Nincs tökéletes energiaforrás

Az áprilisban készült felmérések szerint az amerikai lakosság egyre kedvezőbben ítéli meg az atomerőműveket a kaliforniai energiaválság után. A Field Institute közvélemény-kutatása szerint a kaliforniai lakosság 59 százaléka támogatja és 36 százaléka ellenzi az új nukleáris erőművek építését. 1984-ben még 61 százalékos volt az ellenzők aránya. Az amerikai Atomenergia Intézet (NEI) felmérése szerint, az atomerőművek elfogadottsága országszerte 66 százalékos, szemben a tavaly októberi 42 százalékkal. A NEI alelnökét, Robert Willis Bishopot – aki felszólalt a nemrég Budapesten tartott nukleáris jogi kongresszuson – a közvélemény megváltozásának hátteréről, az atomenergia előnyeiről és hátrányairól kérdeztük.Az atomenergia előnyének tartják, hogy nem jár légszennyezéssel, és költséghatékony, a hátrányok között viszont a működési biztonságot vagy a keletkező sugárzó hulladékot említik. Ha a működési biztonságot vesszük először figyelembe, egy közép-európainak a csernobili baleset jut eszébe, és felvetődik, hogy azóta biztonságosabbá váltak-e az atomerőművek?– Először is meg kell jegyeznem, hogy az atomenergia nem misztikus dolog. Sokféle üzem működik nagynyomású és nagy hőmérsékletű berendezésekkel – például egy olajfinomító. Az atomerőművek esetén ezekhez adódik a radioaktivitás körülménye. Az elmúlt évtizedekben sokat tanultunk az atomenergiával kapcsolatban. Elvesztettünk 1963-ban egy tengeralattjárót, ami arra késztetett minket, hogy visszatekintsünk, és újragondoljuk, hogyan tervezzük és működtetjük ezeket a hajókat. A Three Mile Island-i baleset is arra szolgáltatott jó okot, hogy áttekintsük, miként tervezzük a folyamatokat, és hogyan képezzük a szakembereket. Nehéz, de tanulságos lecke volt, és szerintem nem kérdéses, hogy Three Mile Island után az erőművek sokkal biztonságosabbak, mint azelőtt. Azt hiszem hasonló történt Európában, a korábbi Szovjetunió reaktorai esetében. A csernobili baleset után is sok figyelmet szenteltek a tervezés és az alkalmazottak képzésének megváltoztatására, úgyhogy ezek az erőművek most már sokkal biztonságosabbak. A paksi erőmű jó példa erre: a világ élvonalába tartozik a biztonság, az üzemeltetés, a megbízhatóság és a költségek terén. Ilyen alapok nélkül nem lehetnénk a tanúi annak, hogy az atomenergia elfogadottsága növekszik. Mostanra ugyanis 103 amerikai erőmű 2300 reaktorévnyi működési tapasztalata áll a hátunk mögött.– Hátrányként említik a reaktorok által termelt radioaktív hulladék kezelésének problémáját is. Különösen a plutóniumalapú MOX-üzemanyag felhasználását kritizálják a zöldszervezetek, mert szerintük ezzel csak növekszik az atomfegyverek előállításához használható plutónium mennyisége.– A miénk az egyetlen iparág, amelyik pontosan tudja, hol van a tőle származó hulladék, és képes volt azt úgy elkülöníteni, hogy megakadályozza a természetre gyakorolt káros hatásokat. Ha a mennyiséget tekintjük, az USA reaktorai által termelt összes sugárzó hulladék elhelyezhető lenne egy futballstadionban. Közel hétmilliárd dollárt költöttünk arra, hogy felmérjünk egy a Nevada-sivatag közepén található telephelyet. A tudományos és műszaki vizsgálatok eddig azt mutatják, megfelelő helyről van szó. A telepet úgy tervezték meg – és ezt azt hiszem, egyetlen hozzáértő tudós sem vitathatja – hogy az itt tárolt hulladék úgy ezer évig nem „szivároghat”. Kérdéses persze, hogy mi történik 4-5 ezer év múlva. Ez a hely viszont évmilliók óta geológiailag sértetlen, és a hulladék mindig visszavonható innét. Ha a tudósok mondjuk ezer év múlva úgy döntenek, hogy – akár áthelyezés, akár újrafeldolgozás céljából – el kell szállítani a hulladékot, nyugodtan kiemelhetik azt. Az újrafeldolgozással kapcsolatban: ennek előnye, hogy a keletkezett hulladék jobban össze van keverve. A MOX-üzemanyag felhasználásával ugyan több plutóniumot kapunk, mint az eredeti mennyiség, de a végtermék erősen sugárzó – ellentétben a tiszta plutóniummal, amelyet nyugodtan meg is érinthetünk. Rendkívül körülményes dolog ebből a sugárzó anyagból atomfegyvert gyártani.– Szakértők szerint az elektromos energia előállítási költségei az atomerőművek esetében a legalacsonyabbak – összehasonlítva olyan enrgiaforrásokkal, mint a szén, az olaj vagy a földgáz. Akkor is alacsonyak ezek a költségek, ha a biztonsági és hulladékkezelési költségeket is beleszámoljuk?– Igen. Ha az amerikai adatokat tekintjük, láthatjuk, hogy az atomreaktorok üzemeltetési költsége drámaian csökkent, és most már alacsonyabb, mint a szén esetében. Az az ár, amely mellett még érdemes értékesítésre „előállítani” egy kilowattóra elektromosságot, az atomerőműveknél 1,83 cent. Ugyanez a költség a széntüzelésű erőműnél két dollár fölött van. A járulékos költségek hozzáadásával – átvitel, karbantartás stb. – 0,3-0,4 centtel többet kapunk, de hasonló költségeket a többi energiaforráshoz is hozzá kell adni. Azt is fontos megemlíteni, hogy a többi energiaforrás ára ingadozik. A gáz ára például tulajdonképpen megduplázódott két év alatt.– Az urán nincs kitéve ilyen áringadozásoknak?– Szerintünk az urán ára stabil marad, mivel világszerte hatalmas többlet(készlet) áll rendelkezésre.– Nem merül fel a nem demokratikus uránszállító országoktól való függés?– A világ atomiparának legnagyobb ellátói Kanada, Ausztrália és Oroszország. Egy másik forrás az az atomfegyverekben lévő plutónium, amelyet üzemanyaggá alakítanak át, a szovjet utódálla-mokkal kötött megállapodás alapján. Még ha emelkednének is az árak, ez az újrahasznosítást tenné gazdaságosabbá – akár plutóniumról, akár uránról beszélünk (az alapvető folyamatok hasonlóak, műszakilag mindkettő megoldható). És újrafelhasználás most is folyik. Ez tehát megint az üzemanyag árának emelkedésétől véd.– Mennyire lesz fontos az ön várakozása szerint az atomenergia a jövőben?– Az Egyesült Államokban az atomenergia szolgáltatja az elektromosság körülbelül 20 százalékát, míg az újrahasznosítható források aránya 2 százalék. Fent kell tartanunk a nem légszennyező energiatermelés mai szintjét, ezért a vízi erőművek által termelt elektromos energia látható csökkenése miatt jelentős növekedést várunk az atomreaktorok számában. A környezetbarát energiatermelés arányának fenntartása 50 ezer megawatt új kapacitás építését igényli a következő húsz évben. Ez évente átlagosan két és fél új reaktor építését jelenti. A hatvanas és a hetvenes évek óta nem láttunk ekkora igényt az energia-kínálat növelésére. A világgazdaság olajembargó utáni visszaesése drámai módon visszafogta az energiafogyasztást – ezért növelhettük ilyen kis mértékben a kapacitást. De most már nincs többletenergia, amint azt a kaliforniai helyzet kiválóan bizonyítja. De ez nem csak Kaliforniára vonatkozik. Az átviteli korlátok és a kapacitások földrajzi elhelyezkedése miatt annak is megvolt a veszélye, hogy az Államok más részén is áramszünetek lesznek a nyáron. A közvélemény figyelme az energiakérdés iránt nagymértékben megnőtt. Tavaly a „honnét jön az elektromosság?” kérdésre, a legtöbben azt válaszolták „a falból”. Mikor arra kérdeztek rá, hogy hol termelik az elektromos energiát, a leggyakoribb válasz az volt, hogy 50 százalékát széntüzelésű erőművekben, 50 százalékát pedig napenergia-telepeken állítják elő. Nos, a szén arányát legalább pontosan becsülték (51 százalék a hivatalos adatok szerint), a napenergiával működő erőművek azonban kevesebb mint 2 százalékát nyújtják az amerikai energia-termelésnek. És, az igazat megvallva, szerintem – bár lesznek olyan helyek, ahol használni fogják a napenergiát –, de a naperőművek által igényelt hatalmas terület miatt ez nem lesz széles körű. Több száz hektárra van ugyanis szükség ezer megawatt teljesítmény eléréséhez. A válaszok mutatják, hogy a közvélemény tavaly nem tudott túl sokat a problémáról. De, amint az új felmérés mutatja, a kaliforniai energiaválság erősen megváltoztatta az emberek godolkodását.– Említette nekem, hogy a hatvanas években katonaként atomfegyvereket kezelt. Került olyan helyzetbe, amikor közel volt ahhoz, hogy használja a nukleáris energiának ezt a kevésbé környezetbarát formáját?– Igen, rendkívül ijesztő eset volt, minden pillanatára emlékszem. 1968-ban történt egy atomtengeralattjáróban, ahol szolgáltam. A víz alatt is állandó kapcsolatot kellett fenntartanunk, de csak fogadni tudtuk az üzeneteket. És az érkező hírek mind rosszak voltak: nagy a feszültség Közel-Keleten, zavargások az USA-ban, politikai nyugtalanság világszerte. Tudtuk, hogy kettő-tíz nap múlva gyakorlatot tartunk, de nem tudtuk pontosan, mikor. Előtte egy üzenetnek kellett érkeznie, de addig nem derül ki, hogy éles parancsról, vagy gyakorlatról van szó, amíg a négy felhatalmazott ember nem dekódolja azt (egy ilyen üzenet visszafejtéséhez négy emberre van szükség). Íratlan szabály volt, hogy gyakorlat soha sincsen vasárnap reggel. De mégis kaptunk egy kódolt parancsot vasárnap hajnali 3-kor – amikor én kezeltem az atomfegyverek tűzirányító rendszerét. Természetesen az irányítóhelységben mindenki a kapitányt figyelte, melyik kulcsot veszi le a feje fölüli dobozból: a fekete gyakorlókulcsot, vagy a vörös éleset. Amikor (a dekódolás után) láttuk, hogy a kezében a fekete kulcs van, az egész hajó fellélegzett. De a tengeralattjárón töltött éveim alatt igazából az volt a legélesebb helyzet, amikor majdnem összeütköztünk egy bálnával. Ez az időszak nagyon érdekes volt: hat éven keresztül az időm nagy részét a hajó működő reaktorának 36 méteres körzetében töltöttem. Bár egészséges tisztelet élt bennem a reaktor iránt, nem éreztem félelmet, mert tudtam, hogyan működik. Azt hiszem most ez a probléma: az emberek félnek azoktól a dolgoktól, amelyeket nem ismernek. Megpróbáljuk elérni (és erre láthatóan mindig van esély), hogy az emberek jobban megértsék, mi az atomenergia. Így aztán el tudják választani a valóságot a fikciótól, és meghozhatják a saját, átgondolt döntésüket, amely nem félelmen, hanem ismereteken alapul.– Mennyire tartja biztonságosnak a közép-európai atomreaktorokat?– Mielőtt a konferenciára jöttem, sok információt gyűjtöttem a régió atomerőműveiről. Véleményem szerint nem kérdéses, hogy ezek az üzemek bizonyították biztonságosságukat. Természetesen ezek a reaktorok bizonyos tekintetben különböznek azoktól, amelyeket mi az Egyesült Államokban használunk, de az eltérés nem drámai. Számos fejlesztést hajtottak és hajtanak végre a nyomott- vizes rendszeren, amely itt (Közép-Európában) használatos. Ez a rendszer a világon a legjobbak között van. Úgy vélem, az itteniek bebizonyították alkalmasságukat és felkészültségüket. Szerintem nem kérdéses, hogy az atomenergia nem fog Magyarországon problémát okozni.Robert Willis Bishop az Amerikai Haditengerészeti Akadémián végzett, és hat évet atom-tengeralattjárókon szolgált. Ezután egy nukleáris gőzfejlesztő rendszereket forgalmazó cégnél dolgozott mérnökként, majd különböző állami szintű atomenergia-politikai pozíciókat töltött be. Jogi diplomáját 1976-ban szerezte meg. Szakértőként egy nagy áramszolgáltató vállalat atomreaktorainak jogi ügyeit intézte. Jelenleg az atomenergia-ipar technikai és szabályozási kérdésekkel foglalkozó szövetségének, a washingtoni székhelyű Atomenergia Intézetnek (NEI) az alelnöke.Az atomreaktorban a szabályozott láncreakció fenntartásához moderátoranyagra van szükség, emellett a keletkező hő elvezetéséhez hűtőközeg is szükséges. A hűtőközeg és a moderátor anyaga egyaránt víz a könnyűvizes reaktoroknál, amelyek között nyomottvizes és forralóvizes reaktorokat különböztetnek meg. A paksi erőmű is nyomottvizes reaktorokkal működik, amelyeknek a lényege, hogy a reaktorból kijövő víz – amelyet a magas nyomás fenntartásával nem hagynak felforrni – a hőt másik, teljesen elkülönített körben keringő víznek adja át, amely aztán meghajtja a turbinát. A második kör beiktatása növeli a biztonságot. Grafitmoderátorú, könnyűvízhűtéses RBMK-reaktorok már csak néhány szovjet utódállamban működnek. E típusnál, amelyhez a csernobili erőmű is tartozik, problémát jelent, hogy nehézkes a szabályozás, és nem megfelelő felügyelet mellett ez az erőmű balesetveszélyesebb. Kanadában terjedtek el a CANDU-reaktorok, amelyek hűtőközege és moderátora nehézvíz. Számos újgenerációs reaktortervet is kidolgoztak, amelyek tervezésénél a biztonság növelése a cél. A témáról bővebben a Paksi Atomerőmű Rt. (www.atomeromu.hu), illetve a NEI (www.nei.org) honlapján lehet olvasni.