Vérképernyő

Nézegetem a televíziós műsorújságot, s véres köd borul tudatomra. Kedd van, a kereskedelmi tévékben az akciófilmek napja. Elsőrangú a felhozatal, már ami a kivert fogak, a kirúgott szemgolyók, a kiontott belek, a kiloccsantott agyvelők számát illeti. A tv2 a Halálosztó harcos című, mélyen humanista mondandójú műalkotást prezentálja, ám ha az nem elégítené ki intellektuális igényeimet, akkor átkapcsolhatok az RTL Klubra, ahol a Dzsungelháború című oktató-nevelő szívjóságot tekinthetem meg. Természetesen módomban és jogomban áll tetszés szerinti időben kapcsolgatni a két csatorna között, ez a sztorik megértése szempontjából nem hoz negatív végeredményt, viszont ha szerencsém van, kétszer annyi vért meg vonagló haldoklót, szuperplánban mutatott, golyó, kés, kőbalta, tüzes istennyila ütötte bugyogó sebet láthatok. Ennyi hulla ígérete mellett üdítően hat a Duna TV-n a Sose halunk meg, ami nagyszerű film, de láttam már vagy tízszer, a királyi televízió Kisvárosa meg oly bugyuta, hogy csak a szponzorok listája kelt bennem némi csekély érdeklődést. Félek, hogy a miniszterelnök amerikai útjáról készült dokumentumfilmet csak nagyon kevesen, ilyen magamfajta politikai érdeklődésű, kicsit lilába hajló elvetélt értelmiségiek fogják, fogjuk megnézni, mindenesetre erre a rétegre fölösleges reklámot szervezni.A két nagy kereskedelmi tévé megint magával ragadja a nézők többségét, még akkor is, ha a normális hétköznapi ember nem kíváncsi igazán sem a halálosztó harcosra, sem a dzsungelháború hőseire, de szeretne kikapcsolódni, másfél-két óráig nem gondolni semmire, csak elszakadni, kimenekülni a valóságból, levezetni a napi feszültséget, ezért önkéntelenül is a koncentrációt, a szellemi energiákat nem igénylő, látványos filmeket választja. A két nagy kereskedelmi műsorszolgáltató pontosan tudja ezt. Ezért rálicitálnak egymásra. Ha az egyik karatefilmet sugároz, a másik kung-fu-filmet vesz a műsorára, ha az egyik két köbméter vért mutat meg, a másik három köbmétert. Ha az egyikben III. Béláról kérdeznek a műveltségi vetélkedőn, a másikban IV. Béláról. A nézettségért folytatott harc egészen abszurd eredményeket szül.Kétes dicsőség, de az Országos Rádió és Televízió Testület Műsorfigyelő és Elemző Szolgálata tavaly nyáron és ősszel végzett, kétszer egyhetes felmérése szerint a műsorkínálat erőszaktartalmában az RTL Klub vitte el a pálmát. Persze a tv2, a „család televíziója” – nyilván a Manson családra gondoltak – sem adta ingyen a bőrét. Az RTL Klub programjában gyakoribbak voltak agresszivitást mutató műsorszámok, valamint az erőszak műsorideje is hosszabb volt, a „csigatévében” viszont – igaz, rövidebb ideig – naturálisabban tálalták az erőszakot. Gyanúm szerint előbb-utóbb elkészül az a film is, amelyik személy szerint bemutatja a II. világháború mind az 50 millió áldozatának agóniáját és halálát. Ha meglesz a „mozi”, nem tudjuk, melyik csatorna mutatja be, de a vértenger látványának feloldásaként nagy üzlet lesz egy-egy intimbetétreklám.Most látom, hogy a Magyar ATV-n Juszt László riportja megy valamely kedves vendégével. Ilyenkor derül ki, hogy az agresszivitás, az erőszak mily relatív.