Fiatalok devianciája és a drog

Egyre több szó esik manapság az ifjúság devianciájáról. Célszerű több komponens, így család, a környezet és a társadalmi viszonyok együttes elemzésével megvilágítani az öszszefüggéseket. Tény, hogy a társadalmi feszültségek, a munkanélküliség, a szegénység, a hajléktalanság, a nélkülözés nyomatékosító, de nem meghatározó tényező. A meglévő társadalmi problémák elősegítik azt a folyamatot, hogy a középosztály szokásaitól, még konkrétabban fogalmazva, a „normál életvezetéstől”, normarendszertől eltérő szubkultúrák kialakuljanak. Még ez a nyomasztó helyzet sem vonja azonban maga után szükségszerűen a deviáns magatartást, a deviáns cselekedetek elkövetését.A fiatalok társadalmilag elfogadott érvényesülési lehetőségei gyakran a családjukban bekövetkezett státusvesztés miatt lecsökkentek, korlátozottá, kilátástalanná váltak. Ez nagy valószínűséggel karriervesztéssel jár, de nem akadályozza meg a fiatalkorút abban, hogy tisztességes polgárrá váljék, a társadalom hasznos tagja legyen. Ha az érvényesülési lehetőségek korlátozottabbak is, a könnyebb életmód, a gondtalanabb mindennapok elérését nehezítő helyzet áll is elő, de ez a státus a tisztes emberré válást nem teszi lehetetlenné, mert az életben való helytállás, a tisztes emberi élet nem mennyiségi, hanem minőségi kritérium.Téves az a következtetés – amelyre sokan gyakran hivatkoznak –, hogy a személyiségük fejlődése könnyen hajlik negatív irányba. Ugyanolyan könnyen fogadják a pozitív lehetőségeket is. Példa erre a versenysportoló ifjúság. A saját akaratuk, kitartásuk az az erő, amely támogatja őket. De ehhez az is szükséges, hogy ismerjék, milyen célért küzdenek. A jelenlegi ifjúság ritkán látja maga előtt a célt. A környezet hatása akkor erősödik, ha a szülők, a család nem tölti be a funkcióját, nem adnak át a gyermekeiknek humán értékeket, akkor a gyermek nem érzi fontosnak, lényegesnek a családi köteléket. Mivel nem kötődik a családhoz, máshol keresi a kapcsolódási pontokat, a közösséget, az emberi kapcsolatokat. Ha a szülők „éjt nappallá téve” dolgoznak, hogy mindent megadjanak a gyermeküknek (több gyermek ritkán fér el az ilyen szemléletű család elképzelésébe), akkor a gyermek úgy érzi, hogy nem ő (hanem a pénz) a fontos a család, a szülők számára. A családi mellőzöttségből fakadóan a gyermek még fokozottabban érzi, hogy valakihez (valakikhez), valahová tartoznia kell. A „kell”, a szükség kényszerítő erővel lép fel. A harmonikus családi élet, a meghitt otthoni légkör hiánya miatt marad az utca, a grund, a hasonló helyzetű, összeverődött fiatalok csoportja, akik öntörvényű életet alakítanak ki.A családból kisodródott fiatalkorúnak egyrészt nincs vagy alig van választási lehetősége, másrészt a hasonló helyzetű fiatalok közössége vonzza, mivel könnyen azonosul velük. Ebben a miliőben kívánnak az új tagok „csillogni”, megmutatni, hogy mire képesek. A csapatban kialakul a rivalizálás, a mindenben kiugró teljesítmény felmutatása. Az adott helyzetből fakadóan saját értékrendet alakítanak ki, öntörvényű életet élnek.A csoportba verődött fiatalok az alkoholt bátorító eszköznek, erőt merítő nedűnek tekintik. Ideológiájukat a tévtanok, sok esetben vallási szekták, olykor a sámánizmus és más torzult „értékek” határozzák meg. Hazafiságukat az idegengyűlölettel azonosítják. A drogok számukra az élet elixírjét jelentik. A drog a fiatalkorúak deviáns viselkedésében szerepet játszik. Hazánkban az első jeleket 1968-ban észlelték. A nyolcvanas években már a kemény drogok használata, az intravénásan adható narkotikumok iránt érdeklődtek a már szubkultúra szintjén mozgó fiatalok. Probléma, hogy a drogfogyasztásra, -visszaélésre vonatkozó pontos adatok nem állnak a hatóságok rendelkezésére, de még a szociológiai kutatások, statisztikai eredmények is csupán becsült értékeket mutatnak. Egyes reprezentatív vizsgálatok szerint a fiatalkorúak 43 százaléka kipróbálta már a drogot. Az adatgyűjtések szerint egyetlen drogot próbált fiatal átlagosan öt másik fiatalnak ad szert, hogy próbálja ki, illetve 12 fiatalnak tart élménybeszámolót, pozitívan értékelve a „szer” hatását. Becslések szerint a világon több mint ötvenmillió ember fogyaszt valamilyen drogot. A célt tévesztett és vesztett ifjúság magatartása és viszonyulása ez a tendencia. A kilátástalanságban a kábítószer lehet a pillanatnyi „gyógyír”. Ezt a helyzetet kihasználva a kábítószer-kereskedők sokkal aktívabbak. Így fennáll annak reális veszélye, hogy szinte mindenki problémamentesen hozzájut a droghoz. A drogcentrikus életmód kialakításában vagy spontán kialakulásában a hajlamosító tényezők közül a család mellett kiemelt jelentőséggel bír az a hatás, amelyet az a kortárs csoport gyakorol, amelynek tagja az egyén. Ugyanis, ha egy csoport befogad egy fiatalt, az a személy erős késztetést érez, és elvárás is vele szemben, hogy azonosuljon a csoport szokásaival. Ez a pszichés hatás sok fiatalt hozzásegít ahhoz, hogy kábítószer-fogyasztóvá váljék.A kábítószer-fogyasztás és a bűnözés kapcsolatát több esetben elemezték. Korábban az Európa Tanács megbízásából végzett vizsgálatok tagadták a bármifajta okozati összefüggést. Az újabb kutatások a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés közötti okozati összefüggést fogadják el. A fiatalkorú bűn-elkövetőek csoportos, szervezett jellegű bűnelkövetéseire jellemző a kivitelezésükben való durvaság, agresszivitás, a felnőtt bűnözőkkel kialakított bűnszövetségi kapcsolat. Ez pedig halmozott veszélyt jelent. Már önmagában is veszélyeztető tényező a pozitív, követendő és társadalmilag elfogadott normák és értékek hiánya, az érzelmi sivárság, a céltalanság, a közömbösség, a szenvedélybetegségek rohamos elterjedése, az elkövetők egymás irányába megnyilvánuló deviáns hatása. Az utóbbi időben növekedett a fiatalkorúak alkoholos befolyásoltsági állapotban való bűnelkövetése.A fiatalkorúak veszélyeztetettsége kapcsán leggyakoribb hivatkozás a szociális intézkedések fontossága, a szociális háló kiépítése, az intézményesített támogatás, ellátás. Az alkotmány 70/E § (1.) bek. szerint az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz. Az önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Ez a probléma kezelésének az egyik, az objektív pólusa. A másik póluson a szubjektív tényezők, a családi élet rendezetlensége jelenik meg. Szükséges és elengedhetetlen az egyéni tudati tényezőinek, a pozitív társadalmi normák irányába ható törekvéseknek az erősítése. Fontos, hogy az állampolgár a társadalmi viszonyokban az adott helyzet alanyának és ne tárgyának érezze magát. Ne erősödjön benne az a szorongó érzés, hogy minden nélküle történik, mindent rajta kívül álló tényezők mozgatnak.Ha jól működnek a társadalom intézményrendszerei, és a személy alaposan betagolódik az őt körülvevő társadalomba, akkor védettséget kap. Ehhez szükséges az örök emberi értékek, az erkölcsi alapok elsajátításának és elfogadásának készsége. Képessé kell tenni az ifjúságot, hogy mindenkor, az emberek nagy többsége által elfogadott, a kőtáblára írt társadalmi norma szerint éljen. Ez nem kevés, és nem néhány személy dolga, hanem össztársadalmi feladat.A szerző doktorandusz (PPKE)