Tisztelt Szerkesztőség!

Hadifogolylista a netenA Szovjetunióba hurcolt magyar foglyok egyharmada valószínűleg sohasem volt katonaA Magyar Nemzet 2001. június 22-i, pénteki száma adta hírül, hogy 58 781, a szovjet fogságban elhunyt magyar hadifogoly adatai váltak hozzáférhetővé az interneten. A tudósításból megtudjuk, hogy az orosz fél által átadott listán szereplő nevek közül 26 517 személy a Magyar Honvédség egykori nyilvántartásaiban is megtalálható.Bár a cikk nem említi, a közölt internetes cím a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárának honlapjához vezet. Az intézmény munkatársai által összeállított honlap többek között elmondja, hogy a Szovjetunióba került 700 ezer hadifogoly közül összesen csaknem 300 ezren hunytak el. Az interneten is hozzáférhető adatsor tehát az elhunytak számának csak töredékét tartalmazza. A lista közreadása így is óriási fegyvertény, és ezért a hozzátartozók részéről köszönet, a kutatók részéről pedig elismerés illeti az irattár vezetőjét, Bús Istvánt és munkatársait.A most már az interneten is elérhető – tényleg elérhető – lista elnevezése azonban félrevezető. A Magyar Nemzet és a többi lap tudósításában, valamint a honlapon is következetesen „hadifogolylistáról” olvashattunk, mintha szovjet fogságba csak katonák kerültek volna. Hogy ez nem így volt, az a közreadott adatbázisból is bárki számára kiderül. Az adatokat vizsgálva kitűnik, hogy a csak az egykori szovjet nyilvántartásban szereplő személyek kartonján a „rang” és az „egység” szinte mindig kitöltetlen. Tehát a honlapon szereplő 58 ezer személynek mintegy fele nem volt katona. Tanulságos a hadifoglyok korösszetétele is. Öt személy 15 éves korában esett fogságba. Amikor a 16 éves „hadifoglyok” számára voltam kíváncsi, akkor a képernyőn a következő felírás jelent meg: „Pontosítsa a keresési feltételeket, mert túl sok a találat.” Tizenhét, 65-nél idősebb foglyot találtam a szovjet nyilvántartásban. Közülük egy személy, Luvasz (Lovas) Márton 72 éves korában lett „hadifogoly”. Köztudomású, hogy a szovjet csapatok nőket is elhurcoltak. Szúrópróbaszerűen Annát ütöttem a „hadifogoly keresztneve” rubrikába. A kitűnően működő keresőprogram 51 nevet hozott a képernyőre. Ez nem a teljes létszám, mert a program ismét arra buzdított, hogy pontosítsam a keresést, mert túl sok a találat. A szovjet hatóságok nagy hangsúlyt fektettek a nyilvántartásra. A moszkvai központi archívumban végzett kutatásaim során több létszámadatot is tartalmazó dokumentumot láttam. Ezek szerint a szovjet táborokban 541 530 magyar foglyot tartottak nyilván. A honlapon szereplő 700 ezres adat azonban nem alaptalan, mert a szovjetek csak a gyűjtő- és átmenő táborokat, valamint a hoszszú kiszállást túlélő foglyokat vették nyilvántartásba. A munkatáborok a hírhedt gulagtól függetlenül 1939-ben felállított Hadifogoly és Internáló Táborok Főhatóságához tartoztak, és ez önmagában is bizonyítja, hogy a foglyok között jelentős számban voltak civilek. Vannak azonban közvetlen adatok is. A hozzátartozók által 1945 és 1947 között a magyar Külügyminisztérium hadifogolyosztályára küldött kérelmek, illetve települések által készített nyilvántartások alapján Domokos József nyugdíjas alezredes 94 788 civil elhurcoltat írt össze. Ez a szám nem tartalmazza a Kárpátaljáról 1944 novemberében a „kollektív felelősség” alapján elhurcolt mintegy 25 ezer, valamint a háború alatt ugyancsak Magyarországhoz tartozó dél-szlovákiai területsávból elvitt mintegy tízezer magyart. Nem tartalmazza a fenti adat a külön utasítás alapján elhurcolt népi németeket sem, akiknek száma 35 ezerre tehető. A „hadifogoly” keresőprogram által megtalált „Annák” jórészt közülük kerültek ki. Mindezek alapján a magyar foglyok harmada feltételezhetően sohasem volt katona. Nemcsak a tényeknek nem felel meg, hanem az ő emléküket is sérti, ha a sorsukat a hadifogsággal azonosítjuk. Stark Tamás, tudományos főmunkatárs, MTA Történettudományi Intézet