II. európai sakkbajnokság

A 13 fordulós svájci rendszerű versenyen 143 nagymester, 38 nemzetközi mester és 14 FIDE- mester vett részt, és az Európa-bajnoki érmeseken kívül 46 résztvevő verekedhette be magát a FIDE K. O.-világbajnokságára. További négy helyért a 7,5 pontot elérők gyorsjátszmákkal vetélkedhettek, közöttük két magyar: Almási és Gyimesi.A bajnoki aranyérmet Sutovszki Emil nyerte (Izrael) 1,5:0,5 arányú győzelmével Ruszlan Ponomarjov (Ukrajna) ellen, a bronz Azmaiparasvili Zurabnak (Grúzia) jutott, aki Polgár Judit ellen győzött ugyancsak 1,5:0,5-re.A magyarok közül rajta kívül Gyimesi Zoltán ért el nagy sikert: elsőre Alekszandrov elleni 2:0-s győzelmével, majd a világklasszis Almási ellen győztes Piket-t búcsúztatta 1,5:0,5-tel. Almásinak ezen a versenyen szinte semmi sem sikerült, s a többiek (Ruck, Czebe, Ács) is búcsúzni kényszerültek. Részletek még nem ismeretesek, de a játszmák nagy általánosságban a svájci versenyek jellegzetességeit mutatták: a világossal játszók előnyét fordulóról fordulóra. Az új, erőltetett, gyorsított lebonyolítás, úgy látszik, semmiképpen nem kedvez a minőségnek.A tapasztalatok alapján kialakult az a vélemény, hogy talán a jövőben nem lesz feltétlenül szükséges, hogy a bajnoki érmekért brutális egyszerűséggel két (kettő) rapidpartit játsszanak az érdekeltek, ami a minőségi primitivizmus FIDE által támogatott új korszakát jelenthetné. Idő-, energia- és pénzmegtakarítás célkitűzéssel – mindenáron.A FIDE nem képes az Élő-pontszámok inflálódását megakadályozni, s a nagymesterek száma lassan-lassan túlcsordul a bűvös ezres számon, ami aligha természetes fejlődés eredménye. Kétszáz esélyes játszott ezek szerint Ohridban a bajnoki címért?! Ez esetben akkor nem a teniszből átvett K. O.-szisztémát kellett volna alkalmazni?! A FIDE a világbajnokság receptje szerint?A FIDE a kaszinói játéktermek erkölcseit óhajtja a királyi játékra is kiterjeszteni, s ami a rulett vagy a kártyajátékok esetében megengedhető(?!), az a sakkozás ez idáig követett minősítési rendszerének teljes felszámolásával járhat. Florencio Campomanes sikerelnök(?!) népszerűség-hajhászó gyorstalpaló FIDE-mesteri minősítést vezettetett be a versenygyakorlatba, ami – többek között – a nemzeti mesteri címek elsorvasztásával járt, például hazánkban is. Amíg a sakkmesteri cím egy céh kitüntető megkülönböztetése volt egészen az ötvenes évekig, manapság ennek a fogalomnak nincs tartalma, felemelő vonzata, hiszen akár manipulatív alapon is hozzájuthat a FIDE-mesteri diplomához bárki, akinek elegendő ideje és pénze van a világban körbejárva Élő-pontokkal gazdálkodni. Sajnos ugyanez vonatkozik a nemzetközi címekre is, hiszen a nivellálódás csak statisztikailag jelez fejlődést. Az elmúlt 25 év alatt hirtelen ezrével törtek be világklasszisok, világbajnokjelöltek a nemzetközi élmezőnybe, különlegesen magas Élő-pontszámok felmutatásával: a lista tanulmányozásra érdemes lenne akár a FIDE számára is.Úgy tűnik, a szellemi versengést fölváltja az amerikai ízű, teljesítményorientáltságú, üres pontvadászat. A minőség esetlegessé (és feleslegessé...) válása pedig – a FIDE jelenlegi időbeosztási kalandja miatt újabb csapás lehet a sakk művészi igénnyel űzött formájára – kávéházi szintre degradálhatja a királyi játékot.Lasker, Capablanca, Aljechin, Euwe, Botvinnik, Keres, Tal, Fischer neve a nehezen kiharcolt kultúrfokozatról esetleg már ebben a században a sikeres és eredményes kártyások közé keveredhet. Mindegy hogyan, csak sok pénzt szerezzen a „játékos”. Póker, Black Jack és a királyi játék?Valami jó nevet kellene keresnünk az új sakknak: ahogyan egykor a jó amerikaiak már példát mutattak a futball elnevezésekor. Nekik „soccer” az európai változat, s a nekik hazai „football” egészen más szintű népi játék.Csak azt nem értem, miért nem „hand- and foot-ball”, mivel kézzel-lábbal játsszák, ha jól tudom.