„Lerogytunk az EU akarata előtt”

A státustörvény nem segíti elő, hogy a határon túli magyarok a szülőföldjükön boldogulhassanak – vélte a Magyar Nemzetnek adott interjújában Szanyi Tibor, az Országgyűlés integrációs bizottságának szocialista alelnöke. A politikus szerint a jelenlegi koncepcióval az a legnagyobb baj, hogy a román kormány nem szólhat bele abba, milyen célokra használják fel a magyar állam által az ottani magyaroknak szánt összegeket. A politikus saját pártjával kapcsolatban elmondta: nem örül annak, hogy az MSZP csak egykori MSZMP-sek között kereste miniszterelnök-jelöltjét.Státustörvényünk a mi kis betorzult belpolitikai életünk szörnyszülötte, agyalágyult lelkigyakorlat, összegezve: egy jó nagy baromság és öngól. Ezeket a minap ön írta egy internetes vitafórumon. Nem durva ez egy kicsit?– Elsült a kezem. Egy ilyen internetes fórum egyébként nem arra való, hogy onnan csemegézzünk. Az elmondottakat most is vállalom, ám a megfogalmazás módjánál fontosabbak a tartalmi kérdések, amelyekkel kapcsolatban komoly fenntartásaim vannak. A státustörvény kimondott célja a határon túli magyarok szülőföldön maradásának erősítése, ottani helyzetbe hozása. Figyelembe véve Orbán Viktor munkaerő-szükséglettel kapcsolatos kijelentését is, megállapíthatjuk, a státustörvény a hangoztatott cél ellenkezőjét segíti elő.– Ha valóban kedvezőtlen lenne az anyaországon kívül élőknek, mivel magyarázza, hogy több közép-európai ország is ehhez hasonló törvényeket fogadott el?– Nem mindegy, hogy ötmillió határon túliról van szó, vagy ötven-, esetleg százezerről. Komoly feszültségek alakulhatnak ki egy olyan településen, ahol a lakosság fele magyar, és ezért számos kedvezményt igénybe vehet.– Ön szerint a státustörvény helyett milyen lehetőségekkel kellene a határon túli magyarokat segíteni?– Csak az érintett kormányok egyetértésével lehet ezzel kapcsolatos döntéseket hozni. Közös projektekre van szükség, amelyekbe be kellene vonni az Európai Uniót is. A jelenlegi koncepcióval az a legnagyobb baj, hogy a román kormány nem szólhat bele abba, milyen célokra használják fel a magyar állam által az ottani magyaroknak szánt összegeket. Emlékeztetnék azokra a hivatalos román véleményekre, amelyek szerint a magyarok olyan törvényeket hoznak, amilyeneket akarnak, ám Romániában azokat nem fogják figyelembe venni.– Az MSZP-n belül milyen a fogadtatása az ön elutasító álláspontjának?– Mindannyian segíteni akarunk, és látva, hogy jelenleg enynyire futotta, a többség megszavazta a javaslatot, mi több, én is ezt tettem. Nem akartam „belerondítani” a magasztos pillanatokba. Főleg, hogy a pártom kiadott egy memorandumot, amelyből kiderül: a törvény céljaira és nem a szövegére mondtunk igent.– Az EU-csatlakozási tárgyalásokon sikerült lezárni a munkaerő és a tőke szabad áramlásával foglalkozó, valamint az adózásról szóló fejezetet. Ezzel kapcsolatban is olyan kritikus, mint a státustörvénynél, vagy elfogadja a kormány által hangoztatott álláspontot, miszerint politikai áttörés történt?– Egyetértek azzal, hogy minél előbb csatlakoznunk kell az unióhoz, méghozzá minél jobb feltételekkel. Mivel a kettő együtt nem valósulhat meg maximális eredménnyel, az előbbi elsőbbséget kell élvezzen, hiszen pozícióinkon az EU-n belül is javíthatunk. Az áttörés kifejezéssel már van némi gondom. Én éppen az ellenkezőjét mondanám: lerogytunk az EU akarata előtt. Nincs is ezzel különösebb baj, hiszen minél kevesebb könnyítést kérünk, annál jobban érvényesülhetünk az unióban. Nézzük például a földügyet. A Fidesz kezdetben azt mondta: külföldi sohasem szerezhet magyar földet. Később, az EU-tárgyalásokon a kormány tízéves halasztást kért, végül ez is lecsökkent az EU által adott hét évre. Ráadásul az aláírt megállapodásban van egy olyan passzus, amely szerint az a külföldi magánszemély, aki három évig földet bérel Magyarországon, meg is vásárolhatja azt. Ez azt jelenti, hogy a 2004-es csatlakozás másnapján már akár tömegesen vehetnek földeket külföldiek. Ezzel sincs semmi gond, én azt se bánnám, ha már most vásárolhatnának, csak versenyképessé kellene tenni a magyarokat is. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha a kormány lehetővé teszi, hogy a magyar szövetkezetek, gazdasági társaságok földet vehessenek, különben a külföldi farmerek óriási előnybe kerülnek a magyar gazdálkodókkal szemben. Érdemes belegondolni abba is, hogy kiknek ad majd az EU nagyobb mezőgazdasági támogatást, a néhány hektáron gazdálkodó magyarnak vagy a háromszáz hektárt művelő holland telepesnek. Vagyis a kormány egészen mást tett, mint amiről szónokol.– A kemény kritika megvolt. Arra azért kíváncsi vagyok, ön szerint lehetett-e volna jobb feltételekkel lezárni a már említett fejezeteket?– Feltehetőleg nem, azonban nem most és nem ellentételezés nélkül kellett volna ezt megtenni. Ám – mint már mondtam – nem mindegy, hogy milyen hazai lépések övezik mindezt.– Ön nemrég egy Nagy Sándorral folytatott beszélgetésen bírálta a szocialista frakcióvezetés munkáját. Kiknek a munkáját kritizálta és miért?– Egyes munkacsoportok teljesítménye nem túl egyenletes, s a frakcióvezető-helyettesek közötti munkamegosztást sem tartom hatékonynak. Szeretném, ha egy kicsit tökösebbek lennénk. A megszólalásainknak sokkal tematikusabbnak kellene lenniük, nem lenne szabad az aktuálpolitikának meghatároznia, hogy mivel foglalkozunk. Azt sem tartom jónak, hogy az MSZP-ben rendszerint politikai megfontolás alapján választunk tisztségviselőket és nem aszerint, ki mihez ért. Én például a tavalyi tisztújító kongresszuson azért akartam a párt alelnöke lenni, mert azt gondoltam, szüksége van az MSZP-nek egy EU-ügyekkel foglalkozó alelnökre… Azt sem teljesen értettem, hogy miért kellett a frakciónak szinte minden alkalommal az egyébként is elhúzódó miniszterelnök-jelöléssel foglalkoznia.– Mit szól ahhoz, hogy a szociáldemokratának mondott MSZP több mint tíz évvel a rendszerváltozás után is csak egykori MSZMP-sek között kereste kormányfőjelöltjét?– Hát nem örülök neki. Azt belátom, hogy a legtapasztaltabb politikusok „belelógnak” az MSZMP-érába. Ugyanakkor intenzívebb jelölőmunkára lenne szükség a párt minden szintjén, s az előbb említett szempontra is tekintettel kellene lenni. Azért, hogy ne magunkat reklámozzuk, célszerű lenne, ha az érintettek kezdeményeznék ezt – ugyanúgy, mint a nőket és a fiatalokat érintő kvóták bevezetésekor –, egy romakvótáról nem is beszélve.

---