Osztrák bővítési lakmusz

Amíg én vagyok a kancellár, addig Ausztriában nem lesz népszavazás az unió bővítéséről! – jelentette ki határozottan Wolfgang Schüssel a göteborgi EU-csúcson, félreérthetetlen üzenetet küldve ezzel koalíciós partnerének. Odahaza ugyanis a Szabadságpárt hetek óta amellett kardoskodik, hogy az újonnan jövők csatlakozásáról kérjék ki az osztrák lakosság véleményét is.Dúl tehát a nyilatkozatháború népszavazásügyben, a pro és kontra érvek rendszerint néppárti (ÖVP) és szabadságpárti (FPÖ) körökből röppennek fel. A népszavazás támogatói a többi közt azzal érvelnek, hogy az unió bővítéséhez a lakosság támogatását is meg kell nyerni. Susanne Riess-Passer alkancellár egy lapinterjúban pedig kifejtette, a népszavazás kellő nyomást gyakorolhat a kormányokra, hogy megfelelően készítsék elő a bővítést. Az ÖVP azonban hallani sem akar a népszavazásról. Benita Ferrrero-Waldner külügyminiszter elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes országok sorsáról más államok döntsenek. Tegyük fel azonban (tisztán elméleti alapon!), hogy Ausztriában mégis népszavazást rendeznek a bővítésről. Két változat lehetséges. Az egyik, hogy minden aspiránsról külön-külön döntenek az osztrák polgárok, iksszel jelölve a favorizált, üres rubrikával „büntetve” a nem szeretem-országokat. Budapest ebben az esetben minden bizonnyal megkapná a maga kis keresztjét, hiszen a közvélemény-kutatások szerint a jelöltek közül az osztrákok a magyarokat látnák a legszívesebben az unióban. Szlovénia és Csehország rubrikája azonban – bármennyire is felkészültek ezek az országok – valószínűleg üresen maradna. Habár a néppárt kategorikusan elzárkózik attól, hogy az adott országok és az Ausztria között feszülő vitás ügyeket összekapcsolja ugyanezen államok uniós csatlakozásával, a Szabadságpárt ezzel ellentétes véleményen van. Mi több, az FPÖ felső-ausztriai szervezete Temelín miatt (egy újabb) népszavazást kezdeményezne.A népszavazás másik változata, ha az összes jelöltről egyszerre szavaznának a megkérdezettek, egy kalap alá véve ezzel az éllovas Magyarországot és Ciprust a sereghajtó Bulgáriával és Romániával. A levegőben van mindenesetre a kérdés, mi történik, ha a szavazók többsége netán nemmel voksol? Habár az osztrák népszavazásnak nem lenne a parlamentre nézve kötelező hatálya, az ír referendum szomorú eredménye után jelzésértékű lenne. Lakmusz, ha úgy tetszik.Igaz, a nizzai szerződés írországi elutasítása nem a bővítésnek szólt, mégis rávilágított az unió egy mindinkább égető problémájára. Nevezetesen, hogy a lakosság vajmi keveset tud az EU-ról. Működését bonyolultnak és átláthatatlannak találja, az uniós terminus technicust pedig egész egyszerűen nem érti. A tagjelölt országok lakói pedig talán még kevésbé. Mindezek ellenére a lakosságot természetesen be kell vonni az uniós ügyekbe, ám nem biztos, hogy ennek a legjobb módja, ha a tagok népszavazást rendeznek a jelöltekről. Üdvösebb lenne, ha a polgárok még az előkészítés, a véleményalkotás folyamatában aktivizálnák magukat – mind az Európai Unió, mind pedig az odaigyekvők államaiban.