Göteborgi iránytű

Alig néhány órával azután, hogy a hét végi uniós csúcs résztvevői szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, máris megindultak a latolgatások és találgatások szerte Európában: mennyit is ér a göteborgi záródokumentum?Nos, Budapestről nézve elmondhatjuk: nekünk sokat. Az Európai Unió állam- és kormányfői hét végi svédországi találkozójukon nemcsak megerősítették a fél esztendővel ezelőtt Nizzában elhatározottakat, de túl is léptek azon. A bővítéshez elengedhetetlen intézményi reformokat előirányzó szerződésben még csak lehetőségként szerepelt, ami mára bizonyossá vált, mégpedig az, hogy a leginkább felkészült országok teljes jogú tagként vehessenek majd részt a 2004-es európai parlamenti választásokon. A tizenötök megállapodtak abban is, hogy a csatlakozási tárgyalások 2002 végéig befejeződhetnek, s ezzel a két dátummal az Európai Unió első ízben jelölt meg konkrét időrendet a tagjelölt országok számára.Egészen szombatig kétséges volt egyébként, hogy az uniós nagyok hozzájárulnak-e a tulajdonképpeni csatlakozási dátum kijelöléséhez. Németország és Franciaország szinte az utolsó pillanatig azért kardoskodott, hogy az unió tekintsen el a konkrét céldátumtól, mondván, az éllovasok a biztos győzelem tudatában csak elkényelmesednek, a sereghajtó országokban pedig csak fokozódik a feszültség. Nagy valószínűséggel az unió két meghatározó államának érvei elsősorban nem a külvilágnak szóltak. Jövőre mindkét országban választásokat tartanak, így tehát nem kétséges, hogy a politikacsinálók részben „hazabeszéltek”. Hogy mi késztette a német és francia államférfiakat arra, hogy engedve a (főként svéd) nyomásnak, mégis áldásukat adják a zárónyilatkozatra – egyelőre rejtély. A Magyarországhoz hasonló kis országoknak mindenesetre biztató jelzés, hogy az uniós döntéshozatalban nem feltétlenül az a döntő, hogy egy államnak mekkora a mérete.A svédek is elégedetten dőlhetnek hátra, hiszen elnökségük végére megvalósult egyik központi célkitűzésük, s a tizenötök „világos jelzést” küldtek a jelölt országoknak. A göteborgi nyilatkozat egyik legnagyobb érdeme is éppen az, hogy az ír hidegzuhany után újabb lökést adott a csatlakozási folyamatnak.Hogy az uniós állam- és kormányfők végül rászánták magukat, s végérvényesen kijelölték a tulajdonképpeni csatlakozási dátumot, abban paradox módon valószínűleg szerepet játszott a nizzai szerződés két héttel ezelőtti írországi elutasítása is. Az Európai Unió ugyanis mindenképpen bizonyítani akarta, hogy kész kitárni kapuit az ott toporgóknak. A fogadtatás mindenesetre biztató volt, hiszen a jelöltek nem késlekedtek leszögezni, hogy a feltételek teljesítése rajtuk nem fog múlni. Kérdéses, vajon az uniós tizenötök együtt, illetve külön-külön képesek-e teljesíteni a kötelezettségek rájuk eső részét.Az időrend tehát adott, s a hangsúly is ezen van. Világos menetrendről ugyanis – bármennyire is szeretnénk – egyelőre nem beszélhetünk. A göteborgi nyilatkozat sokkal inkább egyfajta keretnek tekintendő, s a tagjelölteken – valamint a tagországokon – múlik, hogy a csatlakozásig előttük (előttünk) álló két és fél esztendő alatt menynyire tudják tartalommal megtölteni azt. Ha az utóbbi fél évben tanúsított magyar lendület nem fullad ki, s kitart a továbbiakban is, akkor bizton állíthatjuk, hogy ha valaki, hát Magyarország ott lesz a 2004-es választásokon. Göteborg ehhez mindenesetre kijelölte az irányt.