A cikói templomrom

Bonyhádot elhagyván a Völgységet átszelő kanyargós úton, még be sem érünk az első faluba, s az erdős dombtetőn feltűnik egy élénk téglavörös épületrom. A török időkben elhagyott templom maradványa a Tolna megyei Cikó község határában a középkori Széplak nevű hely emlékét őrzi.A kőkemény mészhabarcsba rakott vaskos téglafalak századokkal a pusztítás után – és a későbbi építőanyag-kitermelés dacára – tekintélyes magasságig állnak. A pontosan keletnek tájolt, egyenes fallal záruló szentély épségben megmaradt koronapárkánya félköríves idomtéglákból készült, fölötte hármas fogrovatos sormintával; az épületrészt a hajótól elválasztó diadalív fölé tornyosuló oromzatot pedig olyan parádésan falazott, karcsú vakárkádsor tagolja, amilyet csak az észak-európai téglagótika legszebb emlékein látni. Vajon hogy került ide, és kik építhették ezt a titokzatos egyházat?A széplaki templomromot és környékét 1893-ban ásatta meg Békefi Remig, kutatásának eredményét a következő évben adta ki könyvben Pécsett. A feltárt falak alaprajzán a tekintélyes nagyságú hajó két oldalához kápolnák kapcsolódnak, a nyugati végén toronypárra utaló alapozások látszanak. A több mint száz éve készült ábrákon még faragott részleteket – díszes kőkonzolokat, pillérfejezeteket, párkánytöredéket – is látni: jellegzetes és gazdag román kori ornamentikájú tagozatokat. Időközben ezek eltűntek, ám épségben megvannak a félkörű diadalívet hordozó, roppant tömegű, mesterien szerkesztett, lépcsősen tagolt-sarkított falpillérek.Ilyen jelentős épület nem lehetett falusi plébániatemplom! Azt a vélekedést viszont, hogy ez volna – a török időkben elenyészett – cikádori ciszterci apátság maradványa, már Békefi is elvetette. A legérdekesebb és leghelytállóbb azonosítás Kozák Károly régész (1920–1989) nevéhez fűződik, aki a cikói romot a jeruzsálemi Szent János-lovagrend egykori építményei sorába illesztette. Kéziratos tanulmánya szerint III. Orbán pápa 1187. évi oklevele megerősítette az esztergomi johannita rendház addigi birtokait, köztük a széplakit, megemlítve a már akkor álló templomot. Mivel konventről vagy lovagházról nem esik szó benne, a lovagok számára elegendő lehetett a csupán egyhajós, ámde jókora méretű, dombtetőn álló, erődszerű épület.E keresztes lovagrendet, amely a zarándokutak védelmével és ispotályok gondozásával szerzett magának tekintélyt, I. Géza királyunk (1141–61) telepítette be Magyarországra, majd özvegye, Fruzsina (Eufrozina) királyné ruházta föl előjogokkal, és látta el adományokkal. Az esztergomi és székesfehérvári konventjükön kívül több tucat kisebb-nagyobb birtokuk volt Magyarországon – főleg a Dunántúlon –, és több, részben vagy egészben ma is meglévő, a XII. és XIV. század között keletkezett templomról sejthető, hogy a lovagok számára épült.A cikói templom alapítása tehát a XII. század legvégére, felépítése a következő évszázad első évtizedeire tehető. Az említett, csupán rajzokról ismert részletek rokonságot mutatnak a pécsi székesegyház és a székesfehérvári királyi bazilika korabeli faragványaival, ami felsőrendű kapcsolatokról és elsőrangú kivitelezésről árulkodik. A ma is szemet gyönyörködtető, hibátlan pontosságú téglaarchitektúra, a tökéletesen falazott – kváderkövekkel armírozott – sarokélek különleges megbízókra és kivitelezőkre vallanak. Fontos jel a magas oromzaton a téglafal szövetében lévő, kereszt alakú nyílás.Az épület minden bizonnyal átvészelte a tatárjárást. Mivel sem Békefi ásatásakor nem találtak a templomhoz csatlakozó rendházra utaló alapokat, sem egy 1296-ban keltezett pécsváradi oklevél nem tesz említést a tolnai birtokon a János-vitézek egyházán kívül egyéb építményről, Kozák feltételezése szerint a téglatemplomot kétszintesre építették: a lovagok az emeleten rendezték be „kolostorukat” a hálóhelyiségekkel, és ott működhetett ispotályuk is.A török uralom alatt elnéptelenedett vidéken a XVIII. században német ajkú lakosok telepedtek le. A kies templommaradvány idővel búcsújáró hellyé vált: augusztus derekán megszentelt virágcsokrokkal érkeznek Nagyboldogasszony tiszteletére a cikói sváb és a környékbeli magyar hívek a máriaszéplaki kegyhelyre. A keresztes lovagok egykori templomának szentélyfalai kilencedik évszázada harcolnak az idővel.