Jó, mert hazai

Előkelő helyen szerepelne a lengyel nemzet, ha egyszer toplista készülne a legtöbbet nélkülöző egykori KGST-nációkról. Ezt számos magyar személyesen is tapasztalta, hiszen 1990-ig az egyik legkedveltebb üdülőhelyként tartottuk számon Lengyelországot. Még az előkelőbb szállodákban sem igen szolgáltak fel bigoszon és krumplin kívül ízletes eledeleket. (A céklalevest ki-ki ízlése szerint sorolja a finom, az „inkább ettől, semmint éhen haljak” vagy a tűrhető kategóriába.)Ott, ahol a tejport is jegyre mérte folyton jobb sorssal hitegetett „proletárjainak” a kommunista rezsim, szinte mitikus áhítat lengte körül a fejlett Nyugaton gyártott cikkeket. Ebben a helyzetben lehetetlen elképzelni, de a lengyelekre ma már senki sem tud olyan importcikket rásózni, amit saját iparuk országon belül is megtermel.Jó, mert lengyel. Ezt a mondatot a Teras Polska Alapítvány találta ki, és a mondat működésbe lépett: a boltok polcain rendre ottmarad az importmargarin, az importmosópor, s elkel a hazai gyártmány. Ebből a hazai cégek profitálnak, megőrzik alkalmazottaikat, akik tovább termelnek vagy termesztenek, s a termékskáláról a Teras Polska rendre elmondja, hogy „jó, mert lengyel”.Ki lenne az az autentikus személy itthon, akinek a többség elhinné, hogy a magyar termékek jók? Nálunk a hazai termékek promóciójára irányuló kezdeményezések valahogy soha nem voltak mentesek a politikai felhangoktól. Rögtön a rendszerváltás után az egyik párt tűzte zászlajára a hazai termékek vásárlására vonatkozó buzdító mondatot, aminek aztán az lett a következménye, hogy a kezdeményezés úgy elhalt, mint maga a párt. S az még csak hagyján, hogy a kezdeményezésnek igen erős aktuálpolitikai színezete volt, de nem pusztán a hazai termékek védelmére kelt, hanem igen erőteljesen az importcikkek ellen irányult. Az szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy itt ne valami ellen, hanem valamiért szálljunk síkra. Mondjuk a magyar termékekért csak úgy, s nem az importtermékek gyalázása érdekében, politikai tőkeszerzés szándékával.Teljes mértékben „óvodás” elképzelés, de játsszunk el a gondolattal, hogy a hat hazai parlamenti párt egységes szándéknyilatkozattal létrehoz egy alapítványt, amely költségvetési támogatás fejében naponta elmondja, magyarázza, szájba rágja, hogy – teszem azt – a magyar méz, a sajt, a szőlő, a ruha, a cipő, a Tisza-tó, a kutyanyakörv és a bolhairtó jó. Egészen addig, amíg néhányan elhinnénk.A Teras Polska Alapítvány megkereste és megtalálta azt a mondatot, amitől nemcsak több hazai termék fogy, de a sokat nélkülöző lengyelek önbecsülése is helyreállt a rendszerváltás óta. Jó mondat. Mert lengyel.