Elhunyt Esterházy II. Antal herceg

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy II. Antal herceg (1936–2025), a galántai Esterházy-család tagja elhunyt – tájékoztatta lapunkat az Eszterháza Központ.

Esterházy II. Antal herceg a galántai Esterházy-család értékeit egész életén át őrizte és képviselte, a fertődi kastélyegyüttes örökségét pedig sokrétű közéleti munkájával, csendes bölcsességével és méltóságteljes emberségével gazdagította és továbbformálta. Hosszan tartó, méltósággal viselt betegsége után, 2025. szeptember 22-én, 89 éves korában tért örök nyugalomra – írja közleményében az Eszterháza Központ.

Esterházy II. Antal herceg és hercegné Galántán (Fotó: Szomolai Andrea)

II. Antal herceg nemcsak címét viselte, hanem hozzá illő erkölcsi tartást és nemes lelket is. A hercegi rang számára soha nem puszta örökséget vagy külsőséget jelentett, hanem mindig magasztos kötelességet. Szenvedéllyel és alázattal ápolta a galántai Esterházy-család szellemi és kulturális hagyatékát, és azon dolgozott, hogy a történelem során annyiszor megtépázott magyar arisztokrácia újra hiteles hangot kapjon a XXI. században – teszik hozzá.

A kastély falai között töltött boldog gyermekévek alatt tanúja volt a rendszeres vadászatoknak, amelyek élménye egész életében végigkísérte. Édesapját, a kalandos életű Esterházy Antal herceget nyolcévesen vesztette el 1944-ben. A háború végén édesanyjával, Apponyi Gabriellával együtt menekülnie kellett az országból. A piaristáknál töltött magyarországi évek után Antal herceg Ausztriában, a jezsuitáknál folytatta tanulmányait. 1951-ben Belgiumba ment, és 1955-ben érettségizett francia nyelven a jezsuitáknál. Magyar anyanyelve mellett kiválóan beszélt németül, angolul és franciául. 

Az 1956-os forradalom idején még egyetemistaként dolgozott a Máltai Szeretetszolgálatban, ahol a magyar menekülteknek segített otthont találni. 

Egyetemi éveit követően egy belga bankban kezdett dolgozni, majd később egy amerikai multicég alkalmazásában állt. Munkája során sokat utazott, megfordult Ausztráliában, az USA-ban és néhány évig Szingapúrban is élt. Budapestre a rendszerváltás körüli években látogatott, hogy felvegye a kapcsolatot Magyarországon élő családtagjaival. Az élete jó részét emigrációban töltő herceg végül az 1990-es években költözött haza véglegesen.

Élete egyik legmeghatározóbb szakaszát Fertődön töltötte, az Esterházy-kastély falai között, ahol a magyar állam meghívásából lakosztályt kapott. Antal herceg nem csupán lakója, hanem lelke volt a kastélynak: jelenléte újra életet lehelt a dísztermekbe, ahol koncertek, történelmi előadások, közösségi események zajlottak az ő részvételével. Több évtizedes társadalmi munkássága során fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a fertődi kastély ne csupán emlékezzen a múltra, hanem újra éltető forrása legyen a magyar kultúrának és közéletnek. Számos magas rangú európai kitüntetésben részesült élete során, azonban kivételesen büszke volt az első magyar állami elismerésére, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjére, amellyel a magyar kultúra megismertetését és népszerűsítését célzó fáradhatatlan tevékenységét ismerték el. Antal herceg a Közép-európai Club Pannonia tiszteletbeli elnökeként külföldi útjai során, többek között Párizsban és Brüsszelben igyekezett felhívni a figyelmet a fertődi műemlékegyüttes páratlan értékeire – hangsúlyozza a közlemény.

Sokoldalú közéleti szereplőként önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül munkálkodott számos civil szervezetben, mindig szem előtt tartva a nemzeti értékeket, a magyar kultúra támogatását és a karitatív célokat egyaránt.

Antal herceg személyisége megtestesítette a higgadt eleganciát, a szolgáló vezető alázatát, és azt a fajta mély, belső rendet, amely ritka adomány. Nemes egyszerűséggel volt jelen ott, ahol szükség volt rá: egyházi eseményeken, jótékonysági rendezvényeken, történelmi megemlékezéseken, vagy éppen a helyi közösségi életben – mindig emberként, sosem csak címviselőként.

II. Antal herceg távozásával nemcsak egy család veszítette el szeretett tagját, hanem egy közösség is egy olyan embert, akire mindig számítani lehetett. Halála űrt hagy maga után, de öröksége élni fog tovább azokban az emlékekben, épületekben, rendezvényekben és eszmékben, amelyeket élete során táplált és megőrzött. Nyugodjék békében, II. Antal herceg! A kastély falai ma is őrzik lépteinek nyomát, a termek csendje tovább visszhangozza hangját. Egy igazi Esterházy herceg emléke nemcsak a történelem lapjain, hanem az emberek szívében is örökké él – zárják soraikat.