Lassan ölő méreg

Látszólag minden rendben a Tiszával. Aki személyesen ismeri az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) megyei vezetőjét, dr. Nagy Zsuzsa főorvost, az megnyugszik. A doktornő rendszeresen látogatja Szeged egyetlen szabad strandját, a Lapost. Gyakorta megmártózik a folyóban, és ezt látva az egyszerű halandó arra gondolhat, ha a szakember nem fél a vizétől, akkor nincs baj.Kesereg az ötvennyolc éves tápai halász, Nagy István. A nagyapja, dédapja, ükapja meg tudott élni a Tiszából. Valamennyi őse halász volt. Ereklyeként őriz egy olyan merítőhálót, amelyet a szőregi csatába menetelő negyvennyolcas huszárok is láthattak, sőt a halászdinasztiát alapító férfi azzal a hálóval fogta ki a katonák ebédjéhez valót. Nagy Istvánnak jó ideje nincs kedve a családi anekdotákat mesélni.– Csak megszokásból járok le a folyóhoz, de csónakba nem ülök. Annyi halat sem lehet fogni, amennyi fedezné a benzinköltséget. A ciánszennyezés után másfél évvel sem tért magához a folyó, és ez jó pár évig így lesz.– Hány esztendő az a pár év?– Szerintem öt–nyolc, de a teljes rehabilitációhoz tizenöt esztendő szükséges.Az Alföld-szerte ismert halász tétlenségben él. Idejét általában otthon tölti. Fát vág, gyűjti a tüzelőanyagot télire, mert úgy gondolja, hogy gázra nem lesz pénze. A keresztnevén ismeri Nagy István azt a negyven halászt, aki Csongrádtól a jugoszláv határig dolgozik. Szerinte ez a negyven család most hozzá hasonlóan nélkülözik, de pályát senki sem akar módosítani, annak ellenére, hogy nagynak látják a bajt. Tetézi a gondokat, hogy az idén tavasszal megjelentek az orvhorgászok, akik rendkívüli károkat okoznak.– Kirabolják a Tiszát. Kifogják azt a kétnyaras ivadékot, amelyet már sütni lehet. Talán nem is sejtik, mennyire akadályozzák ezzel a halállomány gyarapodását. Néhány társammal gyakran őrt állunk a parton. Akit elkapunk, többet nem merészkedik a folyóhoz. Az orvhorgászok nemcsak a halivadékokat pusztítják, hanem a szerszámokat is. Tőlem az idén tizenegy varsát loptak el.Nincs minden rendben a folyóval, ezt a kívülálló abból is kikövetkeztetheti, hogy nem zárta be kapuit a Tisza–Szamos Kormánybiztosi Iroda. A Szeged főterén álló intézmény mandátuma eredetileg június 31-ig szólt, de meghosszabbították a működését, mert szükség van rá. Az iroda alsó-Tisza-vidéki képviseletének vezetőjét, Makrai László biológust szintén felháborította a „halorzók” színre lépése.– Ez a tábor nincs tekintettel semmire. Nem tartják be a tilalmi időszakot, pusztítják a nem ivarérett, illetve az anyahalállományt. Ilyen módon a rehabilitációt is akadályozzák. A vízi rendőrség havonta százezer forintot költ benzinre, de ez a pénz csak azt teszi lehetővé, hogy a rendőrök néhány órát töltsenek a vízen.Akinek van valami köze a folyóhoz, tudja, ez a Tisza nem az a Tisza, ami a cián megjelenése előtt volt. A kémikusok, biológusok, természetvédők közül sokan Csernobillal példálóznak. Az ottani katasztrófa után is olyan események következtek be, amelyeket a szakemberek nem láthattak előre. Makrai László határozottan állítja:– Ma már biztosak vagyunk abban, hogy pusztán telepítéssel a halállomány bőségét, összetételét nem lehet visszaállítani. A ragadozó halakat érte a legnagyobb kár, mert aktívabbak, és a cianid levonulásakor közel voltak a víz felszínéhez. A cián megváltoztatta az életközösségeket, hatása hosszabb távú. Sok ritka élőlény eltűnt, helyükre közönséges fajok telepednek, és a táplálékhálózat is megváltozik.A Tisza élővilágának átrendeződésére egyszerű bizonyíték, hogy korábban a merítőhálóra nagy mennyiségben tapadtak apró rovarok, amelyek elborították a csónak alját, amikor a szerszámot beemelték. Ma ez ennél a műveletnél a régi mennyiségnek a töredékével jár. A rehabilitációnak sokféle útja lehetséges, az egyik legfontosabbat Makrai László így vázolja fel:– Az ivadékszaporításnak kiemelt színhelyei a hullámtéren található kubikgödrök. Ezekre építve meggyorsíthatjuk a halállomány növekedését. Azt szeretnénk elérni, hogy a halnevelő kubikgödröket csatornák kössék össze a folyóval, így megoldhatjuk a vízutánpótlást. A hullámtér a mi szempontunkból nem más, mint ökológiai folyosó.Gönczy János tisza–szamosi kormánybiztos az utóbbi időszakban kihasznált minden alkalmat, hogy megértesse a közvéleménnyel: különbséget kell tenni a kémiai és az ökológiai vízminőség, a tiszta és az élővíz között. A hagyományos vízminőség jó, nincsenek a folyóban méreganyagok, s nem mutatható ki a korábbinál nagyobb mennyiségű fém sem. Alkalmas a Tisza fürdőzésre, sportolásra, és fogyasztható az a kevés hal is, amelyet ott fognak ki.– De ez nem jelenti azt – mondja –, hogy a víz szennyezésének hatása nyomtalanul eltűnt. A vizsgálatok az ökológiai rendszer súlyos zavarait mutatják. A korábbi évekhez képest eltérések tapasztalhatók a növényi és állati plankton, a mikroszkopikus élőlények előfordulási gyakoriságában. Megváltozott a halállomány összetétele és térbeli elhelyezkedése. Hosszú évekre lesz szükség, hogy a korábbi ökológiai rendszer helyreálljon. A Tisza problémáinak hosszú távú megoldásához elengedhetetlenül szükséges egy nemzetközi szempontokat is figyelembe vevő, tudományos megalapozottsággal dolgozó intézmény. A tavalyi szennyezés felrázta a kutatótársadalmat, a Magyar Tudományos Akadémia is kezdeményezi egy olyan csoport megalakítását, amely az eddiginél lényegesen behatóbban foglalkozna a Tiszával. A végső megoldás mégsem ez, hanem egy nemzetközi kutatóintézet létrehozása. A helyével kapcsolatban még nincs döntés, több város szóba jöhet, de a központja Magyarország lesz.– Milyen külföldi támogatásban reménykedhet hazánk?– A hagyományos támogatási keretek, a PHARE-, ISPA-pénzek, amelyek az adott tárcákon keresztül hozzáférhetők, csak korlátozottan szolgálhatják a Tisza egészének érdekeit. A fő problémát az okozza, hogy a környezeti biztonságunkat veszélyeztető szennyező források határainkon túl találhatók. Tavaly készített felmérést az Európai Unió környezetvédelmi bizottságának nagybányai munkacsoportja. Összeírták a potenciális szennyező források listáját, és tizenhét olyan helyet jelöltek meg, amelyek Románia területén találhatók. Magyarország kezdeményezte, hogy a legsúlyosabb szennyező források biztonságossá tételére készítsenek közös nemzetközi projektet. Az Európai Unió és az Európa Tanács is szorgalmazza ezt, az érintett országok közösen fordulhatnak szakmai támogatásért. Ahhoz, hogy a közös cselekvés sikerre vezessen, az szükséges, hogy az öt érintett ország kössön egy ötoldalú Tisza-védelmi egyezményt, amely eltér a hagyományos kétoldalú megállapodásoktól.