Kétess demokrácia

A (címe szerint) nem kevesebbről, mint az Életről (és az Irodalomról) szóló hetilap múlt heti számának legdemokratikusabb oldalán, amelyiken szabad a vásár bármit tollhegyre tűzni, az ünnepi könyvhét Vörösmarty téri megnyitója ürügyén finom kis elszólás látott napvilágot. Bizonyos „Kétess András” követte el, röviden idézem a lényegét: „...Nádas Péter tartja megnyitó beszédét, valamit mintha a szabadságról is mondana. (...) a tömegben ismerős arcok, Esterházy, Pető Iván, Spiró, Kuncze, Kovács László, Tamás Gáspár, Csaplár, Magyar Bálint, és ott van az első könyves Lugossy [sic!] Viktória is... A tér másik szegletében szintén első könyves írófejedelem dedikálja szerdai rádiónyilatkozatait. Előtte hosszú, legalább hármas oszlop kígyózik. Szeretett miniszterelnökünk jóval a megnyitó előtt kezdte a dedikálást, de hát ez az áldott tömeg kereszteztette vele a protokollt. (...) Kultúrnéppé cseperedtünk lassan, nemhiába állunk Európa kapujában. Ha jól emlékszem, tavaly ugyanazon a helyen Csurka dedikált.”Olvasóm elnézését kérem e nem túl magas röptű szövegrész idemásolásáért, de mindjárt látható lesz a haszna. Szinte iskolapéldáját mutatja ugyanis, hogyan gondolkoznak a demokráciáról, miként vélekednek az emberek hétköznapi döntéseiről a magukat a szabadság, a liberalizmus szószólóinak tartó, önjelölt megmondóemberek. Az idézetből kiolvasható tragédia oka az a tény, megint csak röviden, hogy az Orbán Viktorral készült riportkötetet hosszú órákon át több ezren dedikáltatták a Vörösmarty téren, ott, ahol a tavalyi könyvhéten Csurka István látta el kézjegyével kötetbe gyűjtött publicisztikáit.Igen ám, csakhogy sem tavaly, sem az idén nem észlelte senki, hogy a sorban álló százak és ezrek hátához csőre töltött fegyver lenne szorítva, nem kelt híre annak sem, hogy a hozzátartozóikat odahaza túszként őrizték, amíg nem íratják alá a hatóságilag kezükbe nyomott könyveket. Ezek az emberek minden kényszer nélkül, nem is fillérekért megvásárolták a szóban forgó könyveket, órákig türelmesen vártak, hogy sorra kerüljenek, és odahaza nyilván méltó helyen megőrzik.A kérdés, amúgy demokratikusan feltéve, hogy mi ezzel a baj? Talán az, hogy már tavaly sem, az idei könyvhéten meg végképp nem tolongtak az olvasók az elmúlt években írógurukká föltupírozott szerzők és könyveik körül? Hogy a híres tévéhumorista meg a hányaveti médiaprofesszor „bestsellerei” kifakultak a napon, amíg valaki alákörmöltette velük? Hogy amíg az első könyves Lugosiéból egy darab elfogyott, addig százat vettek az „elsőkönyves írófejedelemtől”?Biztosan ez a fájdalma e különös könyvheti jelenséggel a „szaklap” jegyzetírójának. Érdekes: a magukat a mindenek felett álló demokratizmus mellett, az emberek közvetlen és szabad véleménynyilvánításáért agitálók milyen könnyen csődöt tudnak mondani. Emberek! Ha a mi könyveinket dedikáltatjátok órákon át, hármas sorokban, akkor rendben van. Akkor tudjátok, mitől döglik a légy. De ha máshoz álltok sorba aláíratni, akkor „kultúrnéppé cseperedtetek” meg „Európa kapujában álltok”. Így fest hát az ő a szabadságuk. Kétess-sel.