Schossberger-kastély: elhibázott privatizáció

Ez év elején a turai Schossberger-kastély is a tartósan állami tulajdonban tartandó műemlékek listájára került, miután tulajdonosa tíz éve hagyja tönkremenni az ingatlant. A tulajdonos Sura Kft. – vélhetőleg ennek hatására – hat év után elkészíttette a tetőrekonstrukció teljes tervrajzát, s az idén várhatóan megkezdődik a felújítás is. A kastély kálváriája példaszerűen bizonyítja: kellő szervezés és odafigyelés nélkül szellemi értelemben és gyakorlatilag sem tarthatók életben az ország nagy hagyományú műemlékei.A mai Schossberger-kastélynak szellemi értelemben és gyakorlatilag is vajmi kevés köze van ahhoz a kulturált neoreneszánsz lakóépülethez, amelyet báró Schossberger építtetett Ybl Miklós tervei alapján 1883-ban. A zsidó mágnások pompásan díszített lakhelyéből a negyvenes évekbeli kisajátítások után nyolctermes általános iskola lett. A korábbi fogadótermekben és patinás lakószobákban tantermeket, öltözőket, mellékhelyiségeket, étkezdét alakítottak ki. Mire a település tizennyolc termes iskolája felépült, a kastély állapota nagyon leromlott, így a helyi tanács átadta a műemlék vagyonkezelését a Pallas Lapkiadó Vállalatnak.Tóth István, Tura polgármestere úgy véli, a Schossberger-kastély a rendszerváltozást követő műemlék-privatizáció egyik nagy vesztese is, amiből egyértelműen kitűnik, hogy idegen országnak a hazai nemzeti érték nem mindig jelent többet, mint egy pluszvagyontárgy. A problémára egyelőre nincs megoldás. Létezik egy erre vonatkozó rendelet Angliában: ott ha valaki gondatlan, vagy rosszul újítja fel kastélyát, hatósági eljárással kényszereladásra ítélhetik, és megvonhatják tőle a birtokjogot.Tóth István úgy emlékszik, a Pallas 1989-ben igencsak zavarba hozta a frissen összeállt önkormányzatot, amikor bejelentette: 125 millió forintért eladta a Schossberger-kastélyt az indiai Sura Kft.-nek. A település vigaszdíja egy 25 millió forintos községfejlesztési hozzájárulás volt, ami ellen az önkormányzat nem is igazán küzdött. A felújítási munkálatokra a helyi költségvetésből bizonyosan nem futotta volna, ráadásul a tulajdonos által ígért szállodafunkció új munkalehetőségekkel is kecsegtetett.A Sura Kft. egyetlen vagyona 1997 nyarán a kastély volt. A tervezett szállodaegyüttesnek csak egy része lett volna az újjáépített kastély, a terület hosszanti irányú bővítését tervezték. Elkészült egy tanulmányterv is, amelyet a Szántó– Mikó Építésziroda jegyzett. E tervben fogalmazódott meg először az az elv, hogy a tér helyén éktelenkedő pusztaságot ismét kastélyparkká kell alakítani. 1998. június 29-én az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) tervtanácsa öszszejövetelt tartott, amelyen a tulajdonos akkori képviselője közölte: további felújítást csak a szállodai hasznosításnál végez. A Szántó-Mikó Építésziroda a bővítés mikéntjével kapcsolatban előirányozta a kastélypark helyreállítását, a kastély eredeti terveinek megóvását, és javaslatot tett a közelben lévő magtár hasznosítására is. A tanulmányterv mögött szakmai befektető nem állt. A külföldi tulajdonos – közölték – a véglegesen elfogadott terv birtokában keres majd befektetőtársat.A kastélypark az évtizedek alatt összezsugorodott, ezért a legfontosabb helyek visszacsatolását kérték. (A szocialista rendelkezés ugyanis nem kímélte a kastélyparkokat sem: több százra tehető Magyarországon azon – jórészt klasszicista – parkok száma, amelyeket a helyi vezetők jogerős határozattal lecsatoltak az eredeti területről, és focipályává, játszótérré alakítottak.) A tervezők további lehetőséget láttak a barokk magtár megvásárlásában, majd kiállítótérré alakításában is. Az építészek a hajdani magtár új funkciójú visszatelepítését javasolták: úgy tartották, hogy műemléki védelme indokolt, s érthetetlennek találták, hogy eddig a védetté nyilvánítás miért maradt el. Mivel nagyon kevés korabeli írott forrás maradt fenn, csak a régi fényképek, illetve a Borossay Katalin művészettörténész tanulmánya alapján rekonstruált alaprajzi elrendezés adhat támpontokat – vélték az építésziroda munkatársai. Feltételezhető egyébként, hogy Ybl tervezői munkája a díszítőfestés megtervezésére is kiterjedt, hiszen a kivitelező bizonyosan Scholz Róbert volt, aki az Operaház hasonlóan színvonalas festését Ybl útmutatása alapján elkészítette. A kastély lépcsőházában sajnos már csak foltokban láthatók a falfestmények, a pálmaházban pedig szinte teljesen elpusztultak a freskók. Itt már csak az újrafestés lehetséges, de ehhez már akkor – 1996-ban – azonnali beavatkozás kellett volna.A szakmai zsűri mi mást tehetett volna: a kastély megmentése céljából hajlott a szállodai célú bővítésre a bemutatott tervrajzok szerinti irányban, vagyis a hossztengely vonalában létesítendő folyosón keresztül. A két változat közül a lineáris megoldás továbbdolgozását javasolták, mivel úgy gondolták, hogy ez felel meg jobban Ybl Miklós eredeti terveinek. Az először felvetett változattal ellentétben nincsenek mélyudvarok, üvegtetők és zavaró elemek, és ez egy nyugodtabb építészeti megjelenésre ad lehetőséget. A kastély alagsori szintjében kialakítható uszoda ötletét elfogadták, a magtár védetté nyilvánításával és a park területének növelésével, valamint a sportpálya visszacsatolásával együtt.A teljes tetőszerkezet építési engedélye azóta megszületett, a konkrét munkálatok mégsem kezdődtek meg. Gyakorlatilag nem történt semmi, legalábbis olyasmi nem, ami a településre látogatóknak vagy a kastély ügyét szívükön viselőknek érdemben feltűnhetett volna.Klaniczay Péter, az OMVH Pest megyei műemlékvédelmi felügyelője szerint a kastély felújítását több tényező is hátráltatta. Az ügy 1996-ban a Legfelsőbb Bíróság elé került: a Sura Kft.-t a polgármester jelentette fel, miután az semmilyen, cégre jellemző tevékenységet nem folytatott a helyszínen. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy tulajdonos gondatlansága miatt eljárás indult meg a bíróságon, ám amikor már úgy látszott, hogy ismét az önkormányzaté lesz a kastély, s csaknem kezükben volt a jogerős ítélet is, hirtelen előkerült a kft. egy képviselője.A szakember úgy vélekedett, ma már nem elég a tető renoválása, a teljes tetőszerkezet felújítására van szükség. A tetőtér 1994-ben ugyanis kiégett, és az amúgy is életveszélyes szerkezet olyannyira tönkrement, hogy a polgármester úgy látja, az sem lenne csoda, ha a kastély összedőlne. (A tulajdonos azóta egy vagyonvédő kft.-vel őrizteti a telket és az épületet.) A felújítás közel háromszázmillió forintba kerülne, ilyen nagyságrendű beruházásra azonban a hivatal nem kötelezheti a tulajdonost. Klaniczay azt is elmondta, hogy a Sura már lebontotta az életveszélyes kéményeket, és a belső díszítőfestészet restaurációját is megkezdte. A kft. építési engedélyt kért és kapott a tető és a födémszerkezet cseréjére is. Ezt erősítette meg Jelenik Katalin építész, a Tér-Tár Mérnöki Bt. igazgatója, egyben a tervezéssel megbízott Szántó–Mikó Építésziroda társépítésze is. Jelenik Katalin készítette a tetőrekonstrukció háromszázmilliós tervét, amelyre a Sura jelenleg kivitelezőt keres. Mint mondta, négy kivitelező közül választják ki a megfelelőt. Jelenik Katalin hozzátette: a közeljövőben egyelőre csak a tető helyreállítása várható. A teljes felújítás, mint ahogyan az már az 1998-as tanácskozáson is elhangzott – a befektető dolga lesz. Úgy tudja, a Sura nemzetközi szinten keresi a hasznosítót. A koncepció továbbra is az, hogy a kastélyt a rentábilis működtetéshez egy szállodaláncba vonják be. Az építész szerint a tető rekonstrukciójával a kastély védelme is megoldódik, mert a legnagyobb veszélyt a beázás jelenti.A polgármester mindennek ismeretében értetlenül áll az ügy előtt: – A tervek elkészültek, az időjárás is megfelelő az ilyen jellegű munkálatokra. Érthetetlen, mire várnak még – vélekedett.Klaniczay Péter úgy tartja, a tulajdonos eddig is számos munkalehetőséget teremtett a helybelieknek, így elégedetlenkedésük nem teljesen jogos: a tető felgyújtása után az önkormányzat gondoskodott vagyonvédőkről, a csapat természetesen helybeli lakosokból állt össze. Turaiak építették fel a kerítést kétszázezer forintért, és ők kaszálták le tavaly a gazt is a közel három és fél hektárnyi kastélyparkban.Klaniczay egyébként úgy tudja, az önkormányzatnál többen jelentkeztek azzal a szándékkal, hogy megvásárolják az épületet, így – mint mondta – a helyi vezetőséget feltételezhetően nem csupán etikai szempontok vezérlik, amikor a kastély visszaszerzéséért viaskodik.Az év elején az OMVH felvette a kastélyt a tartósan állami tulajdonban tartandó műemlékek közé, ami annyit jelent, hogy elindulhat egy jogi folyamat, amelynek kapcsán az állam magának igényelheti az ingatlant. A megoldástól persze még nagyon messze vagyunk. Nem csak azért, mert félő, hogy az eljárással hosszas prodecúra veszi kezdetét. De kérdés az is, hogy az állam képes-e önerőből teljesíteni a legszükségesebb állagmegóvási munkálatokat, vagy esetleg újabb tenderkiírás következik, és a tulajdonos újabb hasznosítási program kidolgozásába kezd. A történtek után azonban úgy látszik, megismétlődik az, ami 1996-ban, a Legfelsőbb Bíróságnál indítványozott eljárás kapcsán történt: a tulajdonos gyors ütemben megkezdi a tető rekonstrukcióját, ideiglenesen biztonságba helyezve ezzel az épületet, és megelőzve az esetleges kisajátítást. Ha minden „fenyegetés” ilyen hatásos lesz, apró lépésekben előbb-utóbb talán az egész kastély megszépül.