták őket, hanem felégették e szegény pap 400 mázsa búzaszalmáját is” – mondta Varga László. A mártírsorsú Debreczeni Sixtus ciszterci szerzetespap ellen nem ez volt az utolsó kommunista támadás. Mivel népszerű volt a hívek körében (Egerben is szolgált), s sokat foglalkozott fiatalokkal, a Rákosi-korszakban eltiltották a papi hivatás gyakorlásától és rendőri felügyelet alá helyezték, segédmunkásként volt kénytelen elhelyezkedni. Háromszor gázolták el autóval, az utolsó alkalommal (amikor egyébként egy református lelkészt is elütött a később a bíróságon fölmentett sofőr), 1954 februárjában életét veszítette.

Varga László az ellene irányuló kommunista politikai támadások és sajtókampány miatt, a várható letartóztatása elől 1948 végén előbb Ausztriába menekült, majd Svájcon keresztül az Egyesült Államokba távozott, ahol le is telepedett, s a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, majd önálló ügyvédi irodát alapított. Szépirodalommal foglalkozott (drámái kötetben is megjelentek, s a színpadon is megelevenedtek), kulturális eseményeket szervezett, a Magyar Nemzeti Bizottmány tagjaként támogatta az amerikai magyar emigránsok ügyét, és tartotta a kapcsolatot a nemzetközi kereszténydemokrata szervezetekkel, amelyeknek több tömörülésében (például a Nemzetközi Keresztény Unióban) is vezető szerepet játszott. Három házasságot kötött: első felesége az esküvő után négy hónappal, második felesége tizenegy évnyi házasság után hunyt el, harmadik felesége 1965-től a chilei származású Mercedes Miranda tanárnő volt.

A rendszerváltozás idején tért vissza a magyar politikai életbe. 1992-ben végleg hazatelepült, s rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri rangban diplomáciai megbízatásokat teljesített. 1994-ben választották újra parlamenti képviselővé, a KDNP országos listájának második helyéről, s amikor a párt akkori (előbb Giczy György és Füzessy Tibor, később Bartók Tivadar nevével fémjelzett) illegitim vezetése előbb a radikális jobboldal, majd a baloldali elköteleződésű, később a Magyar Szocialista Pártot támogató Centrum Párt felé nyitott, elhagyta a pártot (és pert indított igazáért), s a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség színeiben és a Fidesz parlamenti frakciójában folytatta a politikai munkát. 1998-ban és 2002-ben a Fidesz országos listájáról lett képviselő. Mindhárom törvényhozásnak ő volt a korelnöke. 2002-ben visszaállt a KDNP legitimitása, s a párt őt választotta elnökévé. Posztját haláláig látta el: egy budapesti politikai eseményen megbotlott, elesett, s egy nap múlva elhunyt. „Hitvallásod, kisugárzásod, lendületed, erkölcsöd és helytállásod, mint egy gyertyáról gyertyára átlobbanó fény, amely sokfelé osztva mégsem kevesebb, csak több lesz mindig” – mondta a 2003. május 30-i temetésen Orbán Viktor.

Varga László így vallott a kereszténydemokrácia küldetéséről akkor, amikor 2002 őszén a KDNP elnökévé választották: „Nem vállaljuk a kalandor politizálást. Nem szeretjük azokat a politikai darazsakat, akik a hatalom illatára szállnak jobbra vagy balra. Arra a szellemiségre, amelyet mi képviselünk, az országnak is szüksége lenne. Mindenkinek éreznie kellene, hogy valami hiányzik. Az a szellemiség, amely minket az Európai Unióba öntudattal, emberi értékeink elismerése mellett visz be és nemcsak tartományként vagy alattvalóként leszünk tagjai az uniónak. Nem ismerek jobb- vagy baloldali értékeket. Abszolút értékeket ismerek, és furcsa talán, de szeretném, ha az MSZP egyszer megfogalmazná, hogy mik a baloldali értékek. A kereszténydemokrácia a harmadik évezred uralkodó eszméje. Ez attól függetlenül így van, hogy ki melyik párthoz tartozik.” Ugyanekkor fogalmazta meg Orbán Viktorról a következőket: „Én magam őt tartom az évszázad karizmatikus vezetőjének. 1920-tól számítva a mai napig Magyarországnak sok kiváló miniszterelnöke volt, de karizmatikus csak ő.”