Tengeri medvék a tavon

Magyarországon egyre népszerűbb a vitorlássport, ám a mennyiségi növekedés nem járt minőségi változással: ma még csak szép álomnak s nem reális tervnek tűnik, hogy az olimpián ebben a sportágban is eljátsszák a magyar himnuszt.Weöres László, a Magyar Vitorlásszövetség főtitkára szerint versenyzőink ugyan nagyon tehetségesek, de objektív okok miatt nem vehetik fel a versenyt a tengeri országok legjobb vitorlázóival. A rendszerváltás ebben a sportágban is változást idézett elő.– Az olimpiai hajóosztályokkal foglalkozó klubok többsége elvesztette anyagi bázisát, s ezért néhány nagy egyesület is megszüntette szakosztályát. Ezzel párhuzamosan viszont a kilencvenes évek közepétől a túraversenyzők létszáma fokozatosan nőtt, és az utánpótlás is kiszélesedett. Jelenleg a szövetségnek nyolcvanöt egyesület a tagja, és ezernyolcszáz igazolt versenyzőnk van. Tehát a magyar vitorlássport jelenleg széles alappal rendelkezik, anyagi okok miatt viszont csekély a csúcs közeli, nemzetközi szintű versenyzői létszám – magyarázta Weöres László.Ezzel a kis élmezőnnyel kellene meghódítani a világot. A tavalyi olimpián öt hajóosztályban indult magyar egység Sydneyben. A legjobb helyezést Hajdu Balázs érte el, aki a finn dingi hajóosztályban a tizenötödik helyen végzett, Eszes Tamás (laser) a tizennyolcadik, Goszleth Marcell, Szörényi Ádám (470-es) huszonkilencedik, a szörföző Gádorfalvi Áron huszonnegyedik, Gádorfalvi Luca huszonötödik lett.A hazai szakemberek és versenyzők a pénz és a tenger hiányával magyarázzák a közepes bizonyítványt, amiben sok igazság van. Míg egy tenger közelében lakó vitorlázó a tanulás s a munka mellett naponta kétszer edzhet, addig versenyzőinknek ezért télen külföldre kell utazniuk. A külföldi edzőtáborozások pedig nagyon költségesek.– Szövetségünk költségvetése nagyon szerény, tízmillió forint – magyarázta a főtitkár. – A versenyeket a nevezési díjakból és a névadó szponzorok támogatásaiból rendezzük meg. Az utánpótlás támogatására és az élsportra az idén mindössze öt-hat millió forint jut. Ebből kellene fedezni a válogatottak felkészülését és versenyeztetését. Csak a nyolc A válogatott kerettagnak tudjuk biztosítani azt, hogy részt vegyenek az európai nemzetközi versenyeken és a kontinensbajnokságokon. A B kerettagoknak csupán a nemzetközi versenyekre való utazásban tudunk segíteni, viszont ha jól szerepelnek, akkor eredményeik után költségtérítést kaphatnak.Persze az „eredményesség = tenger” elméletnek ellentmond, hogy a szomszédos Ausztriában sem jobbak a feltételek, az osztrákok a tavalyi olimpián mégis két aranyérmet nyertek.– Az osztrákok remek olimpiai szereplése egyáltalán nem cáfolja ezt az összefüggést, mert tudomásom szerint az olimpián jól szerepelt versenyzőik jelentős anyagi segítséggel külföldön készültek fel a nyári játékokra, s ez meg is látszott a teljesítményükön. Ilyen kiemelt támogatásra nálunk még nincs lehetőség – hangsúlyozza Weöres László.Ennek ellenére mindig akadnak olyan fanatikus versenyzők, akik anyagi áldozatot is hoznak azért, hogy megpróbáljanak a nemzetközi élmezőnybe kerülni.A legeredményesebb magyar versenyző, Hajdu Balázs görög kapcsolatának is köszönheti, hogy az olimpián az első húsz közé került. Az MTK vitorlázója megismerkedett a világbajnoki bronzérmes görög Emilios Papatanasiuval, akinek barátja lett, s így az elmúlt két évben kétszáz napig készülhetett a görög tengeren. Hajdu az idén fejezi be a jogi egyetemet, ezért ebben az idényben csak nagyhajós versenyeken indul, jövőre viszont újra elkezdi a küzdelmet az olimpiai szereplésért.– Ha semmi nem jön közbe, akkor jobb eséllyel készülhetek Athénra – mondta a válogatott versenyző. – A Világkupa-versenyeket és a világbajnokságot is tengeren rendezik, amelyekre görög barátomnál jól felkészülhetek. Lassan már jobban ismerem a görög tengert, mint a Balatont, ezért számomra nem lesz ismeretlen az athéni olimpiai pálya sem. Anyagilag nem vehetjük fel a versenyt a világ legjobbjaival, a legkorszerűbb felszerelések is nagyon drágák, szerencsére azonban ebben a sportágban is sokat számít a tehetség, a tudás, ezért nem reménytelen a helyzetünk.A válogatottak a közeljövőben az Európa-bajnokságokon mérhetik le tudásukat, 2002-től viszont a világbajnokságokon már a 2004-es olimpiai részvételért küzdhetnek. A szakvezetés célja, hogy vitorlázóink öt hajóosztályban harcolják ki az indulást az athéni olimpián.A vitorlázók körében is élénk visszhangot váltott ki Orbán Viktor miniszterelnök bejelentése, amely szerint Budapest megpályázza a 2012-es nyári játékok rendezését.– A vitorlázás talán az egyetlen olyan sportág – mondta Weöres László –, amelyben már most alkalmasak vagyunk olimpiai versenyek rendezésére a Balatonon. Az olimpián ugyanis négyszáz versenyző indulhat, s a rendezőknek öt pályát kell biztosítaniuk. A tavalyi balatoni 470-es világbajnokságon hetven ország háromszázhatvan versenyzője vett részt, tehát egy olimpiai verseny rendezése sem jelenthet számunkra megoldhatatlan feladatot. Természetesen a kikötőket, a létesítményeket fejleszteni kellene, de ez amúgy is szükséges beruházás.A vitorlázás drága mulatság, mégis egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy hódoljanak ennek a csodálatos sportágnak. Tuss Miklós, a túraversenyhajó-szakág vezetője szerint hazánkban tízezren vitorláznak körülbelül kétezer-ötszáz hajóval. A túravitorlázók közül egyre többen rendszeresen indulnak versenyeken is, a legnépszerűbb viadalon, a Kék Szalagon több mint kétszázan szoktak rajtolni. A túravitorlázók versenyein a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a piacon hatalmas a választék, ezért nagyon sokféle hajóval lehet indulni, s így nem egységesek a feltételek.– A vitorlázás költséges sportág – magyarázta Tuss Miklós, megemlítve, hogy van olyan hajó is a Balatonon, amely harmincmillió forintba került, sőt olyan is, amelyet hetvenmillióért újítottak fel. Ám hozzáteszi: – Nem csupán a gazdagok sportja. Ismerek olyan megszállott vitorlázót is, aki kétszázezer forintért vásárolt magának egy régi fahajót, saját kezűleg újította fel, s azzal vitorlázik.