Mellőzhető hisztéria

Kell-e nekünk mindig reagálni az alaptalan, jól ismert politikai motiváció által szült vádaskodásokra? Jót tesz-e hitelünknek, ha folyton bizonygatjuk nyilvánvaló igazunkat azoknak, akik nemcsak alantas szándékkal ágálnak, de nincsenek is azon az erkölcsi szinten, hogy bírálhassanak? Nem jobb-e az, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk, negligáljuk a hátsó szándékkal támadókat? Hisz tudjuk, igazunk megmagyarázása a legkevésbé sem érdekli őket.A szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény majdnem konszenzusos elfogadása után Bukarestből hisztérikus dührohamokról érkeznek hírek, s Pozsony is méltatlankodik. A revizionista magyarok már megint szervezkednek – ez az alapkicsengése a támadásoknak. A végtelenségig lehet egyeztetni, kompromiszumos megoldásokra törekedeni, nemzeti érzékenységekre figyelni, a román, illetve szlovák közvéleményben a politikai vezetők által tudatosan elhintett szlogen nem változik. A román lapokban olyan írások tucatjai látnak napvilágot a státustörvényről, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Egy tegnapi bukaresti napilap „hiteles információja” szerint például, a státustörvény alapján a magyar állam nyugdíjat biztosít a határon túliaknak. Esti televíziós vitaműsorokban a néhány nappal ezelőtt önmagát szociáldemokratának átkeresztelő román kormánypárt prominens vezetője lazán fasisztázik a státustörvény kapcsán. A magyargyalázó politikus nem más, mint Adrian Paunescu, Ceausescu egykori udvari költője. Ő az, aki erkölcsi magasságokból ítéleteket osztogat. Nincs határa a gusztustalanságnak. Bár a szlovák reagálások visszafogottabbak, Meciar nacionalista retorikája ismét reneszánszát éli, s a majdani szavazatok érdekében a kormányerők is kénytelenek „felemelkedni” az ő szintjére. Duray Miklós úgy fogalmazott, szlovák részről „nem igazán értik, vagy nem akarják érteni a státustörvény nyomán kialakult helyzetet, de nehéz megállapítani, vajon az akarat vagy az ismeretek hiánya ragadtatja őket a meghökkentő véleményekre.”A fentiek ismeretében érdemes-e leírni százötvenharmadszor is, hogy a státustörvény nem ütközik semmilyen európai uniós jogszabályba, a két szomszédos államból érkező bírálatok pedig finoman szólva jogtalanok? A történet természetesen régen nem az érvekről szól, és ezt nagyon jól tudják Budapesten, Bukarestben, Pozsonyban egyaránt.S ha mi, újságírók meg is tehetnénk (de sajnos nem tesszük meg), hogy válaszra se méltassuk a provokatív támadásokat, a diplomácia kénytelen valahogyan reagálni. A magyar diplomáciára pedig e tekintetben nem lehet panasz. Martonyi János külügyminiszter a státustörvény elfogadása után ugyanolyan higgadtan és kimérten ismételte meg érveit, mintha először tenné. Nincs visszaszólás, sértődöttség vagy fenyegetés.A határon túliakra vonatkozó jogszabály megszületése történelmi jelentőségű, annál is inkább, mivel több mint kilencvenszázalékos parlamenti támogatás áll mögötte. A határon túliak mostantól a státustörvény végrehajtására várnak. Ehhez pedig további összefogásra, együttműködésre van szükség. Az ilyesfajta ellendrukkerek pedig szóra sem érdemesek.