Az ő XX. századuk

Ha igaz a Kant-Laplace-elmélet, hogy bolygóink a nap lepattant gyűrűiből keletkeztek, akkor a Mars sokkal öregebb a mi földünknél. Föltéve, hogy felületén a fejlődés az őslénytől az emberig hasonló tempóban folyt mint nálunk, akkor ott már emberek voltak abban az időben is, a mikor még a földön nem fejlődtek ki a legközelebbi alsóbb állatból.Ennek megfelelően a Marsember kultúrája hasonlíthatatlanul sokkal öregebb a miénknél: amit a mi kultúránk csak sok évezred múlva szakíthat majd le a szerencse és megismerés fájáról, azt ott már régen elérhették. A Marsember a maga kultúrájával úgy nézhet le a mi mai legmagasabb emberi kultúránkra, mint a földön a legfinomabb európai kultúra fia a mezítelen tűzföldire.Itt van az a pont, ahol a regény megkezdődik.A tudományos következtetéseknek ezt a sorát igaznak veszi: Csak éppen az eleven képet teszi a helyére.A Mars-beliek olyan emberek mint mi. Csak jelentéktelenül térnek el tőlünk, amennyire a kisebb nehézséghez való alkalmazkodás – a Mars sokkal kisebb a földnél, tehát aránylag kevésbbé vonzza a lakosait – és a kissé eltérő világítási viszonyok számbajönnek.Zoológiailag a valódi emberek és a Marsbeliek alig tarhatnának két jó külömbözö faj rangjára igényt, legfeljebb csak fajtáknak lehetne őket tekinteni.A mi kulturánk legsúlyosabb harcait ezek a Marsemberek már régen kiküzdötték és békésen bevégezték. Évezredeken át dühöngött a szociális küzdelem. De ennek már régideje. Egy napon megoldották a kenyérkérdést: amennyiben a természettudomány megtanult sziklából és földből, levegőből és vízből, tehát szervetlen nyersanyagokból, a növényi sejt közbenjárása nélkül, fehérjéket és szénhidrátokat, más szóval: emberi táplálékot készíteni.A napenergiának észszerű összegyűjtése és közvetettes kihasználása révén roppant megkönnyült az egész mars-emberi munka.És a rettentő nyomástól egy varázsütéssel megszabadulva a Marsbeliek összessége, körülbelül azokkal az alapelvekkel, mint a berlini „Etikai kultúra társasága”, egyetlen emberi szövetséggé egyesült. Ezeknek az alapelveknek az egyetemes békéje alapján, melyet mindannyian elismertek; tetszésük szerint csoportosultak aztán egyesek apró monarchiákba, mások kommunisztikus, individualisztikus vagy másfajta szövetségekbe.Szociális összeomlások éppoly kevéssé voltak eztán, mint nemzetiek, nem voltak forradalmak, sztrájkok, háborúk. Az egész bolygó az egészséges munka paradicsoma. A Marson kevés a víz, a térkép vörös foltjai a valóságban kietlen fensíkok növényzet nélkül. De ezeken a fensíkokon gyűjtik nagy sugárzóművekbe a napenergiát, mely a termékeny völgyekben és a pusztaságot egyenesen végighasító mesterséges kultúrutakon hajtja a számtalan gépezetet. Földi értelemben való városok nincsenek már. A munka helyei, a mindenfajta tudományos laboratoriumok hosszú sorban sorakoznak párhuzamosan a mesterséges csatornákkal és a közlekedésre szolgáló óriási siklókkal. Ettől jobbra és balra sok mértföldnyire nyúlik egy meseszerű kultúrerdő. Toronymagas törzseken szinte folytonos fedelet alkotnak a levelek, egy mesterséges zöld eget, mely pótolja a Marsbelieknek a hiányzó sűrűbb légkört, szabályozza a nappali besugárzást, az éjjeli kisugárzást és megakadályozza az elpárolgást: csak ez alatt az áldásos mennyezet alatt emelkednek aztán kedves szétszórtságban a kicsiny lakóházak, az egészség és költészet ideáljai. Kimeríthetetlen gazdagságban virul ebben a paradicsomban a művészet és tudomány, különösen az utóbbi.(Bölsche, Wilhelm: A bacillustól a majomemberig. Ford. Pogány József. Bp., 1910, p. 247–248.)