Jézus képmásai

Húsvétra időzítve tudományosnak beállított, olcsó kis provokáció jelent meg a világsajtóban Jézus valódi arcának rekonstrukciójáról. Ismeretlen, kétezer éve élt palesztinai férfi koponyája alapján készítették el a fantomképet. Ez az arc pedig, hogy, hogy nem, nagyon bugyuta, üres tekintetű előemberre emlékeztető ábrázat volt – nagy felháborodást váltott ki az eset.Nekem azonban az jutott eszembe a képről, hogy minden korszak saját hasonlatosságára igyekszik formálni az Emberfiát. És minden művész is. Radnóti Miklós egyik verseskötetét, az Újmódi pásztorok énekét például a budapesti királyi ügyészség többek között Arckép című versének állítólagos vallásgyalázó volta miatt koboztatta el. „Huszonkét éves vagyok. Így / nézhetett ki ősszel Krisztus is / ennyi idősen; még nem volt / szakálla, szőke volt és lányok / álmodtak véle éjjelenként!” Sík Sándor sietett a fiatal költő segítségére, szerinte ugyanis a képzőművészetben általános, hogy a művész magáról mintázza meg a Megváltó alakját. Miért ne tehetné meg ezt egy költő is? A szegedi dóm gyönyörű Fadrusz-feszületében is felismerhetjük az alkotó vonásait.Ez alighanem csakugyan így van. Nem tudom másként látni a most húsvétkor bemutatott előemberarcot, mint annak dokumentumát, hogy az alkotóművészek (tudományosságról ugyanis a szó semmilyen értelmében nem beszélhetünk) a saját vonásaik és korunk nyomasztó élményének hatására ilyennek látják Jézus Krisztust.Milyen lehetett az Üdvözítő földi alakja? A keresztény kultúra művészei az első félszáz év eltelte után bizonyos vonásaiban meglehetősen egységesen ábrázolják Jézust. Ezek a képek azonban már teológiai tartalmakat is megjelenítettek, és hogy valóban ilyen volt-e, nem tudjuk, hanem hisszük. A keresztény hagyomány azonban Jézusra vonatkoztatja Deutero Izajás próféta egyik jövendölését: „Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.”Hogy milyen is volt valójában Jézus, azt egyelőre a hitünkön keresztül érthetjük meg. Ezt teszi nyilvánvalóvá az Agapé könyvkiadó jóvoltából most magyarul is megjelent Jézus című kötet. Jeles szerzőktől olvashatunk esszéket a Megváltóról és képi megjelenítéseiről; az írásokat gyönyörű illusztrációk teszik teljessé. Ám a kötet jó példája annak, hogy a kitűnő nyomdai megoldások, a rendkívül szép reprodukciók önmagukban nem varázsolnak művészivé egy könyvet. Az utóbbi években egyre több bámulatosan jó nyomdatechnikával készült könyv jelenik meg magyar nyelven is, ám szembetűnő, hogy a betűtípus, a tördelés, a tipográfiai megoldások bizony messze kullognak a színes reprodukciók minősége mögött. Ez azért is szomorú, mert a magyar könyvnyomtatásnak több mint ötszáz éves története alatt szinte minden korban voltak világhírű művészei. Reméljük, lesznek is.(Ida F. Görres – Wilhelm Ziehr – David Flusser [et al.]: Jézus. 2000 éves hit- és kultúrtörténet. Ford. Midling Andrea. Agapé, Szeged, 2000. Ármegjelölés nélkül)