Az újrafelfedezés öröme

Kilenc éve, 1992 májusában Catherine Tasca avatta fel az új budapesti Francia Intézetet. Néhány nappal előtte ő terjesztette a Francia Nemzetgyűlés elé azt az új francia–magyar együttműködési szerződést, amely lényegesen átalakította a kapcsolatainkat. Amikor tavaly Lionel Jospin francia miniszterelnök rábízta a kulturális tárca vezetését, a művészek nagy örömmel és bizalommal fogadták. Mint olyan embert, aki a kultúra minden területén otthonosan mozog, és jól ismeri a politikai életet is. A Budapest Kongresszusi Központban a hétfői Bartók-koncert végén, amelyet Pierre Boulez vezényelt, a közönség percekig tartó tapssal, lábdobogással, bravózással ünnepelte a művészeket. A miniszter asszony leplezetlen meghatottsággal figyelte, amint Boulez átvette Mádl Ferenc köztársasági elnöktől a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét – Bartók életművének kivételesen magas szintű népszerűsítéséért, a francia–magyar kapcsolatok ápolásáért. A protokolláris esemény bensőséges ünnepé alakult át. Boulez, a régi barát a nyakába borult, amikor a miniszter asszony gratulációját fogadta.– Minden várakozásunkat felülmúlta a magyar kulturális évad franciaországi fogadtatása – mondta Catherine Tasca, amikor a koncert után beszélgettünk. – Kellemes meglepetés volt az is, hogy milyen rengeteg újságíró volt kíváncsi rá a párizsi nemzetközi sajtótájékoztatón is. Azóta folyamatosan tart a crescendo, és ezt tovább erősítette, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök látogatását is erre a szezonnyitásra időzítették. A magyar kultúra újrafelfedezésének időszakát éljük, a hagyományos és a kortárs művészetét egyaránt. Azért is örülök ennek az újrafelfedezésnek, mert Magyarország arra készül, hogy belépjen az Európai Unióba.– Franciaországban évente adnak lehetőséget idegen kultúráknak a bemutatkozásra. Mióta?– Húsz éve. A francia kulturális tárca és a külügyminisztérium szorosan együttműködik a program összeállításában a meghívott országokkal, arra indítva a francia közönséget, hogy új kapcsolatokat, más kultúrákat fedezzen fel. Azontúl, hogy minden külföldi kulturális évad csábító az otthoni publikumnak, rendkívüli alkalmat teremt arra is, hogy a szakemberek jobban megismerjék egymást. Legalább ilyen fontosnak tartom azt is, hogy a kulturális kapcsolatok mindig társadalmi, gazdasági, szociális érdeklődést is ébresztenek mindkét oldalon, és újabb cseréket indítanak.– Mi volt az évadok megrendezésének eredeti célja?– A más népek kultúrája iránti kíváncsiság felébresztése, a nyitás – tudatos politikával. Ma ehhez még egy fontos cél járul: az új Európa építése, az Európai Unió bővítése. Franciaországban mi úgy tartjuk, hogy a holnap Európájának a sokféleség a legerősebb kötőanyaga. Ezért kísérjük különösen nagy figyelemmel a csatlakozásra váró kelet-közép-európai országokat, amelyek egy ideig kívül rekedtek a nyugati kapcsolatokon. Hiszünk abban, hogy az új Európa lényege, túl a közös piacon, a gazdasági kapcsolatokon, a kulturális sokféleség. Európában ennek komoly hagyományai vannak: ezeket kell újraélesztenünk. Tudjuk, hogy az új Európa építése az egész világ kulturális gazdagodása szempontjából lényeges szerepet játszik. Most, a koncert után szívesebben mondom így: ez az alappartitúra. A gazdaság viszont a globalizáció irányába lök, amely nem tartja tiszteletben – és most eufemisztikusan fejezem ki magamat – a kulturális sokféleséget. Mi, európai országok olyan változatos teret tudunk létrehozni, amelyben mélyen él a más kultúrák megismerésének vágya és a jó értelmű cinkosság.– Olykor még ma is felhangzanak visszatérő szólamként olyan vélemények, hogy a franciák erősen védik saját kultúrájukat, de másokra nem kíváncsiak. Erről mi a véleménye?– Franciaország vitathatatlanul büszke a kultúrájára, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy magába zárkózna. Épp ellenkezőleg, nagyon is nyitott a cserére. Az egész világról, az összes kontinensről jönnek hozzánk művészek, az utóbbi évtizedekben főleg muzsikusok, koreográfusok, énekesek és persze filmesek, akiket a jó támogatási rendszer példája is vonz. Otthon érzik magukat, teret kapnak, és megtalálják a kapcsolatot francia alkotókkal. És a kultúrák keveredéséből, bonyolult kölcsönhatásából nekünk is nagy hasznunk származik. Épp a külföldről érkező művészek jelenléte miatt olyan nyitott a világra a mai alkotóművészet Franciaországban. A magyar kulturális évad lelkes fogadtatása is a befogadókészséget, -képességet és a befogadás gyönyörűségét bizonyítja. Hallgattam ezt a csodálatos koncertet, amelyet Bartóknak szentelt egy nagy párizsi zenekar egy nemzetközi elhivatottságú, nagy zeneszerző-karmester vezényletével. Bartók a magyar zene mestere, és az egész XX. századi világ zenéjének mestere. A közönség Budapesten éppoly lelkesen ünnepelte a muzsikáját és előadóit, mint Párizsban, a nyitó gálán. Nekem ez is azt bizonyítja, hogy egymás megértésében nagy szerepet kap a művészet által közvetített csere.