A túronyi református templom

Hány meg hány ezer hazai és külországi látogató robog végig nyaranta a Pécset Harkánnyal összekötő országúton, és hányszor hajtottunk el már magunk is a dél-baranyai fürdőhelyre igyekezvén a Túrony helynévtábla mellett anélkül, hogy csak egy percre is megálltunk volna! Pedig alig száz-kétszáz méternyire kell csak letérnünk kelet felé, hogy máris a szemünk elé táruljon a falucska téres főutcája fölé magasodó öreg templom. Vakolattól lecsupaszított falairól nyolc évszázad története olvasható le.Amikor első ízben felbukkan oklevélben a falu neve – 1237-ben, Turul alakban –, birtokosának gyámja, bizonyos Achilles úr 40 ezüstért eladja a fele földjét a pécsi káptalannak. Ekkor már megvolt legkorábbi temploma, amely tizenegy méter hosszú hajóból és a keleti végéhez kapcsolódó félköríves szentélyből állt. Az Árpád-kori épületet, amelyet négy évre rá minden bizonnyal megrongáltak a tatárok, ugyanabban a században újjáépítették. Sőt nyugati irányba egy falszakasszal megnyújtották, sarkait támpillérekkel erősítették meg, és még abban az időben egy kis kápolnát is toldottak a déli feléhez. A XIV. század harmincas éveiben Turul község Szűz Mária titulusú plébániatemplomát is megnevezi a pápai dézsmajegyzék, Péter papjával együtt.A forgalmas kereskedőút mentén fekvő falu templomát az 1400-as évek elején alaposan átépítették: lebontották az íves szentélyt, s a helyébe – igazán nagyszabású terv alapján – sokszögzáródású, támpilléres, boltozatos szentélyt emeltek, amelyet hatalmas, csúcsban összefutó diadalívvel kapcsoltak a hajóhoz. A szinte szűkület nélküli épületrészben ebből a korból származó papi ülőfülke, kegytárgyak részére kialakított falfülkék és csekély festésnyomok láthatók.A későbbi iratokban már Thuron formában szereplő község a török idők beköszöntekor a pécsi prépost birtokában volt. Népe az 1530-as évektől kétfelé adózott, majd a templom a reformátusoké lett. A protestánsok bontották le a mellékkápolnát és a sekrestyét, s ők festették az ornamentikus díszítést a bemeszelt freskók helyére.A török megszállást is túlélt Túronyt 1706-ban szerb martalócok pusztították el, maradék lakói elköltöztek. Húsz év múlva tértek vissza, rendbe hozták és megerősítették eklézsiájukat. Az 1740-es években készült a templom festett kazettás deszkamennyezete, majd a katedra és a padsorok, s ekkor nyitották a tágas ablakokat a befalazott középkoriak helyett. A formás barokk torony 1827-ben épült.Az erdős Tenkes-hegy tövében megbúvó, ma alig háromszáz lelkes kisközség temploma az első világháború előtti utolsó átépítésének képét mutatta – egészen a tavaly megkezdett régészeti kutatásig. Ekkor megásták az épület padlózatát – feltárták a legkorábbi szentély alapfalát –, külső kutatóárkokat húztak, s kívül-belül leverték a vakolatot. A déli oldalon előtűntek a szokatlanul magasan lévő, félköríves XIII. századi ablakok és a szintén román kori déli kapuzat az ódon, tört kőből rakott, szalmatörekkel kevert habarccsal kötött falszövetben. A későbbi szentély délkeleti falában archaikus formájú, lőrésszerűen keskeny ablakot nyitottak, és helyenként a középkori ablakok fa tokszerkezetei is megmaradtak, egyedülien különleges leletként a magyarországi emlékek körében.A templombelső meglepően szép térélményt nyújt: a hatalmas diadalív mögötti gótikus szentélybe a XIX. század végén – a református hagyománynak megfelelően – magas karzatot építettek, amelyre téglából rakott, meredek, ívelt lépcsőkaron lehet felkapaszkodni. Ebből a nézőpontból – a nyugati, eredetileg középkori urasági karzattal átellenből – alátekintve a tágas templomtérbe, nem ok nélkül csodálkozik el a látogató: micsoda pompás, ünnepélyes belső tér rejtőzködik egy kicsiny, a külvilág előtt szinte ismeretlen baranyai falu templomában.