Julianus barát, aki megtalálta az ősmagyarokat

Julianus barát domonkos rendi szerzetes arra kérte IV. Béla királyt, hogy támogassa őt abban az eltervezett kalandos vállalkozásában aminek az lett volna a célja, hogy felkutassa a magyarok őshazáját, Magna Hungariát. Az uralkodó meghallgatta és ámogatta a szerzetest, Julianus küldetése pedig sikerrel járt.

Százados úti Művésztelep. Antal Károly szobrászművész a Halászbástyánál később felállított Julianus és Gellért barát szobrának Julianus alakján dolgozik. Forrás: Fortepan. Új Nemzedék

Julianus barát 1235-ben kelt útra többedmagával  a hosszú és kalandos útjára az esztergomi dominikánus rendházból. Képzelük bele magunkat a helyzetébe, hogy mennyire izgalmas vállalkozás lehetett nekivágni napkeletnek, hogy rábukkanjunk a távolba szakadt őseinkre.

Fotó: Fortepan. Új Nemzedék

Kétszer is útra kelt Julianus barát

A XIII. század mostoha utazási viszonyai között különösen bátor tett volt Julianus baráté, aki nekiindult a hosszú  és veszélyes útnak, hogy Magna Hungariában viszontlássa azokat a magyarokat, akik a népvándorlás során ott maradtak és nem jöttek tovább honfoglaló őseinkkel a Kárpát-medencébe. 

A sok viszontagság árán létrejött találkozásnak kölcsönösen nagyon örültek és megértették egymást, nem voltak nyelvi nehézségeik.

Julianus összesen két utat tett meg. Nem egyedül, hanem négy szerzetestársával, köztük Gerhardus páterrel indult keletre. Mindkát utazásról készített feljegyzéseit a Vatikáni Levéltár őrzi. 

IV. Béla király. forrás: Wikimedia Commons

Jezsuita szerzetes fedezte fel újra a dokumentumokat

Külön érdekessége Julianus értékes történelmi dokumentumainak, hogy 1695-ben Cseles Márton jezsuita szerzetes fedezte fel ezeket újra, majd 1745-ben Desericzky Ince piarista szerzetes ki is adta „De initiis ac majoribus Ungarorum" című kötetében. Az útjukat a következőképpen rekonstruálták: 1235-ben az Esztergom melletti Újfaluból vezetett az útjuk Konstantinápolya-írta meg a Gyergyói Hírlap 2017-ben. Onnan áthajóztak a Fekete-tengeren és a mai Tamanyban kötöttek ki. Onnan eljutottak Torgikánba, ahol az alánok éltek. Fél évet ott töltöttek, magyarokat viszont nem találtak. 

Két szerzetes feladta az expedíciót és visszaindult Magyarországra 

Julianus és Gerhardus sivatagos területen folytatták tovább útjukat. 37 napig menteltek kétségbeejtő körülmények között, mire elértek Bunda városába. 

Ekkor a viszontagságos út miatt megbetegedett Gerhardus páter meghalt. 

Julianus biztonsági okokból nem egyedül folytatta az útját, hanem egy muzulmán imám társaságában akivel együtt érkeztek meg a volgai Bolgárországba. 

Julianus barát szobra a Budai Várban. forrás: Wikimedia Commons.

Jószerencse kísérte Julianus barát útját

Itt végre a jószerencse Julianus mellé szegődött. Megismerkedett egy magyar asszonnyal, aki elmagyarázta a magyarokhoz vezető utat. Julianus barát az asszony útbaigazítása alapján két nap járóföldre meg is találta  az ősmagyarokat. Nagyon megörültek a találkozásnak, megértették egymást, másrészt az ősmagyarok beszámoltak Julianusnak a fenyegető mongol veszedelemről, amelynek hírét Julianus hozta el IV. Bélának.

Milyenek voltak Magna Hungaria magyarjai?

Julianus barát beszámolója alapján Ricardus szerzetes pogányoknak, de erőseknek jellemezte őket. „Pogányok. Istenről semmifogalmuk sincs, de bálványokat sem imádnak, hanem úgy élnek, mint a vad állatok. Földet nem művelnek, ló-, farkas- és efféle húst esznek, lótejet [kumiszt, azaz erjesztett kancatejet] és vért isznak. Lóban, fegyverben bővelkednek s a hadakozásokban nagyon vitézek."

Julianus egy hónapot időzött az övéi között, majd a hazatérés mellett döntött, attól tartva, hogy esetleg beteg lesz és meghal akkor pedig nem tudja elhozni a híreket Magyarországra. Küldetése abból a szempontból nem volt sikeres, hogy az ősmagyarok utódai nem szerettek volna áttérni a keresztény vallásra. Hazafelé már nem Konstantinápoly felé vette az irányt, hanem a kijevi kereskedők útját választotta. Lengyelországba is eljutott és a fél évig tartó utazás 1236. december 27-én szerencsés hazaérkezéssel ért véget.

Julianus útjának térképe. forrás: Wikimedia Commons

A második út

1237-ben újra útra indult, de ezt a küldetését már nem tudta beteljesíteni, mert a nyugatra nyomuló mongolok megölték a Magna Hungariában élő magyarokat. Juliuanus így csak Moszkva környékéig jutott el. Batu kán egy dörgedelmes levelet küldött neki, amelyben felszólította a magyarokat a behódolásra.

Részlet Batu kán leveléből, 1238.

„Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy, sok katonád van, és egyedül kormányzol egy nagy országot. Ezért nehéz önként alám vetned magadat; mégis jobb és üdvösebb volna neked, ha önként behódolnál nekem! Megtudtam ezenfelül, hogy kun szolgáimat oltalmad alatt tartod. Ezért utasítalak tégedet, hogy ezeket a jövőben ne tartsd magadnál, és miattuk ne kerülj velem szembe. Nekik könnyebb elmenekülni, mint neked, mivel nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva talán el tudnak menekülni, de te, aki házakban lakol, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni kezeim közül?”

Évszázadok elteltével is méltán lehetünk büszkék Julianus barátra, aki egyrészt életét kockáztatva, a kor viszontagságos utazási körülményei között jutott el az ősmagyarok leszármazottjaihoz. Másrészt híradást hozott IV. Béla királynak a közelgő mongol támadásról, ami hozzásegítette az uralkodót a  védelmi intézkedések megtételéhez. Julianus emlékét többek között a Budai Vár Hilton szállodájának belső udvarában álló szobor őrzi .

Julianus barát útjának jelentősége:

1.megtalálta az ősmagyarokat Magna Hungariában,

2. értesítette IV. Bélát a fenyegető mongol invázióról,

3. és gyarapította korának földrajzi ismereteit.