Csak elfogulatlanul!

Ritka öröm, semmihez sem hasonlítható megnyugtató érzés önti el a köz ügyei iránt fogékony embert ebben a pártharcokkal, választási előkampányolással teli, az egyes érdekcsoportok közötti ádáz csatározásokkal átszőtt világban, ha néha-néha felcsendül egy tárgyilagos, elfogulatlan hang. Mert legyen szó bármiről, minimálbérről, vagy Széchenyi-filmről, EU-csatlakozás utáni külföldi, vagy az előtti itthoni munkavállalásról, médiakuratóriumokról vagy országgyűlési biztosokról – az elhangzó vélekedések szükségképpen két csoportba sorolhatók. Vagy kormányoldaliak, tehát nyilvánvalóan eleve elfogultak, vagy pedig ellenzékiek, így rájuk fogható, hogy bár helytállóak, de talán csak azért ellenkeznek mindennel, mert borsot akarnak törni a jelenlegi kormányzat orra alá.Ebben a hangzavarban tehát mindenképp üdítő kivétel az elfogultságoktól mentes, kizárólag szakmai megalapozottságú megszólalás, amikor egy vélemény, egy álláspont megfogalmazását semmi más nem hatja át, csak a tárgyi tudás, az elfogulatlan, tiszta hang.Csak az a baj, hogy ez a magát abszolut pártatlannak feltüntető, tisztának ígérkező hang gyakran hamis. Van ugyanis egy rendkívül sokoldalú, szigorúan szakmai alapon álló, profitorientált szervezet, amelynek a nyilvánosság előtt véleményt nyilvánító képviselői szinte az élet minden területén járatosak, és rendre hozzá is szólnak az élet legkülönbözőbb dolgaihoz. Legyenek akár elnöki, vezérigazgatói, vagy csupán tudományos főmunkatársi – főmunkatársnői – beosztásban, a Pénzügykutató Rt. emberei, valahogy mindig egyfélét mondanak, és ez az egyféle, hogy hogy nem, mindig a jelenlegi kormányzat bírálatává kerekedik ki.Vajon mi lehet az az ok, amely ezeknek a kiváló szakembereknek a véleményalkotását a polgári kormányzattal szemben állóvá és az előző, az MSZP– SZDSZ-kormány nézeteihez hasonlatossá alakítja? Vannak, akik könyedén engedve a látszatnak, úgy vélik, hogy e rangos szellemi műhely képviselőinek nézeteit talán valamiféle érdek formálja. Ha csak úgy nem – olvashatjuk az esetleges magyarázatot a Micimackó című filozófiai alapműben. Igen ám, de miféle érdek lehet az, amely ekkora befolyást gyakorol ezeknek az anyagelvű gondolkozás alapjain álló kutatóknak a megnyilatkozásaira? Csak nem anyagi érdek?Ez a szervezet egykor rendkívül közel állt nemcsak elhelyezkedését, hanem személyi összetételét tekintve is a Pénzügyminisztériumhoz. Önmagában ez a tény azonban aligha elegendő indok a részvénytársaság és a minisztérium közötti sajátos, igaz, az évek folyamán a választási ciklusoktól függő görbe szerint változó üzleti kapcsolatok kialakulására. A pénzügyi tárca 1994. évi, tanulmánykészítésre és szakértői díjakra fordított kifizetései között ott találjuk a Pénzügykutatót, ők mérték fel az ország valós pénzügyi-gazdasági helyzetét, majd értékelték év végén a zárszámadást. Ez a Horn-kormány első évében 14,3 millió forint bevételt jelentett a cégnek, majd a sor folytatódott 1995-ben néhány, az ország gazdasági helyzetét illető szakvélemény kidolgozásával, csaknem kilencmillió forintért. Az igazán eredményes esztendő az 1996-os, az MSZP–SZDSZ-kormány harmadik éve volt. Ekkor a bérmunka szerepének, az államadósságnak, az inflációnak, a megtakarításoknak és az élelmiszer-gazdaság feladatainak hozzáértő elemzése 26,096 millió forintot ért meg a pénzügyi tárcának. A megbízásokból még 1998-ra is jutott csaknem 23 millió forintnyi, ami azért is figyelemre méltó, mert a fizetési listán utánuk következő szakértői közösség mindössze tízmillió forint bevételt könyvelhetett el.Természetesen senki nem vonja kétségbe e rangos szellemi műhely kutatóinak felkészültségét, szakmai hozzáértését. Minden bizonnyal a pénzügyi tárca sokat profitált az általuk készített tanulmányokból, és nemcsak a szakminisztérium, hanem a komplett Horn–Kuncze-kormány is támaszkodhatott a választási ciklus teljes négy éve alatt a Pénzügykutatóra. Sőt: ez a támaszkodás, úgy tűnik, átnyúlik ciklusokon, és jelenleg is tart. Mindez érthető, hiszen egy kialakult, jól működő kapcsolatot igazán kár lenne megszakítani csupán azért, mert a gazdaságról (is) másképpen gondolkozó politikusok jutottak hatalomra, ráadásul olyanok, akik – az elemzők szerint – jelenlegi sikereiket is az előző kormány masszív gazdasági megalapozásának köszönhetik.Tulajdonképpen ezek az elfogulatlan szakemberek nem tesznek mást, mint igazodnak egy korábban rendkívül divatos, jóllehet, a Micimackóénál kevésbé időtálló filozófiához, amelynek egyik fontos alaptétele – pesties átköltésben – így hangzik: a lé határozza meg a tudatot.