Festő két világ határán

Az utókor már csak az igazsággal tartozik emlékének, írta Felvinczi Takács Zoltán nem sokkal Benczúr Gyula festőművész (1844–1920) halála után. De a nagyszabású életmű akkor is ellentmondásos véleményeket váltott ki, ha néhány szakember a művész halála óta eltelt nyolc évtizedben árnyalt pályakép kialakítására törekedett. A Benczúr-életművet a feltétlen elismerés mellett már a festő korában is élesen bírálták, az 1945 utáni évtizedekben pedig egyenesen nacionalistának, konzervatívnak, népellenesnek bélyegezték: ő volt a „festőreakció vezérlő szelleme”. Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria kiváló szakembere nyilvánvalóan éppen ahhoz kíván hozzájárulni (angolra, németre és franciára is lefordított) elemzésével, a kötetben közölt reprodukciók válogatásával, hogy a pályáról alkotott kép hitelesebbé váljon, hiszen nincs talán még egy festői életmű, amelyben teljesebben tükröződne a múlt századforduló évtizedeinek magyar történelme, történelemszemlélete, identitástudatának kialakulása. Miért is ne kezelné az utókor fontos történelmi adalékként a közismert Benczúr-műveket, mint a Vajk megkeresztelése (1875), Budavár visszavétele (1896) vagy éppen a magyarok kedves Sissijéről, Erzsébet királynéról készült portré (1899), a Szent Koronát Máriának felajánló Szent István a bazilikában (1906)?„Az ő művészete zárja le a magyar festészetnek azt a romantikus-historizáló korszakát, amelynek monumentális művei történelmi kompozíciók voltak, s amelyekben nemzeti program, ráadásul arisztokratikus-rendi program fogalmazódott meg”, írja Bellák. A történelmi korszak és Benczúr pályája szinte egyszerre zárult le – folytatás nélkül. Mert noha harminc év alatt több mint hatvan növendéke volt, az igazán tehetségesek eltávolodtak tőle, mások egyszerű epigonjai lettek. Benczúr művészete nélkül azonban hatalmas űr tátongana a XIX–XX. század fordulójának magyar szellemi-művészi világában. Választhatott volna más utat? Aligha. Első történelmi tárgyú festménye, a Hunyadi László búcsúja (1866) még a magyar történelem szomorú pillanatait örökíti meg, a kiegyezés után azonban már időszerűtlenné vált ez a hang. Az is jelképként fogható föl, hogy utolsó befejezett képe, az Álom egy elalvó nőt és kisgyerekét ábrázolja. „A függöny miatt – írja Bellák –, a színpadszerűen berendezett térben az a néző érzése, mintha két világ határán állna.”(Bellák Gábor: Benczúr Gyula. Corvina Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 6400 forint)