Kortárs alkotások

Egyre nyilvánvalóbb a tavaszi aukciós évad végén, hogy március–májusban a kortárs művek játszották a főszerepet a festményárveréseken. Ennek nyilván több oka van. Lehet, hogy a klasszikus művek utánpótlása akadozik, hiszen az elmúlt évek magas árai szinte minden korszak, minden jelentős mester terméséből kiváló darabokat csalogattak elő, ezektől pedig aligha válnak meg gyorsan új tulajdonosaik. A változások okai között lehet az is, hogy az utóbbi időszak hamisítási botrányai éppen a klasszikus mesterekkel voltak kapcsolatosak, s ezért vált erősebbé az érdeklődés a könnyebben ellenőrizhető kortárs anyag iránt.Vegyük azonban a harmadik okot, amely éppenséggel pozitívumként mutatkozik: talán eljött az idő, hogy értékükön kezeljük kiváló kortársaink műveit. Az ízlések egyébként is változnak, így a sokszínű kortárs művészet legkülönbözőbb alkotásai találják meg az érdeklődőket. Olykor persze nem könnyen. A magyar műkereskedelem egyik vidéki központjában, Debrecenben például Munkácsy Mihály Golgota című művének itthon tartásáért szerveztek kortárs aukciót a régióban élő művészek, akiknek munkái egyébként néhány héttel korábban éppen Debrecenben, a kortárs művek vásárán szerepeltek nagy érdeklődéstől kísérve. Nos, a jótékony célú aukció meglehetősen egyértelmű kudarccal végződött: a felajánlott mintegy ötven alkotásnak alig egytizede kelt el, az is kikiáltási áron. Az árverés így százezer forintnál is kevesebbel gyarapíthatta a vásárlást támogató alapítvány pénzét.Nagyobb sikerrel zárult a Tiszta Szívvel Alapítvány árverése, amelyen szintén kortárs művek kerültek kalapács alá. Ezen az árverésen mintegy kétszer annyi mű szerepelt, mint az előzőn, és összehasonlíthatatlanul jobb arányban keltek el a művek, amelyek között számos igen kvalitásos darab volt található. Az aukció gyenge előkészítését jelzi, hogy a licitek itt sem voltak erősek, a legtöbb mű kikiáltási áron vagy kis licit után talált gazdára. Így történhetett meg, hogy Kő Pál érmeihez alig ötezer forintért is hozzá lehetett jutni, hogy 17–20 ezer forintért kiváló grafikák mentek el, hogy Nádler István festményét 95 ezer forintért is megvehette valaki. A „valaki” egyébként ez alkalommal könnyen nevesíthető lenne, mert az árverező alapítvány a leütési listával együtt a vevők jegyzékét is közzétette.Úgy látszik azonban, hogy a kortárs művek iránti érdeklődés elsősorban nem alapítványi, jótékonysági árveréseken nyilvánul meg, hanem az igazi profik által szervezett aukciókon. Ebben az idényben elsősorban a Blitz Galéria aukcióján, amelynek mintegy százhúsz műtárgya közül száz valóban kortársak műve volt, s amely aukció igazi sikernek nevezhető. Kevés tétel maradt vissza, számos esetben jelentős licitekre került sor, nem várt, a katalógusban megjelölt becsértéknél jóval magasabb áron ütöttek le műveket. Ilyen volt Nyári István TMTH Madonna című 1993-as alkotása, amely a kétmilliós becsérték ellenére háromért ment el, vagy Bak Imre egyik korai geometrikus műve, amely 1,8 helyett 2,6 millióért kelt el. A klasszikus avantgárdot képviselő tételek között jóval magasabb leütésekre is sor került. A csúcsot 12 millióval az a Kassák-kép jelentette, amelynek reprodukciója jogi természetű okokból nem szerepelhetett a katalógusban. Ami annak a jele, hogy bár a kortársak, a klasszikus modernek egyre fontosabb szerepet kapnak az aukciókon, műkereskedelmi részvételük jogi szabályozásával még koránt sincs minden rendben.