Sáfrány a kémcsőben

A rákkutatás kezdetei Szegeden a harmincas évekig nyúlnak vissza. Amikor a trianoni békekötés után a kolozsvári egyetem átköltözött a Tisza partjára, Klebelsberg Kunó Oxfordból hívta haza Szent-Györgyi Albertet. Kortársai, tanítványai mesélték, Szent-Györgyit már Szegeden foglalkoztatta a rosszindulatú daganatok keletkezése, levelezett a kor egyik legnagyobb rákkutatójával, a német Krepsszel, akinek svájci emigrációját is segítette. Teljes erővel az USA-ba költözése után állt rá Szent-Györgyi a rákkutatásra, és ebben érzelmi szempontok is közrejátszottak, hiszen lánya és második felesége rákban halt meg. Amerikai vizsgálatai teljes dokumentációját, jegyzőkönyveit negyedik felesége a szegedi orvostudományi egyetemnek ajándékozta, így a fiatal szegedi tudósok rendelkezésére áll a rendkívül értékes anyag.Szent-Györgyi barátja, Ivanovics György professzor a hetvenes évek elején indította el a szegedi orvosegyetem mikrobiológiai intézetében azt a programot, amely kifejezetten a daganatképződés okaival foglalkozott. Különböző szövetkultúrákat készített, de főleg az emlőrákban kereste az elektronmikroszkóppal kimutatható vírusokat. Olyan kísérleteket végeztek egereken, amelyeken lemérhető volt, hogy a rákkal beoltott állatokra milyen sors vár. Azt is tanulmányozták, mely természetes anyagok, főleg növényi kivonatok teszik ellenállóbbá az egereket a daganatsejtekkel szemben. Kimutatták, a sáfránnyal kezelt állatok kisebb arányban betegednek meg. A hetvenes évek kísérletezéseinek egyik számottevő eredménye az volt, hogy bebizonyosodott a szegedi tudósok előtt, ami napjainkban már egyértelmű: a rák keletkezésében fontos szerep jut a környezetszennyezésnek.Ivanovics halála után tanítványai különböző szegedi intézetekben szétszóródva folytatták a kísérleteket, és más irányban is kezdtek vizsgálódni. Azokon a klinikákon, ahol daganatos betegeket gyógyítanak, végeznek kutatásokat is, amelyek főleg a kezelések tökéletesítését célozzák. Ám az utóbbi években a közvélemény figyelme az orvos-mikrobiológiai intézetre, Molnár József professzorra és csapatára irányult, akiknek publikációi már-már szenzációszámba mentek. Különösen akkor vált ismertté a nevük, amikor tavaly Németországban szabadalmaztatták felfedezésüket. Egybehangzó a szakma véleménye: Molnárék produkciója új fejezetet nyithat a rák gyógyításában, de csak akkor, ha alapkutatásuk az élő szervezetekben, tehát állaton és emberen is ugyanolyan eredménnyel zárul, mint a kémcsőben.Molnár egyike az Ivanovics iskolájából startolt, Szegeden dolgozó hét professzornak, de ő azzal is büszkélkedhet, hogy abban a kutatólaboratóriumban munkálkodik, amely a harmincas években a Szent-Györgyi Alberté volt.Molnár József már gyakorló orvosként a hetvenes évek elején kapcsolódott be a laboratóriumi vizsgálódásokba, de érdeklődését erősítette az a körülmény, hogy keresete kiegészítésére körzeti orvosi ügyeletet vállalt, és naponta szembesült a rákosok szenvedéseivel. A rákos sejtek gyógyszerrel szembeni ellenállását kémcsőben kezdte vizsgálni, és programot dolgozott ki tudóstársaival együtt a rezisztencia legyűrésére. Molnár elmélete szerint a sejtek kipumpálják a gyógyszert, és a hatékony citosztatikumok ezért nem fejtik ki áldásos tevékenységüket. Több mint tízéves megfeszített munka eredményeként fedezték fel azokat a vegyületeket, amelyekkel letörik a rákos sejt gyógyszert kipumpáló mechanizmusát. Ezt az eljárást szabadalmaztatták tavaly Berlinben. Azért ott, mert a nagyszabású kísérletsorozatnak részese a Humboldt Egyetem docense, Varga András is, és német tőkésektől ő teremtette elő azt a pénzt, amelynek árán a találmányt az egész világra érvényesen levédték. Molnár József csak annyit árul el a találmány titkaiból, hogy a kémcsőkísérletekben nagyon hasznosnak bizonyult egyebek mellett a paprika, a hagyma és a sáfrány.A felfedezés elismeréseképp Molnár professzort kinevezték az Európai Unió egyik rákkutatási csoportjának vezetőjévé, és az elnöki cím most már arra is feljogosítja, hogy témakörében összehangolja a vizsgálódásokat. Azt a szert, amelyet felfedeztek, rövidesen kipróbálják az Országos Onkológiai Intézetben egereken.Amikor a szabadalomról hallott a közvélemény, sok beteg hozzátartozója megkereste a szegedi professzort, és könyörgött, adjon a gyógyszerből. Egyelőre nincs gyógyszer! Ám feltettem a kérdést a feltalálónak: ha olyan helyzetbe kerülne, hogy a saját életét kellene megmenteni, beadná-e magának a szert? Molnár József azt mondta, mivel teljesen ismeretlen előtte a felfedezett vegyület toxikus hatása, nem venné be, nem alkalmazná magán. Molnár prognózisa szerint az egérkísérletekhez egy-másfél év szükséges, ezután következhetnek a klinikai próbák. Amíg felfedezéséből gyógyszer lehet, eltelik hat-tíz év is. Ha minden szempontból beválik a szer, akkor nemcsak a rákosoknál, hanem más betegségeknél is alkalmazható.Az elmúlt hetekben Athénban tartottak kongresszust a világ legjobb kutatói, és ott többen is hangoztatták, hogy Molnárék munkásságától áttörést várnak a medicinában. Ma már a szegedieket tizenkét európai, két amerikai meg egy japán és ausztrál kutatóintézet is segíti. Megkezdődtek a tárgyalások egy amerikai befektető céggel, amely nagy összeggel járul hozzá ahhoz, hogy a találmányból mihamarabb gyógyszer legyen. Molnár professzor úgy nyilatkozott, ő már nem kezd új útkeresésbe, a találmányt tökéletesíteni szeretné, ami azt jelenti, hogy újabb anyagokat próbálnak majd ki a sejtellenállás leküzdésére.