Lenn a bányában

Vannak úgynevezett politikai „Mórickáink”, akiknek mindenről ugyanaz jut eszükbe. Lassan klasszikus viccfigurákká válnak, szereplésük a kabarészámokat idézi. Itt van például Magyar Bálint, egyike a szabad demokraták bukott pártelnökeinek és a Horn-kormányt kiszolgáló minisztereknek. Magyar tegnap sajtótájékoztatót tartott azzal a pesti zsargonból kölcsönzött munkacímmel: „A Fidesz mindent lenyúl.” Ezen – a távirati iroda ismertetőjét idézve – „az SZDSZ-es képviselő kifejtette, hogy a kormánynak mindenről ugyanaz, a lenyúlás jut az eszébe, megfogalmazása szerint az országban mindenütt zajlik a külszíni fejtés”. A lenyúlás szót később „lopássá” finomította, erkölcsi és politikai értelemben egyaránt, az autópálya-építéstől a civil szervezetek ingatlanjain és állami pénzeken át a Széchenyi-tervig megnevezve a „bűntárgyakat”.Itt máris álljunk meg! A volt kultuszminiszter a kormányt ruházza fel olyasféle képességgel, amilyennel köztudomásúan csakis személyek rendelkezhetnek, amint erre éppen ő szolgáltatja ugyanott a bizonyítékot, hiszen neki (illetve Bauer és Eörsi kollégáinak) jut mindenről ugyanaz az eszébe: a bánya. Erről, tudniillik a miniszterelnök apjának tulajdonított „bányaügyekről” fröcsögnek az említett politikusok már hetek, hónapok óta – dacára jogerős bírósági ítéleteknek és hivatalos vállalati cáfolatoknak –, hörögve, levegőért kapkodva és szó szerint fuldokolva a gyűlölettől, napirend előttől napirend utánig és nulla hírértékű „sajttájokon”.Azt kell higgyük, kóros témafogyatkozásban, vészes ötlethiányban szenvednek szegény szabad demokraták, szűk esztendővel a választás előtt. De az is egyre feltűnőbb, hogy milyen szelektíven jutnak az eszükbe bizonyos dolgok, és minő mély amnéziába süllyednek másokat illetően. Folyvást csak a „bányászkodást” űzvén már eszükbe sem jutnak szocialista elv- és kormánytársaik sztahanovista kitermelései. Például az 1,7 milliárd dollárnyi volt orosz államadósság olajozott lenyúlási akciója a koalíciós partnerminiszterek – Dunai, Pál – és a körükhöz tartozó üzletemberek – Hujber, Patkó, Máté, ifj. Dunai stb. – által. Vagy a nemzeti energiavagyon jelentős részének elkótyavetyélése Suchman privatizációs őminiszterségével 1994 és 98 között. Akkor, de azóta sem hallott senki SZDSZ-es beszólást olajgate-ről, off-shore cégekről, garantált hozammal eladott villamos erőművekről, nem hörögtek korrupcióról, összefonódásokról, magánkézbe juttatott állami pénzekről! Igaz, ők is lenyúlták az olyan maradékokat, mint a Tocsik-sikerdíjak jutalékát – Budai György– vagy a tankönyvkiadás egy zsíros falatját – Kuncze Magdolna –, van tehát éppenséggel miről hallgatniuk.Ami viszont a bányát illeti, mint valamely közmondásosan mélységes dolgot, arról a szabad demokratáknak eszükbe juthatna pártjuk jelenlegi pozíciója. S a nagyon sarkosan fogalmazó Magyar Bálintnak illene emlékeznie arra a politikailag nyilván roppant erkölcsös esetre, amikor ’94 tavaszán ő maga – mint az SZDSZ választási kampányfőnöke – egy, a szocialistákkal lehetséges koalíciót kizáró tényezőnek nevezte Horn Gyula személyét kormányfőjelöltként. Ehhez képest két év múlva még tárcát is vállalt az egykori ’56-os „hős” kormányában.Na, ez most külszíni fejtés vagy bánya?