Kerti buli haveroknak

A szegény balliberális (legyen TGM, de csakis a példa kedvéért) szombaton hatkor kel, és sebesvonattal indul Balatonszárszóra. A kupéban Magyar Nemzetet olvas hosszasan, kávé helyett ez is jó áloműző, aztán különbözetet vált az első osztályra a kalauztól, ötszáztizenhat forint plusz pótdíj.A gazdag balliberális Land Roverrel (ára tízmilliónál kezdődik) indul kilenckor, útközben ügyet intéz géesemen, Farkasházy háza előtt a fűre parkol, pártelnök lesz belőle, akárki meglátja.Mire sátorba kellene vonulni, megérkezik a többi balliberális is (na jó, egy-két eltévedt bárány, szívében kétkedő is eljő), tömött sorokban vonul a médiaelit hada, soktucatnyi Blikk-címlapfotó elevenül, pihegve jő az ellenzék ellenzékebbik fele – csupa döntéshozó mindahány. Kilencedszer, Szárszóra.Száz szónak is egy a vége: a konzervatív újságíró úgy érzi magát, mint európaiak közt egy fehér, igyekszik hát elvegyülni a sátorban. A hangulat családias, hát milyen lenne, az egész annyira belterjes, mint egy népünnepély a tanyavilágban – mindenki rokona, ismerőse, jó barátja, volt és leendő főnöke, beosztottja egymásnak. A nők vagy fiatalok és szépek, vagy erősek és hatalmasok – szép számmal vannak Korfu-barnák és olyanok is akadnak, akik ezután repülnek a szabadságra. Fura gondolatok támadnak ilyenkor a tudósítóban, valamiért az a kényszerképzete lesz, hogy valahol van egy kalap, benne pontosan ugyanannyi funkció, ahányan húzhatnak belőle, így aztán nem lehet ki-, csak megbukni, bármi történik is; húzzá’ másik titulust, haver, mondják a társak hátba veregető közvetlenséggel, legyél része a nagy körforgásnak.Na bumm, most nem vagyunk kormányon, attól még jól élünk – érzik a levegőben, minden szponzorált: Dreher a sör, Axelero az internet, mittudoménmi a narancslé. Nekik nem kerül semmibe. És ha látni is néha egy pengés szemvillanást a nagy egyenmosolyban, akkor sincs gond, nem teregetjük a szennyest juszt se, az ATV-n is csak egyszer volt kutyavásár.Ha már így szóba kerül, ott volt a becsületlovag Juszt is, persze később Frei is megérkezett. Utóbbi elég magányosnak tűnt, a médiabeli kollégák inkább nemzetünk Friderikuszával voltak elfoglalva, talán még tévéelnök lesz belőle, hátha. Friderikusz ennek megfelelően fogadta is őket, sok a vezető az MTV-n, mondta Magyar Nemzettel hadonászva. Most ez a kurzus, ezt kell olvasnom – jött a kacsintós magyarázat, értjük mi persze, hogyne értenénk, lakmusz vagy te, Sándor – mondják a társak, fogy a sör és a jófajta villányi, az idő jó, s Medgyessy megígérte, győzünk.Autóval csak a jó Suchman Tamás hajthat be, igazoltan: Audi-jából kenyérhegyek és hatalmas húsok kerülnek elő, ma privatizálás helyett pörköltfőzés a feladata. Koncz és Bródy együtt érkezik, Gálvölgyi alig győzi fogadni a gratulációkat a Heti hetesért, szellemi táplálék ez nekünk, vallják be többen, de azért rádobnak egy felest is unikumból.Aztán elkezdődik a program. Egyszerű volt összeállítani a meghívottak listáját, tudjuk meg, elég volt lemásolni a Demokratában összegyűjtött kirekesztőket. Rákosi mégsem jött, s levelet sem küldött, mint a többi hiányzó. Szlogent mond a házigazda, ehhez mi is jó szívvel csatlakozunk: tiszteletet, megbecsülést és esélyt az öregeknek!Viccet is hallunk persze – nevetni jó, főleg máson: Kiszely Katalin azért nem jő, mert épp aznap kezdte szabadságát (jó tudni, hogy van még kisgazda szabadságon…). Sebaj, a reményt nem adjuk fel, mert nincs hova… A program közben többször is értesültünk a tényről, hogy az izraeli nagykövet asszonyt elveszítették (pontosabban meg sem ismerték) a testőrei, Medgyessy pedig azt is bevallja, hogy ha miniszterelnök lesz, akkor egyesek felállás helyett inkább ülni fognak. Kuncze szerint még nem döglött meg az összes liba az SZDSZ-ben, s vigyáznak a szocialistákkal, nehogy úgy járjanak, mint az elefántot feleségül vevő kisegér, akinek a nászéjszakai intenzív nemi élet után egész hátralévő életét sírásással kellett töltenie.Aztán jöhet a nagy megmondó Tamás Gáspár Miklós, aki most a népre is haragszik, amiért utcára vonulás helyett otthon tölti hétköznapjait. Szerinte az ellenzék gyáva, a státustörvény rossz, a közvélemény pedig meg van félemlítve. – Veszíteni fogtok, és meg is érdemlitek – mondja egy hosszabb körmondatban, s a tudósító ilyenkor bólint: meglehet, a próféta szól belőle.Fodor Gábor is szót kap, idézzünk pontosan egy gondolatot:– Kedves barátaim, szoktatok ti azon gondolkodni, hogy 1998-ban, a választási kampány ideje alatt ötven-egynéhány robbantás volt Magyarországon? És amikor vége lett az első fordulónak, és következett a második, egyszer csak elvágták ez a sorozatot? És azóta nincsenek egymás után robbantások ebben az országban? Gondolkoztunk ezen? Nem hasonlít ez valamire? Mondjuk Olaszországra, a hatvanas években? A maffiára? (…) hogy ha valahová el akarsz érkezni, akkor meg kell kötnöd ezeket a piszkos kis kompromisszumokat?Amikor rákérdeztünk az utalásra, így fogalmazott: „Én csak egy tényről beszéltem, s hogy ez mivel függ össze, azt ki kellene deríteni. Máshol már volt ilyen a történelemben, s akik a robbantásokat csinálják vagy megrendelik, a társadalom megfélemlítése a céljuk. Ami itt 1998 után következett a Kaya Ibrahim-os ügyekkel, az már egy másik fejezet, a korrupció ügye. Ezek mind egybekapcsolódnak. Nekem ez a Kádár-rendszer. Máig nem nyomozták ki, semmit nem tudunk ezekről az ügyekről.”– Nem a rendőrség érdeme, hogy nincsenek robbantgatások?– Nem, akkor lenne az, ha megtalálták volna a bűnösöket. Ez valószínűleg csak egy időleges szünet.De hagyjuk a szomorú dolgokat, móka és kacagás itt az élet. Fábry árverez: jól megy a Faludy-kötet kézirattal, ám Kovács és Medgyessy tandemje senkinek nem ér háromszázezret. Azonnal leértékelik ötven százalékkal, akció van, akár a hipermarketben, a szervizelést a Köztársaság téren vállalják. A fotósok meggyőzik a két szocialista politikust, pattanjanak nyeregbe. Villannak a vakuk, aztán Kovács helyébe Kunczét kérik, ám ő nem áll kötélnek.Ebéd előtt a riporter mély lélegzetet vesz, és megtudakolja Friderikusznál, miért e nagy tévés nyomulás személye körül, tán nem a leendő elnöknek szól a kitüntetett figyelem. „A kollégák tudnak valamit – jő a válasz, majd elneveti magát: – Vicc az egész.” Azt is elmondja, nemrég még Frei Tamással is beszélt másfél órát, de nem erről, és nem ő volt a hívás kezdeményezője.Frei nem érzi magányosnak magát, szerinte nem közösítik ki a kollégák az ominózus eset óta. Juszttal nem parolázott Szárszón, nincsenek beszélő viszonyban.– Tudatosan csinálta, amit csinált – mondja –, az ő esetében nem áll fenn az a lehetőség, mint nálam, hogy megvezettek. Majd rövidesen kiderül, hogy miért tette, amit tett – a bíróságon találkozunk. Most nyári szabadságon vagyok, műsort a – különben felfüggesztett – szerződésem szerint is csak szeptember végére kellene csinálnom. Addigra sok minden eldől, s hogy újraindul-e A riporter című műsor, az nagyban függ attól, hogyan gondolkodik rólam és erről az egészről a közvélemény.Négy kondérban készül a vacsora, Suchman a főszakács, az ember végre közel kerülhet a szocialista húsos fazékhoz. Hétkor aztán az energiaszektor helyett a vaddisznópörköltet osztja a főprivatizátor. Az újságíró kezdi jól érezni magát, nagyokat nevet a becsiccsentett tévésztárokon, a politikusok arca is egyre lilul, a szekértáborosdi helyett a vörösborra kerül a hangsúly. A másik is ember, ugye, jól lehet vele inni, hagyjuk az ideológiát. Hiába, már a jövő sem a régi, és Farkasházy váltig állítja, ez a kilencedik volt a legutolsó szárszói találkozó.